A WWF, az ausztráliai Newcastle-i Egyetem és a Dalberg fejlesztési tanácsadó közös elemzése azt vizsgálta, hogy a természetbe kikerült műanyagokból mennyi kerül be az emberek szervezetébe. A jelentés riasztó adatokat közöl: ételeinkkel és italainkkal átlagosan nem kevesebb, mint 2000 apró műanyagdarabot fogyasztunk el minden héten. Ez havonta körülbelül 21, éves szinten pedig több mint 250 gramm műanyagot jelent.

Hetente megeszünk egy bankkártyányi műanyagot - ng.hu

Ez az egyik, a napjainkban nagyon sokszor hallható, trendi, táplálkozás tudatosságra hangsúlyt helyező mondatok közül. Figyelj oda arra, hogy mi kerül a tányérodra – vagy a poharadba! Gondosan válogasd meg, hol és mit vásárolsz! Ne felejtsd el átnézni az összetevők listáját! Hasznos tanácsok ezek, valóban. Ki-ki életmódjától, pénztárcájától függően többé-kevésbé követi is őket. Jól jövedelmező vállalkozások nőttek ki abból az igényből, hogy egyre inkább oda kell figyelnünk arra, mivel is tápláljuk magunkat.

Időről-időre napvilágot látnak különböző felmérések eredményei is. Ebből megtudhatjuk, melyik élelmiszerből mekkora az egy főre jutó évi fogyasztás pl. Magyarországon. Kiderül, miből fogyasztunk legtöbbet, miből kevesebbet. A felmérések eredményeit természetesen elemezni is lehet. Megállapítják, miből veszünk magunkhoz többet, mint ami egészséges, indokolt lenne és mely élelmiszerekből kellene többet fogyasztanunk. Össze lehet hasonlítani egymással a különböző országokban készült felméréseket, rangsort lehet felállítani arról, hogy pl. csokoládéból vagy halból melyik ország lakosai fogyasztanak a legtöbbet.

Nyilván jó, ha figyelünk étkezési szokásainkra. Ha törődünk magunkkal és családtagjainkkal. Ha tudatosabbak vagyunk vásárlásnál, fogyasztásnál egyaránt.

De mennyire lehetünk azok? Egy, a napokban publikált tanulmány azt mondatja velem, hogy csak bizonyos mértékig. Sajnos, nem igaz, hogy minden ártalmas, káros dologtól távol tudjuk tartani magunkat. Ha dönthetnénk, választhatnánk, egészen biztos, hogy egyikünk sem tenne a tányérjára hetente egy bankkártyát, azzal a felkiáltással, hogy ropogtassunk belőle minden nap egy kicsit. Mégis ezt tesszük. Ételeinkkel és italainkkal hetente átlagosan kb. 2000 apró műanyag darabot fogyasztunk el. Ez havonta kb. 21, éves szinten pedig több mint 250 gramm műanyag elfogyasztását jelenti. Megdöbbentő ezen a tényen túl az is, hogy az ún. mikroműanyagok elsősorban az elfogyasztott ivóvízzel kerülnek szervezetünkbe. Nem kivétel ez alól a palackozott víz sem. Az ivóvízen kívül nagy mennyiségben tartalmaz mikroműanyagot a sör, a só, valamint a tengeri gerinctelenek.  Ezeknek az apró műanyag darabkáknak az akár állati- akár emberi szervezetbe kerülése nemcsak azért veszélyes, mert akár fizikai sérülést is okozhatnak, hanem azért is, mert káros vegyületek szivároghatnak belőlük. Hatványozottan igaz ez akkor, amikor vízbe kerülve töltenek el hosszabb időt.

Mit lehet tenni? Hogyan lehet megállítani önmagunk mérgezését? A műanyag problémaköre korunk egyik legnagyobb környezeti kihívása – halljuk egyre több helyről. Felmérésekkel, vizsgálatokkal alátámasztva. A megoldáshoz mindenkire szükség lenne. Azokra is, akik gyártják a műanyagot és azokra is, akik használják. Szépen megfogalmazva mindez úgy hangzik: „innovatív lehetőségek kellenek a helyettesítésére, a felhasznált műanyagok mennyiségét komoly szabályozásokkal kell csökkentenünk, megfelelő hulladékkezeléssel meg kell akadályoznunk, hogy a műanyagok a természetbe jussanak, valamint az újrahasznosítás arányának növelésére kell törekednünk.” Mint olyan sokszor, most is tudjuk, mi lenne a megoldás. Ami jó, helyes, ami csökkentené a veszélyeztetettség mértékét.

Csak valahogy mindig megállunk annál a pontnál, amikor a tettek következnének. Mert gyökeres, alapvető változtatásra lenne szükség. Ismerve az emberi természetet, erre a legkevésbé hajlandó. Egyéni és közösségi szinten is. Sajnos.