Wolf szerint a mélyolvasás empatikusabbá, műveltebbé és kritikusabbá tesz bennünket, ha pedig lemondunk róla, és maradunk a felületes befogadásnál, végső soron elveszítünk valami olyasmit az életünkből, amit már Arisztotelész is nagyra tartott, és egyre kevesebb időnk jut rá: a szemlélődés képességét.
Dippold Ádám: Már nem úgy olvasunk, mint régen, és ez az ember elhülyüléséhez vezet, qbit.hu, 2018. 08. 29.

Szóval az úgy volt hogy beszippantott a közösségi média. Pedig én küzdöttem, ellenálltam, körömszakadtáig kapaszkodtam, de hiába. Aztán egy héten belül két olyan verbálketrecharcba bonyolódtam, hogy most már komoly kételyeim vannak egyrészt a magam, másrészt mindenki más szövegértési kompetenciáját illetően. Szóval lassan csatlakozom a pár milliónyi amerikaihoz.

Azt még alaposan át kell gondolni, hogy az Instára lépjek-e a „szalontüdőt eszünk kicsimmel a lángosozóba” fotókkal stílgyakozni à la Queneau webkettő. (Hárítmány: mind a szalontüdőt, mind annak kedvelőit tisztelem, velük semmilyen formában konfliktusba bonyolódni nem áll szándékomban, csupán ez az étel jutott először eszembe.)

Egy szó, mint száz: mintha egyre kevésbé értenénk egymást. Hallunk, olvasunk egy szót, és máris dömperrel borítjuk a másik fejére a véleményünket. Mintha csak élőszóban tennénk. (Pál után szabadon: a kommentelők közül első vagyok én. 1 Tim 1,15)

A kommentelési szokásainkat nézve a félreértések, egymás melletti elbeszélések jelensége nem új keletű. És amennyiben valaki ragaszkodik ahhoz, hogy mindent megosszon, és a kommentekre reagáljon, egyre nagyobb terhet vesz magára. A képernyő előtt töltött időnkkel fordított arányban változik a nyomtatott könyv olvasásával töltött idő. A tudományos kutatások eredményei pedig ördögi kört vetítenek elénk.

Augusztus végén tette közzé a qbit-en Dippold Ádám olvasási szokásainkról szóló írását. Már a címe is sokatmondó: „Már nem úgy olvasunk, mint régen, és ez az ember elhülyüléséhez vezet”.
A téma nem új, a szerző könnyedén (mint aki sokat olvas és sokat ír), elegáns mozdulatokkal szedi csokorba a legfrissebb publikációk rémisztő szálait. Az apropót a kaliforniai egyetem neurológusának pár héttel korábban megjelent könyve adta: Maryanne Wolf: Olvasó, gyere haza! (Az olvasó agy egy digitális világban)

A könyv szerzője régóta kutatja az interneten elérhető anyagok olvasásának a neurológiai és olvasási szokásainkra gyakorolt hatásait. (Dippold belinkel egy izgalmas magyar tldr – olvasási idő: 26 perc - szöveget is: Koltay Tibor: Néhány adalék a digitális olvasás témaköréhez, in: Könyv és nevelés, 2016/3)

Megállapításai alapján nincs túl sok okunk az örömre. A mélyolvasással töltött idő (egyszerűsítve:  hagyományos könyvvel) eltűnése nyomába a kritikai érzék, az empátia, az önálló véleményalkotás és a saját álláspont kialakításának elcsökevényesedése lép. Éppen azok a készségeink sorvadnak el, amiknek híján egyre felszínesebbek, ezáltal egyre türelmetlenebben leszünk egymás iránt. Lásd egy átlagos kommentfolyam vitája, mondjuk bárhol. Politikai és szurkolói táboroktól, vagy világnézeti klubtagságtól függetlenül.

Református véleményem (© Kutasiné) szerint az Ige egyházában ennek még szomorúbb következményei is vannak az igeolvasás/hallgatás viszonylata tekintetének összefüggéseiben. (Nem beszélve nyelvhasználatunk satnyulásáról, ugye.) Viccen kívül. (Ismét nem akarok senkit sem megbántani, és minden felháborodott, pártpolitikát toló kommentelőnek, sőt, tudósreformátus illetőleg ateista létére református blogokat olvasónak jó előre igazat adok, csak kopjatok már le az idővonalamról, és nyomás a könyvespolchoz!)

Ahogy az ókori rómaiak mondanák - akik még jól tudtak latinul:
ceterum censeo, olvasásnépszerűsítésre fel! Elsőre mondjuk ennek a linknek a megosztásával: A jó könyvektől megváltozik az agy.


Még több:
Németül is olvasóknak: Aki sokat olvas tovább él (huffingtonpost.de)
Magyar kivonata für alle ohnekeine Deutsche sprekkenóder lesen: Aki sokat olvas, tovább él (Orvostovábbképző Szemle online)

Ui: érdekes lenne megvizsgálni, hogy a napi igeolvasást (egy-egy rövid igeszakasz, és annak epigramma-szerű magyarázata, ami az imádsággal együtt sem vesz el sok időt) is felszínesebbé teszi-e, ha nem a Bibliánk, hanem egy képernyő előtt csendesedünk el.