Semmi köze a közbiztonsághoz a test egészét fedő muzulmán női öltözéknek, a burkának, viselése azonban elutasítandó, mert „nem való a világra nyitott országunkba” – mondta pénteken a német szövetségi belügyminiszter egy televíziós interjúban.

Német belügyminiszter: A burka nem való nyitott országunkba - mandiner.hu

Sokáig magam is bedőltem annak a nézetnek, hogy a multikulturális, a nyitott Európa látomása azon a meggyőződésen nyugszik, hogy az európai társadalmakat immár nem lehet felépíteni egyetlen, a múltból örökölt meghatározó civilizációra sem. A civilizációknak egész társadalmakra, sőt kontinensnyi régiókra kiható kizárólagos szerepe megszűnt, s eljött immár egy új korszak, amelyet – Huntington teóriájával ellentétben – nem a civilizációk harca jellemez, hanem megszületik a multikulturális társadalom, amelynek az a sajátossága, hogy a korábbi vallási alapú világértelmezések elveszítik dominanciájukat. A kulturális kizárólagosságra való törekvés tehát ellentmond a multikultúra, a nyitottság értékrendjének, hiszen annak az elvi alapja a másság tisztelete, a különböző kulturális identitások közti egyenlőség elvi elismerése. Tévedtem. A multikultúra eszméje nagyon is kizárólagosságra törő hatalmi ideológia, amelynek a valódi célja a régi civilizációs elbeszélések feloldásán és egyneműsítésén keresztül egy új kultúra létrehozása..

Különös módon, a multikultúra ideológiájának ez a hegemóniára törekvő jellege napjainkban, az iszlámmal való konfrontálódás következtében kezd éles kontúrokkal kibontakozni. Míg az iszlám megjelenése nem volt ennyire nyomasztó, addig a multikultúra, a nyitottság értelmezésének viszonyítási pontja értelemszerűen a „keresztény Európa” ideája volt, a tartalma pedig az, hogy a kereszténység immár nem tarthat igényt semmiféle kulturális dominanciára. Multikultúra van. A múlt befejeződött, s kezdődik valami új, amelynek elvi alapja a kulturális másság befogadása. Ez a meghatározó gondolat valóban úgy tűnt fel, mint amelyik meghaladja a korábbi kizárólagosságokat, s mint amelyiknek az a célja, hogy civilizációk közti feszültségek felszámolásával elhozza a kultúrák békés egymás mellett élésének a korszakát. Ez a törekvés a keresztény gyökerű Európában viszonylag könnyen megvalósítható volt, köszönhetően a keresztény gondolkodás nyitott és reflexív jellegének.

De éppen ez a körülmény, hogy ti. a kulturális sokszínűség magától értetődő és természetes fejleményként tűnt fel széles néptömegek számára is, el is rejtette a multikultúra ideológiájának valójában nagyon is kizárólagosságra törekvő jellegét.

Napjainkra azonban, az iszlám megjelenésével egyre inkább világossá válik, hogy a multikultúra által hirdetett másság-tiszteletnek és nyitottságnak mint legfőbb értéknek hol vannak a határai. Úgy tűnik, mintha a mai liberalizmus meghatározó része által hirdetett határtalan befogadás eszméje megtorpant volna, s mintha kezdene világossá válni, hogy a nyitottságon alapuló másság-tiszteletet nem lehet a végtelenségig kiterjeszteni.

Valószínűleg az történik, hogy a mai európai gondolkodást meghatározó liberális világkép számára is kezd körvonalazódni, hogy az iszlámban tényleg megjelent valami totálisan más, amelynek a befogadása avagy elfogadása noha retorikailag harmonizál a nyitottságon, a másság-tiszteleten alapuló multikultúra ideológiájával, valójában ezen ideológia hegemóniáját veszélyezteti.

