Azt gondolom, mégsem szabad elvesznünk a legendák sokaságával megfűszerezett és a mára teljesen eltorzított változatai között Szent Miklósnak. Ha mindenképp fontosnak tartjuk, hogy az ő ünnepén valóban őt ünnepeljük, akkor két dolgot kell megtanítanunk gyermekeinknek. Az egyik, hogy „jobb adni, mint kapni”...

A Karácsony ünnepét is megfertőzte az ajándékozás kényszere, de Miklós püspök alakjával éppen hogy ellenkezik az a hozzáállás, hogy várjuk az ajándékot, nem pedig adjuk. Tanítsuk meg gyermekinknek, s így a jövő kultúrájának is, hogy igen, szeretünk kapni, de még inkább szeressünk adni. Nem édességet vagy kidobásra ítélt kacatokat, hanem azt, aminek igazán örül minden ember, gyermek és felnőtt egyaránt: magunkat.

Szent Mikulás – szemlelek.hu

Mikulás lázban ég az egész világ. Megérkezett…

Kivételesen, december 6-án nem az adventi várakozás kerül előtérbe, hanem egy másik kedves decemberi ünnep: a Mikulás. Az adventi várakozásban egy másik várakozásba csöppenünk, vagyis inkább gyermekeink.

December 6-án Mikulásra vár az ország apraja (nagyja).

A városok, községek köztereire, utcáira felkerültek a karácsonyi díszek. Gyertyagyújtásokat szerveznek, programokat tartanak a gyülekezetekben, közintézményekben… készülünk, várakozunk.

Az adventi várakozás idejébe pedig beékelődik egy másik várakozás, mellyel kapcsolatban olvasásra érdemes cikk született a Szemlélek oldalán. Szent Miklós történetét tárja olvasói elé Orosz Gábor egy könyv megjelenése kapcsán: Aldo Buonaiuto atya: Keresztre feszített nők. A könyv a prostitúció áldozatainak viszontagságos gyötrelmeit tárja az olvasók elé. Szent Miklós történetét pedig, mint a prostitúciótól megmentett nők jótevőjét mutatja be. Érdemes a cikkben a rövid történetet átfutni, érdekes megközelítésben ismerhetjük meg Miklós püspök történetét.
A történetet túl jutva viszont olyan üzenetet kapunk, amit érdemes magunkkal vinni a mai napra: „Tanítsuk meg gyermekinknek, s így a jövő kultúrájának is, hogy igen, szeretünk kapni, de még inkább szeressünk adni.”

Hajlamosak vagyunk gyermekeinkkel elhitetni, hogy nekik az a dolguk, hogy ajándékot kapjanak. Még akkor is, amikor nem feltétlenül tapasztaljuk, hogy minden igyekezetükkel azon lettek volna, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. Mert valljuk be őszintén: Melyik felnőtt lenne olyan kegyetlen, hogy gonoszul azt mondja a gyermeknek, hogy ebben az évben csak virgácsot kapsz, mert rossz voltál?

Kapni jó, és ezt már tudják a gyermekeink is. Jó lenne most már azt is megtanítani nekik, hogy adni is nagyon jó érzés. Ezzel talán teszünk valamit a jövőnkért is, hogy felnőve megtalálják a helyes utat a világban és jobb döntéseket tudjanak hozni, amikor a világ szegényeiről lesz szó, vagy amikor az elfogadásról, a toleranciáról és az értékek betartásáról és  betartatásáról kell döntéseket hozniuk.

Várjuk a Mikulást. Miért ne tennénk? Hogy felnőttként már kinőttünk belőle? Lehet, de a csodák várásából, az örömből, az adás és fogadás öröméből ne nőjünk ki! Engedjük meg magunknak, hogy gyermekeinkkel együtt örülve éljük meg a várakozásban rejlő csodákat. Így készüljünk tovább karácsony ünnepére, a Fiú érkezésére.