„Jól néznek ki, nem lelkiznek, nem lesznek betegek, és minden kívánságot teljesítenek, panaszkodás nélkül” – dicsérte a lányokat a tulajdonosnő.
Sikeres az első németországi szexbaba-bordély - hvg.hu
A tulajdonos mellett az ügyfelek is elégedettek, hiszen – mint elmondták – nem alkudoznak, nem panaszkodnak, bármire hajlandóak. Az egyetlen szépséghibájuk csupán annyi, hogy túlságosan „passzívak”.
Olvasom, hogy Németországban megnyílt az első műanyagbaba-bordély. Nem, nem fogok hüledezni, s nincs kedvem erkölcsprédikációt sem tartani. Nekem ez a történet inkább azt az igazságot juttatja az eszembe, hogy fejlődés ide vagy oda, az emberi lényeg alapproblémája, nevezetesen a test és a lélek egyidejű egysége és különváltsága továbbra is rejtély és megoldhatatlan kihívás marad. A probléma végig kíséri az európai gondolkodás történetét is, s beszélhetnénk különböző korszakokról attól függően, hogy az emberi személyiségen belül mikor mit tekintettek meghatározónak. Ismerjük a lélekkultuszt, és ismerjük a testkultuszt is. Mára azért nagyjából kialakult az a konszenzus, s ezzel a keresztyénség is egyetért, hogy az emberi személyiség lényege a test és a lélek egysége. Nincs lelkiség testiség nélkül, s fordítva, nem lehet testiség sem lélek nélkül. No és ezzel be is fejeződött a nagy tudomány. Mert ugyan könnyű dolog okosakat mondani a test és a lélek egységéről, ám annál problematikusabb azt megvalósítani. A szexszel mindig az a probléma, hogy ennek az egységnek a legkitüntetettebb terepe.
Aztán tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a személyiség önazonossága, vagyis test és lélek egysége csakis a másikkal való kapcsolatban jöhet létre. A másik test és a másik lélek alapfeltétel. Ez már csak ilyen, ha még titokszerű is. A személyiségnek ki kell lépnie önmagából, hogy önmaga lehessen, vagyis, hogy önmagával azonosulhasson.
A szex a műanyaggal nem pusztán azért problematikus, mert erkölcsileg is komoly kérdéseket vet fel, hanem azért, mert garantáltan azt a célt szolgálja, hogy az egyénnek még csak véletlenül se kelljen kilépnie önmagából. Egy bábuval nem lehet beszélgetni. (A kóros eseteket most hagyjuk.)
Egy szó mint száz, a műanyag-baba bordély a dualizmusnak azon az évezredes nagy hazugságán alapul, amely voltaképpen tagadja a test és a lélek eredendő egységét, s ebből még üzletet is csinál. Az újdonság csak annyi, hogy új eszköz jelent meg. Már nem kell egy másik embert tárgyként kezelni, ahogyan ezt a szexipar teszi, hanem egy tárgy válik passzív alannyá.
Amiből csak az látszik, hogy nincs semmi új a nap alatt, s a személyiség egységének a megélése az emberi lét legnagyobb kihívása marad.
Persze, van megoldás. Az Istentől rendelt másik. Ha ugyan egy ilyen üzenet korunk mindent tárgyiasítani hajlamos szellemiségét megérintheti.