Hétfőn a magyar nyelv és irodalom valamint a magyar mint idegen nyelv írásbelikkel kezdődnek az idei érettségik, mintegy 115 300 diák ad számot tudásáról.

Érettségi: holnaptól izgulhat minden diák- Hír24

Büszkeség az, amikor megtudod, hogy megkezdte életét. Benned növekszik, s hamarosan érzed, mintha apró pilleszárnyak simogatnának.

Büszkeség az, amikor a hasfalad megemelkedik, mert csuklik és rugdos.

Büszkeség az, amikor megszületik. Rád néz, szeme még opálos fényű, de már az arcodat fürkészi. Aztán életrevalóan, szomjasan szopni kezd.

Büszkeség az, amikor kitolnak a szülőszobából, és a kórház folyosóján gerlék sétálnak. Kíváncsiak rá, mert ő megismételhetetlen.

Büszkeség az, amikor értelem sugárzik apró arcáról. Értelem és elevenség. Figyeli szád mozdulatait, már ő is mintha utánozná. Meztelen lábacskái boldogan himbálóznak.

Büszkeség az, amikor fekete lesz a körmöcskéje, mert egész nap meglepő gyorsasággal mászik. A hideg kő sem zavarja. Boldog, hogy felfedezheti a körülötte lévő világot.

Büszkeség az, amikor megsimítja hátulról apukáját, s első szavaival azt mondja: „Szeretlek, apuka”.

Büszkeség az, amikor biztosan áll lábán, és végigtipeg a lakáson, aztán ki az udvarra. Néha leguggol, a lépcsőkön még mászik, de újra feláll, mert élvezi új tudományát.

Büszkeség az, amikor együtt olvasunk, s ő már jobban tudja a mesét, mint te. „Mókus Miklós kedves fickó”, mondja veled együtt.

Büszkeség az, amikor felveszi egyedül a benti cipőt az óvodában, amikor nem kell neki segítség az idegen helyen sem.

Büszkeség az, amikor kinézel az ablakon, s az előbb még biciklit toló gyerek egyszerre végigsuhan a konyhaablak előtt, először életében.

Büszkeség az, amikor először hagyod ott az iskolában, és látod vézna kis testén a tisztára kisuvickolt iskolatáskát, amit már hordott egy hónapja a homokozótól kezdve a fürdőszobáig mindenhol.

Büszkeség az, amikor a szolfézstanár boldogan elmeséli, hogy németül társalogtak, mert a gyerek magyar helyett németre váltott.

Büszkeség az, amikor akkurátus rendet követel meg az íróasztalán. „Ki tette ide ezt a játékot?”, kiabálja felháborodottan.

Büszkeség az, amikor izzadó tenyérrel, izgulva hallgatod bukdácsoló zongorajátékát a zeneiskolai nagyteremben.

Büszkeség az, amikor szülői értekezleten megdicsérik a többi szülő előtt, s neked „hízik a májad”.

Büszkeség az, amikor ebéd közben azt mondja neked, „te főzöd a legfinomabb ételeket, anyuka”.

Büszkeség az, amikor átölel, és odaadja saját rajzát, amin megörökített egy földkupacból kibújó vakondocskát, szálldosó lepkét, katicát, sőt még egy morzsa után vonuló hangyahadsereget is.

Büszkeség az, amikor nyelvét kidugva eljátszik egy darabot a hangszerén, s már egészen élvezhető, egészen szép.

Büszkeség az, amikor gyönyörű bizonyítványt hoz haza, és büszkeség az, amikor egyáltalán nem gyönyörű a bizonyítvány, de önmaghoz képest jól teljesített.

Büszkeség az, amikor megizzadva jön be a kinti játékból, s arcán egészen szétmaszatolódik a kinti por.

Büszkeség az, amikor az osztályfőnök megmutatja a kompetenciamérés eredményét, s közli a szülőkkel, hogy az az egyetlen pont ott elől a te gyerekedé, a raj utána pedig a többiek.

Büszkeség az, amikor bekerül az áhított gimnáziumba, s reggelre kelve már nem kell elkísérned gyalog az iskolájába.

Büszkeség az, amikor a karácsonyi zongora-előadáson úgy adja elő a darabját, hogy beleborzongsz, és szemed könnyel telik meg. És eszedbe jut az a kicsi gyermek, aki egykor csak úgy érte fel hangszerét, hogy zsámolyt kellett a lába alá tenni.

Büszkeség az, amikor minden félelem dacára vállalja a Balaton körbebringázását, s a második nap reggelén a telefonban közli, hogy bár fáradt, de nagyon boldog, hogy tudja teljesíteni.

Büszkeség az, amikor reggel felolvassa a legfontosabb és legérdekesebb híreket, sőt kommentál is, és vacsoránál összevitatkozik apukájával, miközben olyan kifejezéseket használ: „Ez ebben a kérdésben tökéletesen irreleváns.”

Büszkeség az, amikor turkálás közben kibeszélheted vele az összes ronda ruhát, összesúgtok-búgtok a többi vevő furcsa kijelentésein, és a drogériában együtt keresitek ki a legszebb színeket, a legfinomabb illatokat.

Büszkeség az, amikor a háttérben úgy kontrázik a zenekarban, hogy már nem látszik rajta a feszültség.

Büszkeség az, amikor a testvérével kémiai vegyületekről és sejtbiológiáról beszélnek, és már egy szavukat – egyetlen egy szavukat – sem érted.

Büszkeség az, amikor hazajön a vizsgáról, s amikor megkérdezed, na, nem sikerült? Ő ajkbiggyesztve válaszolja: Dehogynem! Sőt, megdicsértek, hogy nő létemre milyen jól parkolok.

Büszkeség az, amikor felöltözteti a kistestvéreit, és megmelegíti nekik a tejet a kakaóhoz.

Büszkeség az, amikor már nem kell nyújtogatnod a nyakadat, mert ő úgyis kilátszik a többiek közül.

Büszkeség az, amikor látod őt az iskola udvarán. A szél fújja haját, szavak hangzanak el felnőtté válásról és felelősségről, de te csak őt nézed, más nem érdekel.

Büszkeség az, amikor összeszorul a szíved, mert ott áll a nagy megmérettetés előtt, de te mégis nyugodt vagy. Hisz tudod, hogy tudása előbb-utóbb beérik.

Ez a büszkeség.

Ma kezdődik az érettségi. 

Hozzászólások