A régi parasztember lényegi életet élt, tartott állatot, művelte a földjét, az eget kémlelve fürkészte az időjárást, szóval a kozmikus világban létezett. A modern ember viszont kiszakítódott a kozmikus világból. Holott például tavasszal megváltozik a vérünk összetétele, a nők ciklusa a Holdjárást követi, sorolhatnám, vagyis a szervezetünk még mindig bele van kötve a természet változásaiba, „kozmikusan” létezik. De a természet már nincs itt körülöttünk, már nem érünk hozzá tehéntőgyhöz, tyúk alól kivett tojáshoz, még földhöz se nagyon. Mindez csomó torzuláshoz vezet. Egyetlen tevékenység marad, ami a természethez köti az embert: a szex. Ami isteni dolog, teremtő erő, de nem elég.
Vekerdy Tamás: Egyetlen tevékenység marad, ami a természethez köti az embert. A szex 24.
A német egyház helyzetéről drámai képet fest a heidelbergi Sinus Intézet által készített reprezentatív felmérés is. A 2017-es évben az ország összes katolikusainak 41 százaléka mérlegelte kilépését, ebből 7 százalék határozottan el is döntötte azt – olvasható a jelentésben. A döntés okaként minden tizedik válaszadó a szexuális visszaéléseket, illetve az egyházfinanszírozást nevezte meg. A német szabályozás értelmében az egyházak regisztrált tagjai kötelesek egyházi adót fizetni. Feltételezhető – és erre a fent idézett Sinus is rámutat -, hogy sok kilépés az ezen adókötelezettség alóli mentesülést célozza, ugyanakkor azok körében jellemző, akik egyébként is eltávolodtak az egyháztól, ahhoz már formálisan sem tartoznak. REKORDSZÁMBAN HAGYJÁK EL A HÍVEK AZ EGYHÁZAT NÉMETORSZÁGBAN s4c.news
Megyek a templomba. Nyelvtanilag helyes. Van értelme. Ebben a kijelentő mondatban a helyre utaló mozgás leírása pontos.
Istentiszteletre megyek. Ez nem tévesztendő össze az előző kijelentéssel. Jóllehet ugyanazt a kőépületet takarhatja, de ennek spirituális töltete van.
Milyen nagy dolog, gondoltuk sokszor, hogy a német egyházfinanszírozás ilyen automatikusan megy. Ha valaki regisztrált egyháztag, akkor a fizetéséből egyből le is vonják az egyházi adót, fenntartó járulékot, gyülekezeti hozzájárulást. Nincs ezzel több gondja. Aztán mégis. Hallottuk már ezt, hogy amikor keresztelni akarnak gyermeket, akkor belépnek. Majd mikor túl vannak rajta, akkor a következő évben kilépnek. Nincsenek bekötve az egyház hitbeli, spirituális vérkeringésébe. Csak az adminisztráció működik. Az automatizmusokkal az a baj, hogy egyszer kell hozni egy döntést, és onnan nagyon sokáig működhet. De az egyháztagság, a krisztusi létmód nem ilyen. Az napi tudatos döntést igényel. A gyülekezeti tagnak is fel kell tennie a kérdést, hogy mit keresek én itt? Az egyháznak is, hogy mit csinálok én itt? Mi a feladatom? Mi a feladatunk? Bekötni az embereket Isten kozmikus világába, a megváltásba.
Ahogy Vekerdy Tamás írja, a modern ember már nem része a kozmikus világnak. Kirekesztette magát. Részekre emlékszik csak. Az egész számára bonyolult és félelmetes. Ezért nincs az egészre nézve érvényes narratívája. Fél hibázni, ezt kimondani, újrakezdeni. Egyszóval küszködni, küzdeni. Ugyanakkor a pszichéje, a szervezete erre van kitalálva. Meghasonlik önmagával. Nem véletlen, hogy ebben az állapotban a legkülönbözőbb ötletei lesznek. Mert úgy kell éreznie magát, hogy csinált valami fontosat.
Mindjárt itt van ez a fickó indiából. "A 27 éves Raphael Samuel be akarja perelni a szüleit, amiért az előzetes beleegyezése nélkül a világra hozták. Az indiai férfi antinatalista, vagyis úgy véli, hogy az embereknek tartózkodniuk kell a szaporodástól, mert erkölcsileg helytelen érző lényeket „életre kényszeríteni” a beleegyezésük nélkül." Nem tudom, hogy ez most komoly, vagy nagyon jól trollkodik. Mindenesetre ezzel a gondolkodással nem életszerű.
Hasonló, hogy életbe lépett egy törvény (Reproduktív Egészségügyi Törvény) New York államban, hogy egészen születés pillanatáig lehet abortuszt végezni. Persze egészségügyi okokra hivatkozva. Az orvosok elmondása szerint azonban a legritkább esetben történik valóban ilyen háttérrel. El tudom képzelni azt a gyötrő helyzetet, ahol ez megtörténik, de ott sírni kell és jajgatni. Itt pedig megünnepelték és éltették a tragédiát.
Megint más. Egy finn városban (Kokkola), a város tanácsa arra kötelezte a helyi középiskolásokat, hogy nézzenek meg az iskolai foglalkozások keretében egy romantikus filmet, ami egy 17 éves fiú és egy középkorú férfi szerelméről, illetve szexuális kapcsolatáról szól. Aki nem akart elmenni a moziba, a témát annak is fel kellett dolgoznia, egy a szexuális kisebbségekről szóló esszében. Aki pedig hiányzott a mozi látogatásról, annak tíz eurót kellett fizetnie.
A jófejség és az emberi egyén felszabadításának illúziója úgy érzem tévútra vezet. Nem tud a világ kozmikus rendjének részesévé tenni.
Talán így érthetőbb, ha azt mondom, hogy nem templomba megyünk, hanem istentiszteletre. Akik istentiszteleten vesznek részt, teszem azt tisztelik Istent, azok nem hagyják el Őt.