A keresztény szabadságot fenyegető, Európa keresztény kultúráját feladni akaró liberálisok támadásait Közép-Európában eddig sikeresen elhárították, és a keresztény szabadságot kívülről fenyegető veszedelmet, a migrációt is sikerült itt megfékezni – hangsúlyozta Orbán Viktor.

Orbán: Mutassuk meg a világnak, milyen a keresztény szabadságra épített élet! - MTI/Mandiner

Ha hinni lehet a híreknek, tegnap Orbán Viktor a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének a kongresszusán elmondott beszédét a keresztény szabadság fogalmára építette. Az MTI szerint azt mondta, hogy „A keresztény szabadságot fenyegető, Európa keresztény kultúráját feladni akaró liberálisok támadásait Közép-Európában eddig sikeresen elhárították, és a keresztény szabadságot kívülről fenyegető veszedelmet, a migrációt is sikerült itt megfékezni.” Nos, ez így nem szerencsés megfogalmazás. A keresztény szabadság újszövetségi fogalmának ugyanis kötött tartalma van, és kevés köze van a szabadság más értelmezéseihez. Jómagam ezen a blogon számtalanszor kiálltam Orbán Viktornak a keresztény civilizációt védő politikája mellett, de nagyon szerencsétlennek tartanám, ha ez a történeti kereszténységet védő politika a keresztény szabadság teológiai tartalmának az átértelmezésével lenne alátámasztva.

Nem egyszer esik meg az a félreértés, hogy olyan szavakba, amelyeknek a bibliai kontextusban nagyon is kötött tartalma van, későbbi korok más tartalmakat látnak bele. Ilyen érzékeny és fenyegetett szó a szabadság is. Tudni kell ugyanis, hogy az újszövetségi szabadságfogalomnak semmi köze az amúgy nagyon is ismert szabadságtörekvésekhez. A keresztény szabadság tartalma, amennyiben az eredeti kontextusban értelmezzük, arra vonatkozik, hogy az egyén az üdvösségére nézve a feltámadott Jézus Krisztussal való közösségben belsőleg szabaddá, életének minden külső körülményétől függetlenné válik, s ezt a közösséget a Krisztussal semmilyen külső erő vagy hatalom nem veheti el és nem semmisítheti meg.

Ezzel szemben természetesen beszélhetünk a kereszténységnek mint az emberi történelemben fontos szerephez jutott civilizációalkotó kulturális jelenségnek a külső szabadságáról, avagy a fizikai önvédelemhez való jogáról, sőt kötelességéről.

De nagy különbség van a keresztény szabadság újszövetségi fogalma és a történeti kereszténység külső szabadsága között. E két szabadság-aspektus egybemosása és összekeverése azért nem szerencsés, mert ezzel könnyen megsemmisülhet a keresztény szabadságértelmezés teológiai tartalma. Márpedig, akárki akármit is mond, ha a keresztény üzenet teológiai alapvetése megszűnik, vagy jelentéktelenné válik, akkor előbb-utóbb a keresztény kultúra védelme is szimpla ideológiává silányul.

Érteni vélem én Orbán Viktort, s a történeti-kulturális kereszténység melletti kiállását történelmi tettnek tartom. Ám nagyon szerencsétlennek gondolnám, ha a keresztény civilizáció külső szabadságának védelme a keresztény szabadság újszövetségi fogalmának a félreértéséből fakadna. 

Keresztény szabadság és a kereszténység külső szabadsága nem ugyanaz.

A keresztény szabadság emberi erővel nem szerezhető meg és nem vehető el. Ugyanakkor a történeti kereszténység szabadságának a védelme sajnálatos módon a mai Európában nagyon is indokolt.

Tudom természetesen, hogy napjainkban elég erőteljes az a nézet, miszerint ez a különbségtétel a kereszténység teológiai és kulturális aspektusa között ellentmondásos. Az hát. Csakhogy ez nem egy teoretikus vita, hanem benne állunk egy kétezer éves történetben annak minden komplexitásával és következményével együtt. Innen van az, hogy a mai európai identitáskeresés alapkérdése a kereszténységhez való viszony. Ha akarjuk, ha nem.

Ami engem illet, ragaszkodnék ehhez a komplexitáshoz, vagy ha úgy tetszik, ellentmondásossághoz, s nem tartom szerencsésnek sem a liberális, sem a konzervatív leegyszerűsítést.

Szóval, igenis üdvözlöm Orbán Viktor kereszténységvédő politikáját, ugyanakkor nagyon sajnálatosnak tartanám, ha ez a kulturális önvédelem a keresztény szabadságfogalom teológiai tartalmának a kiüresedését eredményezné.

A keresztény szabadságot nem kell védelmezni, ugyanis nem vehető el. Ugyanakkor a történeti-kulturális kereszténység külső szabadságát igenis védeni kell egy olyan Európában, amely abszurd módon szembefordult saját múltjával, és elhitte, hogy a civilizációs múlttól való megszabadulás maga lesz a szabadság teljessége. 

Nem lesz az.