„Mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja, én csak az esetre reagáltam. Humor nélkül nem érdemes bármibe belefogni” – mondta Ócsai Zoltán a hvg.hu-nak. A lelkész azt is hozzátette: azért posztolt, mert tetszett neki a tanár videója, és nem szereti a vaskalapos megoldásokat.

hvg.hu: Vasalódeszka-oltárral reagált a megalázott tanár esetére egy pécsi lelkész, 2020. június 13.

Az élet a legjobb forgatókönyvíró – mondták volna a régi rómaiak, ha a mozgóképet is nekik köszönhetnénk. Amikor már azt hinnénk, hogy vége a karantén alatt megszokott vicces és kreatív videóknak, egy abszurd kis színes hír rögtön bebizonyítja az ellenkezőjét: a karantén első heteiben látott vasalódeszkás tornatanár mutatványa újra szembe jön velünk.

Üröm az örömben, hogy egészen abszurd okkal: kiderült, hogy egy szülői feljelentés miatt – vagy legalábbis arra hivatkozva – milyen megalázó módon állították pellengérre az vasalódeszkán úszást oktató testneveléstanárt.

Szerintem már annak se lett volna értelme, ha bármilyen írásbeli figyelmeztetésben részesítik a Tankerület részéről, mivel csak az nem vette észre, aki nem akarta, hogy a rövid videó cseppet sem oktatási céllal készült. De megkapta a figyelmeztetést, sőt. Valami miatt az ügy ezzel nem zárult le. Ami utána következett, az annyira abszurd, amennyire szomorú. A makói testnevelőtanárt eltiltották a diákjaitól és ezután teljesen értelmetlen feladatokat adtak neki.

Mi volt ez az egész? Egy tankerületi vezető túlkapása? Egy bürokrata meggondolatlansága? Vagy rendszerhiba? Annak a tünete, hogy mi történhet, ha az iskolaigazgatói hatáskör elkerül az intézményből? Talán nem voltak savanyú, vagy az uborkafára felkapaszkodott, kompenzációsztahanovista igazgatók korábban? A hatalommal társult humortalanná savanyodott mentalitás emberi méltóságot letalpaló diadala?

Az ügynek egyrészt váratlan gyorsasággal vége lett: előbb a Klebelsberg Központ kért magyarázatot a tankerület vezetőjétől, mert nem értettek egyet a döntésével, majd az EMMI a sajtónyilvánosság előtt kicsomagolta a selyemzsinórt, hogy mivel nem ez volt az első vitatott intézkedése, elfogadják a tankerület vezetőjének lemondását. Másrészt az ügy még folytatódik, mert dr. Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa vizsgálatot indított az ügyben.

Dr. Aáry-Tamás Lajos oktatásügyi ombudsman egykori Bibó szakkollégista és református. (Ha kicsit később születik, talán Kölcsey szakkollégista lett volna.) A Református Szeretetszolgálat önkéntese, a nagyenyedi református teológia jogutódjának, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetnek is előadója. Felkészült szakember és van humorérzéke. Ahogy szerintem a megalázott testnevelés tanárnak is. És a pécsi evangélikus lelkésznek is. És a karantén alatt született megannyi mémnek és videónak is – pl. Várkonyi Juditéinak.

Humorérzék nélkül is lehet élni, de az egyik veszélye ennek ez az abszurd történet. A humor nemcsak a lélek lélegzetvétele, hanem annak az eszköze is, hogy tiszteletben tartsuk másuk méltóságát. (A csak a másik kárán nevetni tudásnak nincs köze a humorérzékhez.) A nevetés összehoz a másikkal. „Nevetésünk mindig egy csoport nevetése.”  – írja Bergson.


Hiánya elidegenít és ezért megbetegíthet. A nevetés nemcsak létszükséglet, de nagyvonalúságra is tanít. Különösen nehéz időkben. Nem meglepő az evangélikus kolléga szolidáris gesztusa. Mert a humor Isten ajándéka. (Lásd még: Az eltakarítónő c. vígjátékot.) Ezért a humortalan ateistánál csak egy rosszabb embertípus van: a humortalan keresztyén (oximoron). És mi köze ennek a reformátusokhoz? A magyar reformátusok himnusza, a 90. genfi zsoltár utolsó előtti versszakában azt kérjük Istentől, hogy töltsön be irgalmával, hogy jó kedvvel élhessünk. Az eredeti szöveg új fordításának revideált változatában: „Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!” (14. vers)

Remélem, hogy a félreértett makói tanárt ügyének végén látjuk még mosolyogni – ha már annyi idegen arcra csalt korábban mosolyt. Megérdemli.

Ironman

Hozzászólások