A Magyar Tudományos Akadémia még májusban beharangozta, hogy szeptember elején jön A magyar helyesírás szabályai 12. kiadása. Pontos időpontot akkor sem mondtak, de végre tényleg megérkezett a 2003 óta készülő új szabályzat (...). Átfogó újítások nincsenek benne, viszont sok apróság változott.

Ön tud helyesen írni? - index.hu

Amerikai filmekben magyar anyanyelvűek számára az egyik legérthetetlenebb jelenet, amikor betűző helyesírási versenyt tartanak, és a döntő feszült pillanatában a porszívócső szót kell elbetűzni. Nekünk ez nem bonyolult, de biza bele lehet gabalyodni, ha úgy írják: vacuum cleaner pipe! Az ám a nem semmi, mosolygunk, hiszen mi úgy írjuk, ahogy mondjuk. Akkor kezd gond lenni, amikor környezetünk kiejtése miatt nem o-val halljuk a port, hanem ó-val, ahogy sok helyen a posta is ó-val ejtetik. Talán mert ajtaja van, mint az ólnak...

Csúnya-e vagy sem a pósta, döntse el mindenki maga. Eleinte furcsáltam, de egy tucat somogyi év után, már egészen megszoktam, hogy itt póstára járnak az emberek. Lehet, hogy ha általánosan elterjed, ó-val írjuk majd? Hiszen a bura szavunk is mostantól már írható búraként, és a korábbi változat szinte elképzelhetetlen fülünknek.

Sokak számára rettegett tanóra a nyelvtan, ami tele van szabállyal és kötöttséggel. Viszont annak, aki felfedezi a logikát a helyesírási szabályokban, szépséget és biztonságot is ad. A sokféle nyelvtani fogalom és szabály tengerében számomra a leglenyűgözőbb mindig a jövevényszavak halmaza volt. Az új szótárban is ezek tetszenek a legjobban: lájm, ímél. Persze, úgy kell írni az eredeti lelőhelyén, hogy lime, e-mail, de mégiscsak jövevényszó marad azáltal, hogy lájmnak írjuk, és nem lesz belőle hódító szó. Ahogy a korábbi évszázadok során is magyarrá vált a különböző népektől átvett szavak tömkelege. Nem írjuk a török eredetű gyöngyöt dzsindzsü-nek, sem a latin eredetű patikát apotheca-nak. Vannak nem csupán hangtanilag, hanem jelentéstanilag is magyarrá váló szavaink, mint pl. a kanonok jelentésű német chorherr magyarul korhely, jelentése pedig semmire kellő. Sőt olyan szavaink is vannak, amik az eredeti nyelv segítségével érthetőek meg, anélkül csak furcsa belemagyarázások születnek, mint pl. a hóhányó esetében, ami lovári nyelven a hazudós melléknév, azaz xoxamno (ejtsd: hohamno), magyar nyelvünkben pedig hóhányóként ékeskedik, mintha bármi köze lenne hóhoz és hányáshoz.

Egyszóval sok nép vágyott, irigyelt, furakodó, tolakodó szavát befogadtuk, mert a valóságban "a pórnép tagjaiként" nem érünk rá azon töprengeni, hogy milyen szót alkossunk rá, hanem használjuk, és közben formáljuk a kiejtés által. Korunkban főként a számítástechnika szakterületének kifejezései ilyenek: szkennel, szoftver, hardver.

A netes világ új jelenségekkel állított szembe bennünket: helyesírási igénytelenség. Nem arra gondolok, amikor a billentyűzeten félreütött betű miatt van hiba, (egyébként az a gépírás szabályai alapján felismerhető, még ha csak egy ujjal pötyög is az ember), hanem amikor ilyenek szerepelnek a kommentekben: kúlcs, csinájjátok, ekezdem, tesvérrem... A példák tárháza sajnos szinte kimeríthetetlen. Ennek elsődleges oka vélhetően az, hogy az író felszabadítva érzi magát a képernyő felületén, mert nem javítja ki piros tollal senki; valamint  "sok lúd disznót győz"-törvényszerűség alapján a helyes írásra serkentő hozzászólókat eltessékelnék forróbb területre.

Kihívás ez a javából. Vagy lehet, hogy nem kell komolyabban venni? Úgy járhatunk, mint a Brian életének egyik éjszakai jelenetében... és végül arra következtetünk majd, hogy értelmes átgondolás nélkül nem szabad leíratni semmit.

https://www.youtube.com/watch?v=iCWau8e_ZDk

– Mit írsz te ide? ROMANES EUNT DOMUS. A Romanes nevűek a házba mennek?
– Azt jelenti: Menjetek haza rómaiak!
– Nem! Nem azt. Hogy van latinul a római?
– Romanes.
– Tehát?
– Anus.
– Többes szám megszólító esetén?
– Ani?
– RO-MA-NI.
– Mi ez az eunt?
– Megy.
– Ragozd csak a menni igét!
– Ire… az… eo… nem… imus… az meg eunt.
– Tehát az eunt?
– Többes szám, harmadik személy, jelen idő, kijelentő mód.
– A “menjetek haza rómaiak” utasítás, tehát mit kell használni?
– Felszólító mód!
– Miszerint? Mennyi római?
– Többes… jaj… többes: i t e!
– I T E . Domus, alany eset? Menjetek haza. Ez előre mutató ugyebár?
– Igen. Részes eset. Jaj nem, nem részes eset. Tárgy eset, iszonyúan tárgy eset. D O M U M, uram, ááá, domum!
– Igen. Vagyis?  DOMUM! Világos?
– Igen uram.
– Most pedig írd le százszor!
– Igen uram, köszönöm uram, heil Cézár!
– Heil Cézár! Ha nem végzel napkeltéig, levágom a töködet.
– Köszönöm, heil Cézár, meg minden uram, köszönöm.
(...)
– Kész van.
– Jó. Ne merd leírni még egyszer!

Hozzászólások