88 éves korában elhunyt Jevdokija Ivanovna Rombangyejeva, az egyetlen, aki a saját anyanyelvének számító manysi nyelvet kutatta, írja a nyest.hu. Élete során több manysi nyelvtankönyvet és szótárt is megjelentetett, a téma szakértőjeként doktori címet is szerzett. 

Elhunyt az egyetlen, anyanyelvét kutató manysi nyelvész index.hu/tudomany/


Rombangyejeva 1928. április 22-én született Hanti- és Manysiföldön, az azóta felszámolt Hosloh községben, a Szovjetunióban. Nemzetiségi tanárképző szakközépiskolában tanult,1957 és 1990 között a szovjet tudományos akadémia nyelvtudományi intézetének dolgozott. 1973-ban jelent meg Manysi (vogul) nyelv című könyve, az első és egyetlen átfogó manysi nyelvtankönyv. De adatott ki orosz–manysi–orosz iskolai szótárt, főiskolai manysi nyelvtankönyvet és iskolai tankönyveket is. Életének utolsó éveiben Munkácsi gyűjtéseit jelentette meg mai manysi helyesírással és orosz fordítással. A manysi nyelv (az oroszok szerint vogul) az uráli nyelvcsalád tagja, legközelebbi rokonának pedig a magyar és az osztják nyelv számít. A wikipédia szerint 2010-ben mindössze 940 ember beszélte.


Ez a hír igazán sokat nem mondana.  Hiszen naponként tűnnek el népek és nyelvek és a kutatóik. Kit érdekel egy terület 1,3%, vagy 0,8%-át kitevő 10-20 ezer ember, mint a hantik vagy a manysik. Bevallom engem sem érdekelne egy kicsit sem. Nem azért mert rossz ember vagyok. Kívül esik a dimenziómon. Pedig ők gondolnak ránk. Hiszen nyelvünkben közeli rokonok vagyunk, talán a legközelebbiek. 

Az úgy volt, hogy a Teológián volt egy pipaszemináriumunk. Pipáztunk és bölcselkedtünk, megmentettük a világot. Mindent lehetett csak a teológián kívülről jöjjön. Valami, ami más tudományokhoz, vagy kultúrához tartozik. Jött neológ zsidó fiú, Dukkon Ágnes Dosztojevszkijjel, Erdős János, Pándy Szekeres Dávid a baranyai felmérésekkel, Még Cseh Tamás is majdnem sörözött velünk, de megrándult a dereka. 

Egy alkalommal halottunk valamiféle zenét. Lapp, számi zene. Talán Mari Boine. Jojka feldolgozás. De jó lenne egy lappszakértő.

 

 

Kaptunk egy nevet. Rutkai Eszter. Így van feljegyezve a mai napig a noteszembe a telefonszámával együtt. De persze Ruttkay-Miklián Eszter ma. Ő jött el a pipaszemináriumunkra. '93 hideg őszét írtuk. Minden stimmelt, de nem lapp, hanem manysi és hanti. Vetített és mesélt. Helikopterrel közlekedett az Ob folyó mellé. Mocsarak és mezők, ligetek. Kapkodtuk a fejünket. Már várták és tudtak róla, ha érkezik. Zenéket mutatott. Illetve nem zenét. Tulajdonképpen szertartásos életmód énekeit. Ez egyfajta szent dolog. Kicsit misztikus, kicsit mágikus. Mikor szerettük volna elkérni, hogy hallgathassuk máskor is, akkor nem adott belőle. Azt mondta, hogy azoknak az embereknek ez szertartás. Ezt nem lehet hallgatni csak úgy. Főleg úgy nem, hogy az oroszok oroszosítanak. A nők oroszokhoz mennek férjhez, mert azok elviszik őket egy kicsit jobb életbe, városokba. A sátrakat faházakra cserélik. Elvész a nomád életük. Egyre kevesebben vannak, és  a férfiak közül sokan alkoholisták lesznek, mert elveszítik családjaikat, nőiket, életmódjukat, férfiasságukat. Olajat bányásztak a környéken. Más életforma, és környezetszennyezés. Szomorú képet festett. Minden változik. Legalább a tisztelet maradjon meg feléjük. 

Így tudtuk meg, hogy a hanti, manysi népek nem csak tankönyvek, lexikonok eldugott lapjainak felfedezésére váró, csillagozott bővítményei, hanem nagyon is élő, tragédiákkal övezett kicsi népek. A manysik egyike volt Jevdokija Ivanovna Rombangyejeva doktori fokozatú nyelvész. Minden elismerésem a munkájának és szeretett népének. Ne felejtsük el őt, sem népét. Közünk van egymáshoz.

 

 

Eszternek nem is igen tudtuk megköszönni az estét, olyan gyorsan pattant fel és futott el. De akkor otthagyta nekünk a hantikat és manysikat. Én azóta is hordom őket. 

link:   Elhunyt Jevdokija Rombangyejeva http://www.nyest.hu/renhirek/elhunyt-jevdokija-rombangyejeva

Ruttkay-Miklián Eszter? Mikor nehéz a nők lába?   http://www.nyest.hu/renhirek/mikor-nehez-a-nok-laba

 A szó elszáll, de az írás sem marad meg  http://www.nyest.hu/renhirek/a-szo-elszall-de-az-iras-sem-marad-meg