Kérlek benneteket, egy olyan embernek, akinek pár hónapja van hátra, ne jöjjetek olyan szövegekkel, hogy "le fogod győzni a rákot", vagy hogy "olyan egészségesnek tűnsz" – egy előrehaladott állapotban lévő emlőrákos asszony megható üzenettel fordult mindenkihez a Youtube-on. Mint írja, nevelő célzattal teszi.

Milyen sületlenségeket ne mondjunk soha egy mellrákos betegnek? - hvg.hu

Szomorúságot, panaszt, gondot, problémát, betegséget egyaránt megoldanának az emberek. Ezért veszi ölbe anya gyermekét és törli le könnyeit, miközben vigasztaló szavakat mond; a megoldás utáni vágy motivációs erő kutatóknak vagy gyógyszerfejlesztőknek. De sajnos van egy pont, egy olyan szakasz, amikor már nem tudjuk megoldani, megszűntetni, elsöpörni, semmissé tenni a fájdalmat, betegséget és elmúlást. Mégis nagyon szeretnénk mondani valamit, mert hallgatni ciki. Pedig dehogy is. A hallgatás, az ölelés, a sírni engedés nem kisebb dolog, mint a tanácsolás. Sőt, a bánat lelki kínjának elszenvedője számára a megértésnek és együttérzésnek világos kifejezése.

Tudásunk és holnapunk tevékeny alakítása véges. De ezzel szembe nézni, ezt elfogadni nem egyszerű. A gyógyíthatatlan beteg és környezete számára is kihívás. Van olyan időszak, amikor jól esik tanács, intés, bíztatás, de a "vége"- élmény elfogadása után, a mulandósággal való szembenézést követően már teher. Minden "szakértő"- tanács túl banális vagy bántó, és megfosztottságunkat hangsúlyozza. Megfosztottá váltál, mert: nem látod felnőni gyermekeidet, nem fogod karodba unokádat; vagy éppen nem lesz gyermeked és így unokád sem soha. Felhalmozott lelki, szellemi és anyagi javaidat nem tudod száz-kilencven-nyolcvan-hetven-hatvan-ötven- negyven vagy akár harminc évig sem használni, azzal mások javát szolgálni. Ez elkeserít, dühít, végül egy ponton már hidegen hagy, mert elkezdesz készülődni keresztyén hited szerinti hazádba. Miért lenne ez feladás? Magzatként sem feladtad, hanem megszülettél ebbe a látható világba, s most hazamész az örök hazádba, ahol helyet készített Krisztus neked.

Igen, sületlenség helyett jobb a semmi. Banálisan hasztalan mondatok helyett még a hallgatás is hasznavehetőbb. Tévhit, hogy mindig praktikus és ötletes megoldást kell szolgáltatnunk mások baját, gondját, betegségét látva. Nem kell. Ahogy az olyan mondatok sem szükségesek, hogy állj magad mellé, le fogod küzdeni, XY is meggyógyult... Inkább üljetek mellém, engedjétek elfogadni, ne értelmezzétek feladásként, hogy beláttam mulandóságomat, és különben is XY-on kívül a temetőkert tele van meg nem gyógyultakkal.

Javunkat szolgálva hangzik így Isten tanácsa: "Sírjatok a sírókkal!" (Róma 12,15). Az együttérzés, a fájdalomban való osztozás kimutatásának eszköze a sírás. Ne féljünk tőle. Ennek segítségével tapasztalhatja meg a másik ember, hogy nincs egyedül. Együtt, veled és nem rajtad sírok.

Hozzászólások