A magyar függetlenség és szabadság minden korban minden generáció számára az egyik legfontosabb érték - emelte ki Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár kedden Budapesten, a március 15-i ünnepségekről tartott sajtótájékoztatóján.

Az államtitkár elmondta, ennek jegyében a március 15-i ünnepségek mottója:
"A haza minden előtt"

A központi programok pénteken reggel 9 órakor a hagyományos zászlófelvonással kezdődnek a Parlament előtti Kossuth téren. Innen a lovas díszőrség felvezetésével vonulnak át az ünneplők a Nemzeti Múzeum kertjéhez, ahol Orbán Viktor miniszterelnök mond beszédet. Az ünnepség vendégeként Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök szólal fel.
A Nemzeti Múzeum kertjében délutántól, a budai Várban egész nap programokkal várják az ünneplőket - ismertette Kovács Zoltán.
A nemzeti ünnep központi programjai megtalálhatóak itt.

Ez lesz március 15-én - blikk.hu

„Kell, hogy történjenek olyan csodák, amiket tíz nemzedék megemlegessen! Példákat kell adni ennek a nemzetnek, amik a szíveket megerősíték. Hóhérpallost a futó rabszolgahadnak! Addig nem fog győzni a szabadság ügye, amíg a magyar nemzet saját áruló korcsivadékának hulláiból olyan hegyet nem rak, mint a Mátra, s a döghalom tetején az utolsó áruló apát a saját fia le nem nyakazza!”

Ezzel a bevezető prózával kezdődik a Kárpátia együttes „A haza minden előtt” című száma, Dörner György előadásában (érdemes meghallgatni). Az idézet Jókai Mór Lőcsei asszony regényének néhány kiragadott sora, mely egy olyan ember szájából hangzik el, aki tulajdonképpen mellék szereplője a műnek, és erkölcsileg nem éppen etalon. Jókai mégis olyan szavakat adott Andrássy Miklós szájába, mely – bár szélsőséges módon – a hazafiasság fontosságát hangoztatja. 

Megvallom őszintén, számomra ez a fajta hazafiasság, (részemről) honleányság kicsit sok. Mégis megragadnak a sorok, mert azt gondolom, hogy a magyar nemzet manapság egy olyan langyos pocsolyában dagonyázik, amiből csak ezek a túlzó, szélsőséget nem kerülő, lázító szavak tudnák kimozdítani.

Így, mikor olvastam, hogy a mai ünnep mottója: „A haza minden előtt”, elindultak a gondolataim, hogy vajon kinek? Azoknak az embereknek, akik kivándorolnak külföldre a szebb élet reményében? Vagy esetleg azoknak, akik eladják az országot? Netalán, azoknak akik multinacionális nézeteket előtérbe helyezve engednék a nemzetek elmosódását? Esetleg azok, akik március 15-re úgy tekintenek, mint munkaszüneti napra?

Az egyik megyei hírportál megkérdezett néhány járókelőt, hogy mit terveznek március 15-én, mit fognak csinálni? Név nélkül, hadd emeljem ki az egyiket: „A családdal nem szoktunk ünnepelni, igazából a középiskolában volt utoljára, hogy részt vettem megemlékezésen. Most inkább a hosszú hétvége csábít, amikor is el lehet utazni pár napra.” (Természetesen voltak olyan válaszok is, amelyekben szerepelt az ünneplés és a megemlékezés szó valódi értelmében.) Mégis ezt emelném ki, mert nagy általánosságban ez jellemző a mai ember ünneplésére. Legyen az állami vagy vallási ünnep, nagyon sokan úgy tekintenek rá, mint munkaszüneti napra. Végre kiszabadulhat, és inkább választja a wellnesst, a síelést, a kirándulást, mint a hagyományos értelemben vett ünneplést.

Megértem én, hogy a ma embere már szenved a programok kínálatától. Minden nap különleges s ezt egy kicsit túlgondoljuk, mert szó szerint vesszük az ünneplésre való felhívást. Szeretnénk mindent nagyon fontosként kezelni, vagy mindenhez rendelünk egy napot, melyen kinevezzük, hogy akkor azt ünnepeljük meg.

A jeles napok, világnapok (weboldal) felsorolja, hogy melyik nap minek/kinek a napja. Többnyire elhangzik a rádióban, megírják az újságokban és még a tévében is bemondják. Az intézmények, amelyekhez valamilyen szálon kötődik, külön programot szervez és megünnepli. S még nem esett szó állami, vallási ünnepnapjainkról és azokról a napokról, melyek személyhez kötethetők, mint például a születésnap, névnap, esküvő, keresztelő, családi találkozók…

Nincs prioritása az ünnepeknek. Minden egyformán fontos (vagy nem fontos). 

Így oda jutunk, hogy a nemzeti szinten fontos ünnepeink lényegi mondanivalója elvész a feledés homályában és a felnövekvő generációnak már csak annyi marad, hogy kokárdát viseltünk, koszorúztunk, esett az eső vagy sütött a nap és unalmas volt.

S ez számomra a legszomorúbb, hogy ennyi marad meg, azokból a hősökből, akik az életüket áldozták a hazáért, a szabadságért. Azokból a hús – vér hazafiakból, akik mertek kiállni és elmondani a véleményüket. Nem a saját érdekeikről beszéltek, hanem az egész népért emeltek szót.

 Nem azt mondom, hogy kövessük ebben a formában példájukat (főleg nem úgy, hogy én magam sem vagyok egy „Petőfi”), de legalább ne tegyük őket egy lapra a világnapokkal (persze, azok is fontosak), hanem adjuk meg a tiszteletet a megemlékezés méltóságával. Ünnepeljünk! Mert a haza minden előtt!

S végül készítsen bennünket minden, valóban fontos ünnepre Márai Sándor néhány lélekemelő sora:

 "Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.
Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről.
Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.
Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!
Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból,
legyen benne áhítat és föltétlenség.
Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre."