A legfontosabb közös célunk, hogy politikai pártoktól független keresztény diskurzust szeretnénk. Ugyanis jelenleg Magyarországon nem papok és teológusok, lelkészek és hitoktatók mondják meg, ki keresztény és ki nem, mi a keresztény kultúra és mi nem, hanem politikusaink. Úgy hivatkoznak Istenre, keresztény értékekre mint pártprogramra. Ez soha, egyetlen történelmi korban nem kecsegtetett túl sok jóval.

Hirtelen felindulásból - Keresztény Kultúra

Megjelent egy új keresztény közéleti blog, amelynek indulásáról Laborczi Dóra főszerkesztő ezt írja: „Ha az ember szinte hetente találkozik olyan szövegekkel, amelyeket nem tud hol lehozni, létre kell hozni egy új felületet. Ebből született, születik most ez a blog, hirtelen felindulásból, a Kötőszó evangélikus közéleti blog egykori szerkesztőitől.” Nem ismerem a konkrét történetet, de annyi azért átjön ebből a néhány mondatból is, hogy manapság éppen nem kockázatmentes vállalkozás egy keresztény/keresztyén közéleti bloggal a nyilvánosság elé lépni. A miértre a válasz nagyon egyszerű: a politika miatt. S mint a Keresztény Kultúra elindításának indoklásából kiderül, Laborczi Dóra és szerkesztő társa, Nagy Szabolcs, szeretnének egy „politikai pártoktól független keresztény diskurzust” elindítani. Ugyanis: „Ugyanis jelenleg Magyarországon nem papok és teológusok, lelkészek és hitoktatók mondják meg, ki keresztény és ki nem, mi a keresztény kultúra és mi nem, hanem politikusaink. Úgy hivatkoznak Istenre, keresztény értékekre mint pártprogramra. Ez soha, egyetlen történelmi korban nem kecsegtetett túl sok jóval.” A diskurzust üdvözlöm. De egy keresztény/keresztyén közéleti blog, már ha tényleg a szó elsődleges értelmében a közéletről szól, soha nem lehet politikamentes. De nincs ezzel semmi baj. Ez nem a szerkesztők hibája.

Ilyen az általános szerkezet, amelyben egy keresztény/keresztyén blog működik. Vagyis: pártdemokrácia van, s a pártoknak megvan az a csúnya tulajdonságuk, hogy üzeneteket, tartalmakat fogalmaznak meg, amelyeket el akarnak juttatni az emberekhez, hogy szavazatokat szerezzenek. A szavazatok pedig azért a kellenek, mert rajtuk keresztül lehet hatalomhoz jutni. Minden párt hatalomhoz akar jutni. De ez nem rosszindulatú megjegyzés. Még szép, hogy hatalomhoz akar jutni, mert a hatalom: cselekvőképesség. Ha egy párt azt mondja, hogy nem akarja a hatalmat, az nekem minimum gyanús. Akkor hogyan akarná megvalósítani a programját? Szóval, egy pártdemokráciában a pártok fogalmazzák meg a témákat. S egy pártdemokráciában, ha tetszik, ha nem, az egyes témák, tartalmak, állítások és elutasítások mindig egy-egy párthoz kötődnek, még akkor is, a látszólag a legártatlanabb, „politikamentes” témáról legyen is szó. Egy pártdemokráciában minden téma politizálódhat. Ha tehát például azt mondom, hogy a házasság egy férfi és egy nő házassága, akkor ez az állítás nem pusztán a házasságról szól, hanem politikai állásfoglalás is. Még akkor is, ha annak, aki ezt állítja, s ezzel a nyilvánosság elé lép, messze nincs szándékában politizálni.

No de itt jönnek a problémák. Mit tegyen ebben a helyzetben az egyház? Mit tegyen egy egyházias-keresztény/keresztyén közéleti blog? Nyilván tartalmakat akar megfogalmazni. Ezért van, ezért lép a nyilvánosság elé. Embereket akar elérni. De abban a pillanatban, amikor ezt megteszi, ha akarja, ha nem, politikai állásfoglalást is közvetít, mert az, amit mond, egybecseng bizonyos pártok nézeteivel, míg másokkal szemben elutasító. És hiába mondja ekkor a keresztény/keresztyén üzenet tolmácsolója, hogy bocsánat, eszem ágában sincs politizálni, én csak az általam hitt biblikus meggyőződésemet közvetítem, az olvasatot mégis csak a politika fogja értelmezni.

S hogy ez jó-e, avagy rossz, most teljesen mellékes. Ez van. Aki tehát most és itt keresztény/keresztyén hátterű „politikamentes” közéleti blog írására adná a fejét, jobb, ha belátja, hogy ilyen nincs. Vagy nem kell közéleti blogot írni, avagy a közélet fogalmát úgy ki kell tágítani, hogy abba minden beleférjen. Az nem lesz kockázatos.

De ezzel nem elkeseríteni akarom a Keresztény Kultúra szerkesztőit és szerzőit. Egyszerűen csak számolni kell azzal, hogy egy keresztény közéleti blog mégoly ártatlan és jószándékú „politikamentes” művelésében sem a szándék számít, hanem az olvasat. S ez már csak úgy van, hogy azt a tartalmat, amellyel egyetért, az olvasó politikamentes tartalomnak, a nagybetűs Igazságnak fogja elismerni, míg azt, amelyet nem, politikainak. Ez már csak ilyen. Ezt vállalni kell.

Például, én hiába mondom, hogy nem azért írok, mert a Fideszt akarom támogatni. Nem kapok ezért egy fillért sem. Ellenkezőleg, van véleményem sok mindenről, például nemzetről, történelemről, multikultúráról, keresztyén kultúráról, migrációról, Európáról. S ha ez egybecseng azzal, amit a Fidesz képvisel, arról nem tehetek. Még jó, hogy nem az Orbán Viktor mondja meg, mit gondoljak. Ez így elég necces. De még ha szándékom szerint nem is politizálok, csak a saját meggyőződésemet mondom el, valóságosan, mégis csak politizálok. Kormánypárti vagyok. El kell ismernem, ezzel egyes keresztény/keresztyén testvéreim szemében nagy bűnt követek el. Nyilván agymosott vagyok. De ezt vállalni kell. Na, ez a kockázatos, főleg azokkal szemben, akik nem értenek velem egyet. Ilyenkor jön a rosszindulatú szöveg, hogy politizálok. Amúgy pedig, hogy a „politizáló” jelző miért tud negatív tartalmú lenni, míg a „politikamentes” pozitív, fel nem foghatom. Pont fordítva: az, hogy „politikamentes”, számomra azt jelenti, hogy nem mond semmit, és nem vállal semmit. Nincs tétje. Komolytalan.

Úgyhogy nyugodjon meg kedves Laborczi Dóra, a Keresztény Kultúra nagyon is politizáló blog, s messze nem politikamentes. S ahogy az Imádság Orbán Viktorért c. induló cikkből kivettem, ez a blog ellenzéki blog. Még akkor is az, ha szerzője, akiről sajnálatos módon nem derül ki, hogy kicsoda, őszinte szándékkal csak a saját maga keresztény meggyőződését mondja el. De miután ezzel a nyilvánosság elé lép, a tartalom politizálódik. Ha meg aztán az Index szemlézi, akkor pláne.

De nincs ezzel semmi baj. Csak fel kell vállalni.

Hozzászólások