Amikor Wamura polgármester az 1970-es években elrendelte, hogy építsenek 15 méter magas hullámtörő betonfalat a néhány ezer fős tengerparti falucska, Fudai köré, akkora ellenérzéshullámmal találta szembe magát, hogy az simán elsöpört volna bármilyen mobilgátat a Római-parton. ... A hetvenes években Wamurát sokan bolondnak tartották a terv miatt. Neki történelmi okai voltak, hogy tartson a cunamitól. Fiatalkorában látta egy korábbi szökőár pusztító erejét, és négy évtizedes hivatali idejének nagy részét a hullámtörő kiépítésének szentelte. A hegyek közé felhúzott monstrum mai áron 18 millió jenbe, azaz 4,8 milliárd forintba kerülne. 

 AZ ÓVATOS JAPÁN POLGÁRMESTER, A GIGANTIKUS MOBILGÁT ÉS A 600 ÉVES KÖVEK ESETE A GYILKOS CUNAMIVAL index.

Japán egész partvonalát sűrűn pettyezik a hasonló hullámtörő gátak, de egyik sem volt akkora, mint a Fudai előtti monstrum. A 2011-es szökőár 20 méter magas árhulláma még ezen is átcsapott, de a víznyomás nagyját fölfogta a gát. Ha nem lett volna, Fudai mára leradírozódott volna a térképről. ... A japán árvízvédelemnek több száz éves hagyományai vannak. A tengerpartokon nemcsak gátakból láthatunk sokat, hanem cirádás írással telerótt ősi köveket is; a régészek szerint egyesek akár hatszáz évesek is lehetnek. A középkorban még ezek töltötték be az árvízvédelmi szerepet. Nem mintha meg tudták volna fogni az árhullámot, de nem is az volt a dolguk, hanem a tájékoztatás. Ugyanis az van rájuk írva:   Ne építsd az otthonodat ezen a ponton túlra!

Kitahara Itoko, a kiotói Ritsumeikan Egyetem munkatársa szerint a cunamijelző kövek már generációk óta figyelmeztetnek az árhullámmal járó veszélyre. Egyesek megszívlelték ezeket a tanácsokat, mások nem – és ők jártak rosszul. 


Wamura polgármester úr négy barátjával feszülten figyelt a teamesterre. Bár ebben az állapotban szinte nem is észlelte a barátait. A hentest, a kőfaragót, a jegyzőt, a kertészt. De ezzel talán a többiek  is így voltak. A hentes eközben a WAGYU-ra gondolt, a sűrű rostú marhahúsra, amint legjobb vendégének áhítattal, sercegve szeli, aki áhítattal várja vállait kicsit leengedve, mozdulatlanul. A kőfaragó fejében a következő meditációs udvar kisplasztikája járt. A tájolás, a fény és árnyék. Lehet, hogy nem beszéltek össze, de álmaik összeértek, mert a kertész is ugyanazt az udvart rendezgette fejben. Az ikebanáinak kereste lelkében a helyet. Mert azt is csak akkor kerül a helyére, ha a lélekben is megállapodott. A jegyző csak üres volt. Meghalt a felesége. A cunami híre elérte a szívét. Pedig alázatos, mindent tűrő asszony volt. A jegyzőnek nem volt többé aki behozza az újságot, vagy akire erősebben rászólhasson kedve szerint.

Polgármester úr számára több volt a tea elfogyasztása, mint egyszerű forró víz porrá őrölt zöld tea keveréknek kortyolgatása. Arra gondolt, hogy ez maga a tökély, a nyugalom, az örökkévalóság pár másodpercben kifejezve. Ez maga az élet művészete...

Azé az életé, amit itt elvitt a cunami. Vitt volna többet is, de ezért élt és küzdött egész életében, hogy falat építsen, hullámtörő gátat. Nem volt nyugodt, de nyugtalan sem. Feleségét és családját egy kiránduláson látta először. Barangoltak a lankákon, meredekeken. Jelzőköveket olvasgattak. "Ne építsd az otthonodat ezen a ponton túlra!" Számára ez akkor lett egyértelmű utasítás, amikor látta is az első pusztító erejű cunamit. Igaza volt a köveknek. Az ősöknek. A tapasztalatnak. Az átadott évszázadoknak. Ezek a kövek pár jelben több információt őriznek az életre nézve, mint a tabletek és okostelefonok együttvéve. 

Már régen ide le építkeznek. Mégis könnyebb a síkon élni, mint a lejtőkkel harcolni. Tíz méterre gondoltak, mikor felhúzták a MŰVET.   De a húszra nem lehetett előre számolni. Pedig a kövek talán még azt is jelezték. 

Ennyi minden belefért abba a pár percbe, míg háromszor kortyolt teájába. Üzennek az ősök. Hallgatni kell rájuk. De melyik üzenetük az igaz? Melyiket kell megtartani? Ezt a legnehezebb megérteni. De ezt most jól értette. Mert az élet válaszára akár negyven évet is várni kell, de percek alatt eldönti kinek van igaza. Akár egy jó CSA NO JU.

Nézz körbe!

https://www.google.com/maps/@40.0127152,141.8976724,3a,60y,261.21h,90.71t/data=!3m6!1e1!3m4!1sABuUfC8le8BK2CvwHWuPUw!2e0!7i13312!8i6656?hl=hu

Nekünk is vannak jelzőköveink. A Szentírás, a hittel megélt életek, Krisztus. Vannak földrengéseink, vízárjaink és van " tornyos sziklaszál"-unk is. Isten. De van aki ismeri és olvassa a jelzőköveket? Van, aki érti és mondja és küzd is érte? Anélkül semmit sem ér a sziklaszál, mert azt el nem érhetjük.