A háborúért és a megszállt szovjet területeken elkövetett cselekedetekért nemcsak a magyar politikai és katonai elitet, hanem személy szerint minden magyar állampolgárt felelőssé tettek, magyarul kimondták a magyarok kollektív felelősségét. Ez nyújtott ideológiai alapot a későbbi bosszúra, és a társadalom megtörésére, ami a kommunista hatalomátvételt volt hivatott zökkenőmentesebbé tenni. 

Kimondták: Minden magyarnak felelnie kell! 24.hu/tudomany

"A II. világháború a polgári lakosság ellen elkövetett borzalmak tekintetében minden addigit felülmúlt, és már 1942-ben egyértelművé vált, hogy a világ nem mehet el mellettük szó nélkül: A szövetségesek ekkor vetették fel először a harcokat követő számonkérés szükségességét. ... Az már más kérdés, hogy az igazság csak a győzteseknek járt, Drezda elpusztításáért, a Katyn-i mészárlásért, a Vörös Hadsereg brutalitásáért, a nyugati katonák által elkövetett erőszakért nem volt jogszolgáltatás."


Magyarország és a magyarság a kollektív büntetés elszenvedésében valahogy jól áll. Jól állunk. Amennyiben sikernek nevezhető a szenvedés, a megvetettség, a kitaszítottság, a megbélyegzés, a kitelepítés, az állami terror, a tömeggyilkosság. 

Ne legyenek kétségeink. Tisztában volt Sztálin azzal, hogy a háború alatt született gyermekek semmiről sem tehetnek. Nem voltak orosz területeken. Kicsi kezükkel nem indítottak útjára gyilkoló gépezeteket. Azzal is, hogy a nagyobbak sem tehették meg. Sem nők, sem férfiak. Ennek ellenére rájuk is kiterjesztették a kollektív felelős fogalmát. Az azt jelenti, hogy egy nép mindenestül bűnös, függetlenül tetteitől, gondolkozásától. Pusztán létezése okán, hogy ott és akkor élt. Ez semmi egyéb, mint puszta bosszú az ért sérelmekért. Megtorlás a vélt, vagy valós elszenvedett sérelmekért. Példát statuálnak örök okulásul, hogy ha véletlenül túl is éli, soha ne érezze magát többé embernek. Mert ha ez történt vele, bizonyosan rászolgált a büntetésre. Hogy soha többé ne kérdőjelezhesse meg hóhérainak és igaztalan bíráinak ítéletét. Csak szenvedjen és múljon ki, lehetőleg önként és dalolva. Az, hogy ebbe azok is beletartoznak, akik még a világon sem voltak, amikor az események történtek, az senkit nem érdekel. Hiszen a bosszú diktátuma nem ismeri az idő fogalmát. A zsarnokság nem ismer mást, csak az azonnali megtorlást. Éppen akit ér, akit hatalmában áll megbüntetni, elpusztítani. Leginkább a megzavarodott polgárságot. 

Ez a lovagkorra emlékeztet. A városállamokból ki-kicsaptak a lovagok és megtámadták egymást. Páncélban, sérthetetlenül, lovakon vágtattak a másik város és vár felé. Majd csaták sora után, mivel sok kárt egymásban és vár falában nem tudtak tenni, a városon kívül lakók ellen fordultak. Felgyújtották a falvakat, erőszakot követtek el, lemészárolták a parasztokat és akit értek. A lényeg, hogy meggyengítsék az ellenség hátterét, gazdaságát, utánpótlását. Nem változott a világ. Ha a többi lovagot nem lehetett elérni, akkor a munkásait, parasztjait. Ők voltak a felelősök és bűnösök. Mondhatjuk ez a szemlélet nem sokat változott.

Így a magyarságot sok ilyen barbár pusztítás, kollektív büntetés érte. 

