A tanév szinte már a küszöbön van, de még mindig akadnak olyan iskolák, ahol nem tudni, ülnek-e minden széken majd a tanáriban. A kistelepüléseken a legrosszabb a helyzet, ott nehezebben oldják meg a helyettesítéseket is.

Pedagógus-vadászat a tanévkezdés előtt - sonline.hu

Vegyes érzelmekkel ugyan, de kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy hamarosan véget ér a nyár. Ennek egyik csalhatatlan jele, hogy a reklámújságok és az áruházak polcai telis-tele vannak az iskolakezdéshez nélkülözhetetlen eszközökkel. De vajon mi mindennek kell az iskolatáskába kerülnie?

Persze, már magánál a táskánál is elidőzhetnénk egy kicsit. Egészen megdöbbentem, amikor egy kirakatban megláttam a több, mint 30.000 forintba kerülő táskát. Bevallom, nem gondoltam arra, hogy ez az iskolába járáshoz valóban nélkülözhetetlennek tűnő darab ennyibe kerül. (Nyilván ez egy szélsőséges példa, lehet ennél alacsonyabb befektetéssel is szép táskához jutni – remélem.) Előbb-utóbb azért csak meg van a táska, kezdjük hát el megtölteni mindazzal, amire szükség lehet!

Nem egyszerű ez a feladat sem. Osztályok szerint lebontott füzetcsomagot ugyanis kevés pedagógus kér és használ. Listát azonban szívesen adnak, amelyen a füzet mellett ceruzák, színes lapok, festékek, ecsetek, körzők, radírok, tornafelszerelés hada sorakozik. Ezzel a segítséggel indulnak el azután a szülők és boldogan tesznek pipát az üzletben azon tárgy mellé, amelyet sikerült megtalálni a kínálatban és a bevásárlókocsiba helyezni.

Mindeddig olyan kérdések mentén haladtunk, amelyek mindig is hozzá tartoztak az augusztus végén megoldandó feladatok közé. Arra azonban eddig nem gondoltunk, hogy milyen jó lenne és egy-egy iskola mekkora örömmel fogadná, ha a táskából, amelyet a gyermek magával visz, előbújna egy olyan pedagógus, akire az adott helyen szükség van, és aki nem mellesleg felkészült, rátermett, elhivatott, ég a vágytól, hogy hivatásában kiteljesedjen. Az a szomorú helyzet ugyanis, hogy pedagógus hiány van. Országosan is, de nálunk, Somogyban is. Jó néhány iskola még ezekben a napokban sem tudja, hogy sikerül-e  minden helyre tanárt találni. Somogyban a Közigállás portálon megjelenő hirdetések szerint 24 tanári állás betöltetlen, a szakképző iskolákat is figyelembe véve pedig 66 a teljes szám. És hiába van egy településen szolgálati lakás, hiába a jól felszerelt, barátságos légkörű iskolaépület vagy osztályterem, nincs jelentkező. A kistelepüléseken főleg nincs. Próbálkozások vannak. Az iskolák, az intézményfenntartó részéről. Valahogy mégsem talál egymásra a két oldal. Pedig a fogadó részéről ott van a nagy igény és vágy arra, hogy megtalálják a megfelelő embert az adott feladatra. Csak éppen ember nincs. Itt sem, erre sem.

Mert a felszínen jelentkező tünet mögött, a mélyben olyan problémák sorakoznak, amelyeket nehéz orvosolni. Hiszen nemcsak a pedagógusok hiányoznak, hanem az orvosok és a jó szakemberek is. Nemcsak ők hagyják el a pályát, hanem mások is. Nemcsak ők panaszkodhatnak a megbecsülés, a tisztelet, az elismerés hiányáról, hanem mások is. Bár a tanárok esetében mintha még nagyobb lenne ez a hiány. Minden évben olvashatunk olyan esetekről, amikor tanárra támadtak valahol, sértegették, bántalmazták. Elég egy konfliktus esetén odafigyelni a szülők egymás közötti beszélgetésére. Olyasmit fogunk hallani, mint: majd megmondom/megmutatom én neki, nem teszi zsebre, amit tőlem hallani fog és még sorolhatnám. Elég azokra a képekre gondolni, amelyek viccesen ugyan, de a valósághoz hűen mutatják be, hogyan néz ki (milyen állapotban van) egy pedagógus a tanév elején illetve a végén. Elég azokat a szintén népszerű kis összeállításokat magunk elé idézni, ahogyan a szülők integetve elköszönnek gyermeküktől az első iskolai napon, majd örömükben ugrándoznak, mert vége a szünidőnek, végre nem nekik kell gyermekük hisztijeit, szemtelenségét, kezelhetetlenségét elviselniük. Mindezek, úgy összességében, valóban nem teszik visszautasíthatatlanul vonzóvá a tanári pályát.

De ha ők nincsenek, hiába a csillogó-villogó iskolatáska, hiába van tele pakolva menő tolltartóval, füzettel, mappával. Akkor hiába a gyermekben lévő kíváncsiság, a tanulási vágy, a sok élmény, tapasztalat, kaland, ami vár. Olyan az egész, mint amikor egy asztal lába hiányzik. Billeg és nem tölti be szerepét. Vajon meddig maradhat ez így?