Naivitás lenne ugyanis azt gondolni, hogy a napjainkban zajló diskurzus a burka viselésének tiltása körül, afféle ártatlan öltözködési téma lenne csupán. A burkában ugyanis egész világkép fejeződik ki, mint ahogyan annak nyilvános viselésében is. A jelenség pontosan szembemegy a multikultúrának azzal a meggyőződésével, hogy a vallás magánügy, s mint olyan, a magánszféra része. A burka nyilvános viselésének a lényege ugyanis éppen az, hogy a kulturális térben láthatóvá és jelenvalóvá tesz egy olyan közösségi kultúrát, amely az európai individualista kultúrához képest más.

Ez a körülmény kényszeríti ki azt az ellentmondást, hogy miközben a nyitottságon és másság-tiszteleten nyugvó multikultúra mint legfőbb európai önértelmezési keret továbbra is a retorika része, azonközben, ennek ellentmondóan, a burka által szimbolizált kultúra megjelenése a közösségi térben már alig, avagy sehogyan sem fér bele  nyitottság és másság-tisztelet világképébe. Ha ugyanis tényleg multikultúra van, akkor ugyan miért lenne probléma a burka viselése? Tisztelni kell a másságot, amely másságnak adott esetben éppen az a jellegzetessége, hogy nyilvános teret követel magának. Csakhogy épp napjainkra kezd tudatosulni, hogy az iszlám mint közösségi kultúra nem feltétlenül az európai kereszténység útját követi, s az a feltételezés, hogy a multikutúrában majd feloldódik, eléggé naiv elképzelésnek bizonyulhat.

Azt hiszem, ez a naivitás volt az alapja a határtalan befogadás koncepciójának. A multikulturalizmus úgy tűnt föl a liberális történelemértelmezés számára, mint valamiféle magától értetődő történeti fejlődésen alapuló világnézeti következmény, egy olyan történetfejlődési modell, amely kvázi automatikus és univerzális. Ezért az iszlám nem tűnt fel a multikultúra ideológiáját veszélyeztető kulturális entitásnak, sőt az európai modell azt a hamis biztonságérzetet erősítette, hogy a multikultúra úgy képes megőrizni uralmát, hogy homogenizálja, egyneműsíti és feloldja a korábbi vallási alapú valóságértelmezéseket.

Nos, nem úgy tűnik. Az iszlámban tényleg megjelent valami teljesen más, amelynek a lényege, hogy vallás, állam és társadalom nem válik szét egymástól, s az egyén a közösségből eredezteti önmagát. Viszont a multikultúra, a másság-tisztelet, a nyitottság eszméje pontosan az autonóm egyén ideáján nyugszik.

A kérdés az, hogy ezek után hogyan is működhet a másság-tisztelet, a nyitottság mint a multikultúra eszmei alapja egy olyan közösségi kultúrával szemben, amelynek az értékvilága az európaihoz képest totálisan más. A burka viselése körül kirobbant problematika pontosan jelzi, hogy a kulturális különbözőségeknek itt olyan mélységeivel kell szembenézni, amelyeket eddig a kultúrák egyneműsítésében hívő multikultúra ideológiája nem vett komolyan.

A kérdés tehát már régen nem az, hogy miként lehet megőrizni a keresztény gyökerű Európát, miután a multikultúra eszméjének valódi célja a kereszténység relativizálása volt. A kérdés ma már az, hogy a multikultúra mint a kereszténység utáni domináns európai ideológia miként képes szembenézni az iszlámban megjelent új kihívással úgy, hogy továbbra is következetesen fenntartsa a nyitottság, a másság-tisztelet értékvilágát. Mint látható, a multikulturális társadalom ideológiája nyitott minden kultúra előtt, amennyiben az adott kultúra kész illeszkedni a multikultúra homogenizáló kultúrájához.

Nos, a burka-jelenséggel való szembesülésből úgy tűnik, a multikultúrának is vannak határai, s kiderül róla, hogy bizonyos szempontból nagyon is zárt és kizárólagos, amennyiben a dominanciáját veszélyeztetve érzi.

Hozzászólások