 Elég az 1848-49 évi magyar szabadságharc alatti nagyenyedi román mészárlásra gondolni, majd az Érc-hegységben elkövetett falvak lakosságának lemészárlására. "a gyilkosságokat rendkívül kegyetlenül hajtották végre: nem volt ritkaság a végtagok lefűrészelése, elevenen megégetés, földbe ásás, eke elé fogás, megvakítás, karóba húzás, nők, lányok megerőszakolása és halálra kínzása....A borzalmas halálnemek kiagyalóinak nem büntetés járt, hanem Erdély-szerte szobrok és utcanevek hirdetik “dicső tetteiket" szekelyfold.ma Ami a történelemkönyvekből kimaradt

Az első világégés is meghozta a maga bűnös és kollektíven büntethető magyarjait. Az ország szétszabdalása is erre utal. A Tanácsköztársaság terrorja rögtön másik megtorlást húzott maga után. Ezekben már megjelent az öngyűlölet. Nem idegenek, hanem a haza fiai ítéltek egymás felett. 

A második világégés kollektív büntetése a hazai magyar zsidóság deportálásával, szenvedésével, kiirtásával kezdődött. Ennek dokumentálása talán a legpontosabb ebből az időszakból. Emellett és ezután a magyarok lakta vidékeken folyt kollektív büntetés. Délvidéken, a pontos szám nem is ismert, de kb. 40-50 000 embert öltek meg névsorok alapján.  "A megtorlásoknak jogi alapja nem, csupán nemzeti, szláv szempontú, fajvédő ideológiai alapja volt." wikipedia.org

Talán még nem is hallottunk Kápolnapusztáról. Gánt mellett fekszik a Vértesben. Mondhatnám magyar svábok laktak itt. Az itt élők beszorultak a harcoló csapatok közé és partizánok is fenyegették őket. Minden férfit kivégeztek megtorlásként kollektív büntetésként. index.hu

A háború befejezése után történtekre emléktáblával emlékeznek. nol.hu/kulfold/feltaratlan-katynok "Az áldozatokkal szembeni hetvenéves tartozásunkat rendezzük most" - jelentette ki Dunajszky Géza közíró, a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság tagja a megemlékezést bejelentő sajtótájékoztatóján hétfőn Pozsonyban. Elmondta: a megemlékezést tavaly nyáron kezdték szervezni a Csemadok (a felvidéki magyarság legnagyobb kulturális-közéleti szervezete) ligetfalui alapszervezetének segítségével. Akkor indították el azt a közadakozást is, aminek eredményeképpen sikerült összegyűjteni az emléktáblára szükséges anyagiakat is. A gyászos események idején még önálló Pozsonyligetfalu 1946 óta Pozsony egyik kerülete.

Az emléktáblával azokra a német és magyar civil áldozatokra akarnak emlékezni, akiket 1945. június 20. után a csehszlovák hadsereg 17-ik gyalogezredének katonái etnikai tisztogatás keretében gyilkoltak le a katonai elhárítás által felügyelt ligetfalui internálótáborban és annak környékén. A több szakaszban zajló tömegmészárlásnak eddig fellelt dokumentumok bizonysága szerint legkevesebb 530-an, ám becslések szerint valószínűleg több ezren estek áldozatául, nők és férfiak vegyesen, de idősek és még csecsemő korú gyermekek is. A tragédiasorozat áldozatai legalább hat tömegsírban nyugszanak." mult-kor.hu

Kollektív büntetés érte a magyarországi svábokat 1946-tól. „Mi a magyarokkal mindig jobban megértettük egymást, mint a németekkel. Amikor kitelepítettek, mi ott csak magyar cigányok voltunk” – emlékezett Bindorffer Györgyi könyvében egy német származása miatt deportált asszony. Ahogy ő mondta: Mi svábok, jó magyarok voltunk." index.hu

Nyilván sok kollektív felelőségre utaló történést találhatunk még az újkori történelmünkben is különböző időkből, helyekről. 

Itt az ideje a kollektív megbélyegzés, mint a mindennapi élet egyik legnagyobb ellenségének,   megnevezésének: gyilkos, barbár, kegyetlen, az élettől elidegenedett jellemtelenség.

 


Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek." Máté evangéliuma 7, 2