Azt akarták megnézni, hogy a kutyák vagy a gepárdok lesznek-e gyorsabbak.Ehelyett az életről tanultak. Ugyanis négyszer is elindították a versenyt, de a gepárd egyszer sem mozdult meg egyetlen centit sem. Arra a kérdésre, hogy ez miért történt, a bíró ezt mondta: “Néha a másoknak való bizonyítgatása, hogy te vagy a legjobb, sértő a saját jellemednek, természetednek.”   

A gepárdot elindították az agárversenyen, nagyot tanultak az életről startlap.

Ez olyan mint egy mese.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyúl. Ő volt a leggyorsabb az erdei állatok között. Hetvenkedett a nyúl, ki is győzhetne le? De a teknős a hetvenkedésre csak válaszolt, hogy majd ő. A nyúl kinevette, semmibe se vette. Hogyan is nyerhetne ez a lomha állat. Mivel nem vette komolyan az ellenfelét, ezért elbízta magát. Ráér ő aludni is. De bezzeg a teknős. Nem nyughatott. Szorgalmasan szedte a lábait. A nyúl előtt ért a célba. A nyúl hiába ugrált akkor már.   Ezt Aiszoposz és La Fontaine is megénekelte. 

Vagy internetes bölcsesség (Coelho vagy bármilyen más ügyeletes szellem mogul)   "A szerelem nem azt jelenti, hogy megihatod az utolsó sörömet. Hanem azt, hogy ha mégis megteszed, nem keverek le neked egy pofont."  (Vidman 2.31 )

Persze lehet komoly Zen buddhizmusba ágyazott tantörténet is.    Virrasztás 

- Van valami, amit én magam tehetnék, azért, hogy elnyerjem a megvilágosodást?
- Körülbelül annyit, amennyit azért tehetsz, hogy a nap reggel felkeljen.
- De akkor mi haszna van a lelkigyakorlatoknak, amelyeket kötelezővé teszel számomra?
- Hogy biztosan ébren legyél; amikor a nap kezd felkelni.

Persze valóság.

Az agarak játékosak, gyorsak is. Mennek a műnyúl után is.

A gepárd is játékos, és gyors. De nem ugyanaz a liga. Nem hiszem, hogy csak azért ne futna amit állítólag a bíró mondott. “Néha a másoknak való bizonyítgatása, hogy te vagy a legjobb, sértő a saját jellemednek, természetednek.”

Az gondolom, hogy élesben szereti csinálni, szükség szerint. Nem is érdekli a saját vagy más jelleme. Nem érdekli a külsőség. Ha éhes lesz és a megfelelő zsákmányállat fut előtte, akkor el fogja kapni. Ez életének lehetősége. A továbbélés lehetősége. Nem versenyez, nem méricskél, nem hasonlítgat. Nem is érdekli ez. Egyszerűen teszi a dolgát, amit genetikusan örökölt, a fajtársaitól megtanult. Újból és újból. 

Meg lehet próbálni rászoktatni a természetes viselkedésétől eltérőre, de aki egyszer már a természetest természetesnek veszi, az nemigen akar mást.

Szóval azt mondják Reformáció Napja van. Futkározzunk itt műanyag eszmék után? Hallgassunk a kívülállók bölcsességeire a magunk dolgában? Mint a szamármesében, ahol apa, fia felváltva ülnek a szamáron, vagy viszik az állatot, éppen ahogy a járókelőknek tetszik vagy nem tetszik. Ma nagy divatja van ennek. Megfelelni másoknak. Megfelelni azoknak akikről sokan, vagy akár kevesen, de nagy támogatottsággal állítják, hogy annak kell megfelelni. Vannak kényszerítő eszközök  és helyzetek, amikor nem lehet kibújni valami alól. De az nem azt jelenti, hogy rohangálni kell a műnyúl után. A ketrecrabság kényszerét el lehet hordozni. De nem önként kell azt jónak tartani és szinte könyörögve esedezni érte.  

Egyedül Istentől kell várni a jót. Egyedül az a természetes állapot, amit Ő adott. Nekem ez a reformáció. Solus Christus 

„Mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek.” 1Thesszalonika 2:4.