Az elmúlt harminc év során kutatások sokasága igazolta az érzelemkifejező írás testi-lelki egészségre gyakorolt pozitív hatásait. Egyre több tudományos bizonyíték támasztja alá, hogy ha fájdalmas, nehéz, traumatikus élményeinket a megfelelő időben és módon leírjuk, akkor azok kevésbé fognak nyomasztani bennünket. Azok az emberek, akik az érzelemkifejező írást gyakorolják, boldogabbnak vallják magukat az írás után, mint előtte, többet nevetnek, a depresszió, a rágódás és az általános szorongás tünetei csökkennek, kapcsolataik minősége javulást mutat, és ritkábban kell orvoshoz fordulniuk. Az írás hatására még a krónikus betegségek is enyhülhetnek. Ahhoz, hogy a gyógyító hatást élvezhessük, nem kell "jól" írnunk, nem kell képzettnek vagy tehetségesnek lennünk ezen a téren - még csak meg sem kell másoknak mutatnunk, amit írtunk. Ezt csakis magunknak és magunkért tesszük, azzal a céllal, hogy megkönnyebbüljünk, és életünk nehéz időszakaiban testileg-lelkileg jobb állapotba kerüljünk.

Gyógyító írás - Ha fáj a történeted - libri.hu

Két évvel ezelőtt jelent meg magyarul egy könyv a fenti címmel, amely az írás jótékony, sőt gyógyító hatásáról szól. Egészen pontosan arról, hogy „kutatások sokasága igazolta az érzelemkifejező írás testi-lelki egészségre gyakorolt pozitív hatásait.” Mondhatnánk úgy is, ez a mű arra szólít fel, hogy írd ki magadból mindazt, ami nehéz, ami fáj, ami terhel, ami kifelé kívánkozik annyira, hogy képtelenség visszatartani. Ehhez pedig szükség van arra, hogy szembenézz mindazzal, ami belül van, azokkal az érzésekkel, történésekkel, eseményekkel és emlékekkel, amelyek – akár szeretnéd, akár nem -, de hozzád tartoznak és fogalmazd meg, öntsd szavak formájába ezeket a belső tartalmakat.

Nem tudom, a könyv olvasói közül hányan követték és kezdték el alkalmazni a leírt tanácsokat és elvégezni a gyakorlatokat. Nem tudom, hány írás született, hány lapul egy-egy fiók mélyén és melyiket semmisítették meg. Nem tudom, hány olvasónak változott az élete, kinek segített egy-egy traumatikus élmény feldolgozásában és ki lépett a gyógyulás útjára.

Pontos statisztika, elemezhető adatok a Reposzt írásaival kapcsolatban ugyan vannak, de válasz még sincs minden kérdésünkre. Néhány író beszélt arról, hogyan és miért kezdett reagálni azokra a hírekre, amelyekkel nap, mint nap találkozunk. Miért tartotta fontosnak, hogy keresztyénként, lelkészként megszólaljon és elmondja véleményét. Egyszerűen azért, mert nem lehet mindig hallgatni. A sokféle hang között, melyek közül némelyik az arcunkba kiabál, kell, hogy legyen olyan is, amelyik egyértelművé teszi, hogy - éppen azért, mert az vagyok, aki - ha kell, akkor szembesítek, rákérdezek, másképpen látom és láttatom, irányt mutatok, segítek az eligazodásban, a döntésben.

Azt lehet tudni, hányan olvastak egy-egy írást. Azt is, hogy kicsiny országunk egy eldugott falujából vagy a nagyvilág több milliós metropoliszából kattintottak valamelyikre. Voltak hozzászólások egy-egy témához. Névvel vállalt és névtelenül vagy álnéven kifejezett vélemények. Tovább osztott, kiemelt mondatok és egész tartalmak.

De számomra a legizgalmasabb kérdés az: kire hogyan hatott mindaz, amit mi leírtunk? Hogyan olvasott az Olvasó?

Nyilván egyet értett és vitatkozott. Bólogatott vagy csóválta a fejét. Ökölbe szorított a kezét és így kiáltott: ez az! Esetleg felháborodott, dühbe gurult, csapkodta az asztalt? Maga elé húzta a billentyűzetet és már írta is, ami kikívánkozott belőle?

Jó lenne tudni, ki fontolta meg még egyszer valamelyik döntését, miután elolvasta az aktuális Reposztot? Ki gondolta azt: tényleg, így is lehet, talán át kell gondolnom még azt is, amit eddig olyan egyértelműnek gondoltam? Ki indult esetleg másik irányba, mint amit eredetileg tervezett? Ki érezte azt: nem vagyok egyedül – sem a véleményemmel, sem a helyzettel, amiben éppen vagyok? Ki erősödött meg, kit bátorított egy-egy írás? És vajon gyógyult-e valakinek az élete? Mert az írás nemcsak arra nézve bírhat gyógyító erővel, aki azt írja, hanem arra nézve is, aki azt olvassa.

Reménységem szerint a Reposzt ebben az értelemben is elérte célját, betöltötte küldetését.