A Google több mint 60 művészt kért fel, hogy kísérletezzenek a Tilt Brush-sal.
A Google révén műalkotások születnek a Tilt Brush-sal - VRodo

Az új technikai fejlődés okozta nemzedéki konfliktusok egyik legfőbb forrása, hogy a digitális technológia igazi csodái csupán azok számára hozzáférhetőek és érthetőek, akik használni tudják azt. Egy okostelefonnal lehet telefonálni is, de tulajdonképpen egy mai használó számára rengeteg eszközt helyettesíthet, a komolyabb gépekről és programokról nem is szólva. Észrevétlenül vesz körül bennünket mindennapjainkban az a sokat szidott digitális világ, segíti munkánkat, eligazodásunkat, meggyorsítja azt, amivel régen órákat, napokat elpepecseltünk. De a legtöbben még mindig borzongva gondolnak arra, milyen is a párhuzamosan jelen lévő virtuális világ. Az idősebbek a fogalmat hallva többnyire öldöklős játékokra és ámokfutóvá vált fiatalokra asszociálnak. Pedig a virtuális valóság ma már új lehetőségeket nyitott meg a tudományban éppúgy, mint a művészetekben.

A képzőművészek először többnyire két dimenzióban próbálják megragadni azt, ami később esetleg szoborrá, vagy épületté válhat. Ám ma már létezik az a technika, ami lehetővé teszi, hogy konzolok és 3D-s szemüveg segítségével megalkothassák azonnal a térbeli világot. Valaki forog körbe-körbe, próbálja rajzaival betölteni a teret, de mindazt, amit alkot, csupán a monitoron láthatjuk aztán meg. A legkifinomultabb munkák az életre kelt grafikák és festményék hatásával bevezetnek minket egy képzelt világba. Mint amikor kinyitjuk a könyvet, és egyszerre megnyílik számunkra egy megalkotott, másik világba való belépés lehetősége. Körbejárhatunk egy szobát, kinézhetünk az ablakán, felfedezhetjük az utcát a ház alatt. De mindez nem úgy működik, mint egy számítógépes játéknál, ahol a játékkészítők a gép előtt ülve összerakosgatják azt a világot, amit aztán a használók minden egyes játékukkal egyedivé tehetnek. A kézben tartott konzolok miatt az alkotás fizikailag is igénybe veszi a művészt: mozog, lélegzik, liheg, fárad, ugrál, szinte táncol, ahogy látja világának benépesülését. Megtelik a szürke tér alakokkal és színekkel, mintha kivetítené fantáziájának képeit az üres térbe.
Aki ült már jól elkészített 3D-s filmen moziban, az tudja, mit jelent, amikor az ember ellenállhatatlan késztetést érez, hogy elkapja a hópelyheket a moziteremben, vagy szinte lebukik székéből, mikor elébehajt a teherautó. Talán egyszer kipróbálhatjuk, milyen egy igazi műalkotásba belépni, körbejárni. Talán majd kinyújtjuk akkor is a kezünket, hogy végigsimítsunk egy mesebeli virtuális fa törzsén, vagy megpróbálunk leülni a semmibe, a virtuális fotelba. Akkor talán majd azt is eldönthetjük, mikor válik mindez igazi átélhető, és megrendítő műalkotássá. Művészetté.