Ha a liberalizmus nem az, mi lenne tárgyilagos és racionális?

Babarczy Eszter: Hol van a NER filozófiája? - Mandiner

Izgalmas vita bontakozott ki a Mandineren. Onnan indult, hogy Babarczy Eszter éles kritikával illette Lánczi András írását, amely megkérdőjelezi az „alapértékek”, az „emberi jogok” fogalmának racionális megalapozottságát. Mire Babarczy azzal vágott vissza, hogy ő viszont nem látja a NER filozófiájának kultúrateremtő képességét. Szerintem több mint figyelemre méltó, hogy miközben Lánczi az „alapértékek”, az „emberi jogok” fogalmaiban megtestesülő mai európai liberalizmust teszi általános elvi szinten kritika tárgyává, addig Babarczy ebben a gesztusban nem lát semmi mást, mint a NER ideológiájának megnyilatkozását. Magyarán, egy általános elvi-filozófiai kérdést belerángat egy konkrét politikai kontextusba, de úgy, hogy közben a mai liberalizmust mégis kiemeli a politikai kontextusból, s a több száz éves liberális hagyomány egyenes folytatójaként tünteti fel. Ezzel vélhetően azt akarta elérni, hogy bizonyítsa: a liberalizmusnak van hagyománya, míg a NER filozófiája nem teremtett kultúrát, s nem is tud, hiszen szerinte nincs olyan „objektív” és „racionális” elmélet, amely a liberalizmus hagyományával szembeállítható lenne. A vitába eddig bekapcsolódott Szilvay Gergely, Aristo, Mezei Balázs, Paár Tamás, s végül újra Szilvay Gergely.

Mint olyan keresztyén, aki világnézeti alapon mindig is megkérdőjelezte a felvilágosodás hagyományában értelmezett racionalizmust, üdvözlöm már a vitát magát is. Lássuk be, nem akármilyen esemény, ha a kikezdhetetlennek tűnő mai liberális konszenzus filozófiailag is problematikus jellege a közélet szintjén is témává tud lenni. Nem a NER filozófiájáról van itt szó elsősorban, hanem arról a konzervatív fordulatról, amely racionális alapon megkérdőjelezi a mai Európát megalapozó liberális világképet. Ennek problematikus jellege pedig abban van, hogy az általa értelmezett szekuláris racionalizmusban és pozitivista objektivitásban megtalálni vélte a végső viszonyítási pontokat. Ha van a NER-nek filozófiája, akkor az éppen az a gesztus, hogy az európai önértelmezésben visszanyúl ahhoz a kultúrához, amellyel a felvilágosodás hagyománya szembefordult, s olyanokat merészel tenni, hogy pl. a kereszténységet beemeli a kulturális önmeghatározásba. Nem véletlen, hogy a vitán végigvonul az az alapkérdés, hogy mihez képest mondhatjuk bármiféle, az emberi lét lényegét megfogalmazó állításról, hogy az objektív és racionális? S egyáltalán nem meglepő módon, a vitában újra és újra előbukkan az Isten szó, amelynek, ha jól értem, az az alapvető funkciója, hogy megkérdőjelez minden olyan valóságértelmezést, amely úgy állítja be magát, mintha valamilyen végső és végérvényes racionális és objektív érv birtokában lenne.

Különös módon Babarczy, aki valamilyen racionális és objektív elméletet kér számon a konzervatív fordulaton, nem veszi észre, hogy miközben a felvilágosodás hagyománya által értelmezett szekuláris racionalizmust abszolútnak, az egyetlen érvényes, a humánumra vonatkozó valóságmagyarázatnak tartja, ebben a mozzanatban egyúttal irracionálissá is válik, hiszen azt feltételezi, mintha bizony létezne olyan végső és külső viszonyítási pont, amelyhez képest az emberi létről bármi is mondható lehetne végső racionális érvényességgel és objektivitással. Nincs ilyen. A liberális racionalizmusnak ez a szekuláris hagyománya akkor válik irracionálissá, amikor önmagát abszolútnak és végérvényesnek tekinti, sőt történelmi szükségszerűségként erkölcsi diktátumot gyárt belőle.

Holott épp racionális alapon könnyen belátható lenne, hogy jelen tudásunk alapján nincs más, csak a hit, amelynek a segítségével az ember elhelyezése az ismeretlennel szemben lehetővé válik. S ha van a mai konzervatív fordulatnak értelme, akkor az az, hogy nagyon is racionális alapon visszaperli a zsidó-görög-keresztény hagyományt, amely nem attól fontos elsősorban, hogy a kulturális örökség része, hanem azért, mert ebben a hagyományban vált az emberi valóság a világnak ezen a részén egyáltalán megfogalmazhatóvá, s ez az, ami Európát Európává tette. Csakhogy a liberális hagyomány, miután a szubjektumot tette meg a valóságmagyarázat kiinduló pontjává, magát a hitet is a szubjektum kizárólagos eseményévé tette, s teljesen vak maradt a hit ismeretelméleti dimenzióira. Amiből egyenesen következett az Isten-kérdésnek mint irracionális tematikának az elvetése. De ezzel valójában az így értelmezett szekuláris-liberális racionalizmus lemondott arról, hogy az emberi lét végső jelentésének megfogalmazására kísérletet tegyen.

Ám ami ennél súlyosabb, hogy ez a mai liberalizmus az emberi lét alapvető kérdéseit az általa értelmezett egyéni szabadság jogi formuláira szűkítette, s az európai szellemtörténeti alapokról való leválást úgy állította be, mint a racionalizmus ki-és beteljesedését. Holott valójában a zsidó-görög-keresztény gondolkodási hagyomány, vagyis a transzcendentális távlatok feladásával az emberi rendeltetés értelmezésének a keretét tragikus módon beszűkítette. Hamis módon, a hitet a szubjektum puszta eseményévé téve, épp a hitnek arról a képességéről mondott le, amely az emberi lét végső jelentését a hit által feltételezett értelmes egészből vezeti le. Különös módon, miközben a felvilágosodás hagyománya a hitnek a megismerésben betöltött szerepét megtagadta, s a megismerés folyamatát bezárta az evilágiba, épp attól fosztotta meg magát, amire csak a hit képes, hogy ti. jelentést adjon a létnek magának. Európa mai válságának a legmélyén a történelemben mint célszerű egészben való hit megroppanása áll, amelyről a görög fogalmisággal átitatott kereszténység még tudott mit mondani. S ha van európai kultúra, akkor valahova ide kell visszanyúlni; s nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy a felvilágosodásban bekövetkezett kereszténységellenes fordulatot úgy állítsuk be, mint az európaiságot magát.  S ha baj van a mai liberalizmussal, akkor az éppen Európa kisajátítási kísérlete.

Épp itt az ideje egy konzervatív fordulatnak, amely kétségbe vonja a felvilágosodás hagyományának beszűkült racionalizmusát, s nagyon is racionális alapon visszatér az európai eredet alapvető kérdéseihez. S épp itt az ideje olyan szavak rehabilitációjának az emberi lét megismerésének és értelmezésének terén, mint hit és Isten. Nagyon is racionális alapon.