A Kormányzati Tájékoztatási Központ szerint "egyre nyilvánvalóbb", hogy az ENSZ a Soros-terv mentén halad és bevándorlók millióit akarja behozni Európába, ami Magyarország számára elfogadhatatlan.

Az ENSZ a Soros-terv mentén halad - origo.hu

Üdvözlöm a Kormányzati Tájékoztatási Központ nyilatkozatát az ENSZ menekültügyi politikájáról, miszerint az a Soros-terv mentén halad. Nem mintha annyira odalennék azért a kampány-módszerért, amely ezt a világnézeti küzdelmet egy ember nevéhez köti. Gondolom, a könnyebb eladhatóság kedvéért. Személy szerint engem ez a módszer nem tölt el valami nagy lelkesedéssel, hiszen nyilván nem Soros György személye önmagában a probléma, hanem az, amit ő és a mögötte lévő nem éppen jelentéktelen hatalmi csoportok képviselnek. A lényeg mégis csak az, hogy az ENSZ menekültügyben vallott filozófiája kísértetiesen egybecseng a ma liberalizmusnak nevezett értékvilággal, amely értékvilág szembe megy, sőt kifejezetten tagadja azokat az eszmei alapokat, amelyeken a hagyományos Európa nyugodott. Ezért voltam bátor egy hete azt írni az ENSZ New York-i Nyilatkozatáról, hogy az nem más, mint egy liberális kinyilatkozatás, világnézeti diktátum, amely eleve megmondja, miként is kell értelmeznünk a népvándorlás jelenségét. Egy méreteiben jelentéktelen ország két pártjának választási jelmondata, a Stop Soros, azért tud mégis világméretű hullámokat verni, mert szembemegy egy globális hegemóniára törekvő világnézeti diktátummal. Mint látjuk, a tét nem kicsi. A menekültügy több mint menekültügy.

A kérdés a menekültügy mögött „csak” annyi, hogy van-e értelme még a jövőben Európát illetően civilizációról beszélni, avagy félre kell dobni azt az „ósdi” ideát, miszerint az emberi történelemben kialakult nagyobb csoportoknak évezredes múltjuk lenyomataként kulturális sajátszerűségeik vannak, amely sajátszerűségek eleve kérdésessé teszik az elvont emberi egység utópisztikus ideájának működőképességét. A ma liberalizmusnak nevezett, s a határtalan befogadást támogató világkép nyilvánvalóan abból a feltételezésből indul ki, hogy ezek a kulturális sajátszerűségek csak átmeneti történeti képződmények (ehhez képest elég régóta tartanak), s épp itt az ideje felszámolni a civilizációról mint állandó identitásalkotó tényezőről kialakult és fixálódott „előítéleteket”. Ezek a múltbéli civilizációs sajátszerűségek, s ezeknek alapján kialakult hitek, mint például az a tétel, hogy „Európa zsidó-keresztyén gyökérzetű”, nem többek történetileg rögzült előítéleteknél, s csak arra voltak alkalmasak, hogy határokat emeljenek ember és ember közé. Épp itt az ideje eme előítéletek felszámolásának, s meg kell teremteni a nyitott társadalom világképét, amely nem ismeri a közösségi önmeghatározásnak a hagyományos nyelvezetét. Ekként, az olyan kijelentés, miszerint „Európa zsidó-keresztyén”, az értelmét veszti. Nincs eszmeileg megalapozott közösségi identitás, organikus társadalom, mert az csak autoriter lehet. Egyének vannak, s az egyetlen elv, ami összeköti őket, az a hit, hogy mindenki azt hisz, amit akar. Kivéve azt a hitet, amely azt feltételezi, hogy organikus közösség nélkül nincs identitás, s a legtágabb identitásképző közösségi keret épp a civilizáció fogalmával jelölt társadalmi valóság. De valamely rejtélyes oknál fogva eme hitnek nincsenek jogai, sőt, a hagyományos európai identitás melletti kiállás jogtipránsként van értelmezve.

A menekültügy sokkal több mint menekültügy. A kérdés az, hogy a civilizáció fogalma értelmes fogalom lesz-e még a jövőben? A nyitott társadalom eszméje alapvető támadás a hagyományos zsidó-keresztyén gyökérzetű európai civilizáció ellen. A tét nem kicsi.

De nem csak a civilizáció eszméje került össztűz alá, hanem a nemzet eszméje is. Az ENSZ menekültügyi filozófiája mögött meghúzódó világkép nyilvánvalóan azon a ma liberálisnak nevezett filozófián nyugszik, hogy a nemzet eszméje egyre inkább elveszíti identitásképző szerepét, mert a nemzeti tudatok elidegenednek önmaguktól, létrejön a nemzetek fölöttiség általános érzete, s az embert nem az határozza meg, hogy magyar, vagy német, vagy francia, vagy török, hanem az, hogy „ember”. S a nemzeti tudatuktól elidegenedett emberek immár képesek lesznek arra, hogy átlépjék hagyományos történeti meghatározottságaikat, s valamiféle egyetemes filantrópiában végre egyesüljenek. A nemzetek fölötti Európa megteremtésének ideája mögött ez az elképzelés áll. Sőt, ez már nem pusztán valamiféle íróasztal mellett kitalált teória, hanem úgy tűnik, uralkodó szerepre törekvő történelmi forgatókönyv, amely abból indul ki, hogy Európa akkor jöhet igazán létre, ha a nemzetek felszámolják önmagukat.

De hát Európa épp attól Európa, hogy míg egyfelől valóban egységes civilizáció, amelyet a zsidó-keresztyén eredet alapozott meg, másrészt mégis népek, nyelvek, kultúrák, nemzetek Európája. Ami engem illet, el nem tudnám képzelni, mit is jelentene a „tiszta” európaiság nemzeti identitások nélkül. Arról nem is beszélve, hogy a nemzettudatok elhalásáról szóló teória igencsak gyenge lábakon áll, és semmiféle jele nem mutatkozik annak, hogy az európai népek önmeghatározásában a nemzet fogalma elveszítette volna jelentőségét. Még akkor sem, ha az európai politikai elit – egybehangzóan az ENSZ menekültügyben hangoztatott filozófiájával – ezt nem hajlandó tudomásul venni. Ami persze nem jó, mert a szélsőségek felé hajtja a hangulatot.

Egy szó mint száz,  nem véletlen az ENSZ élénk reakciója a Stop Soros törvény-csomagra. Magyarország az érdeklődés homlokterébe került, mert valami olyasmit tematizált, ami kikezdte a liberális európai önmeghatározás világképét, amelynek az a valódi célja, hogy Európát – egy soha nem igazolt történelmi forgatókönyv alapján – a hagyományos közösségi identitások felszámolása árán, egy elvont emberi egység utópisztikus ideája jegyében, vélt egységesülési folyamatok kísérleti terepévé változtassa. De ebből nem egységesülés lesz, hanem háború.