Kérünk és intünk mindenkit a békére, továbbá köszönet illeti a magyar állampolgárokat, hogy türelemmel és megértéssel viseltetnek nehéz helyzetben lévő embertársaik iránt, valamint a magyar hatóságokat, hogy dacára az ellentmondó EU-s direktíváknak a lehető legmagasabb színvonalon végzik a rájuk rótt feladatokat.

A Magyarországi Református Egyház közleménye a menekülthelyzet kapcsán - reformatus.hu

Vannak olyan témák, esetek és helyzetek, amikkel kapcsolatban az az érzésem, jobb lenne megvárni, merre dől el a dolog; hogyan végződik; milyen fejlemények lesznek még az ügyben? Ilyen számomra a jelenlegi menekült helyzet. Nem kívántam erről írni. Pont azért, mert nem látok tisztán. Szívesen kivárnám, hogy mi lesz a vége. Nehogy, amit leírok, végül ostobaság vagy semmiség, netalán felesleges legyen. Bár kínálkozott témának sok kisebb-nagyobb dolog községben, megyében, országrészben, de mindet félresöpörte a MRE közleménye.

Érzékelem, hogy menekült-lázban ég szűkebb és bővebb környezetem. Előkerül a menekültek nyomorúsága a termelői piacon, tömeges száma banki sorban állás közben, s esti csendességkor, imádság idején is csitíthatatlanul ott mocorog lelkület és szellemiség mezsgyéjén: imádkozz értük! Az új gyémánt üzletről szóló internetes cikk is a Keleti pályaudvaron tapasztalható gondokkal indított tegnap (valóban nagy a kontraszt), és a reposztok között is egyre sűrűbben akadt az elmúlt napokban-hetekben menekült-helyzettel foglalkozó írás.

Híradás, közvetítés, stúdióbeszélgetés, helyszíni tudósítás, megszólaló önkéntesek, menekültek, hivatalnokok... mindenfelől a valóság egy-egy szelete, de kerek egész nehezen lesz belőle. Kérdések sora merül fel: biztos, hogy mindenki szír és a polgárháború miatt menekül? miért nem jönnek a rendes határon, és miért nem várják ki a kérelmük elbírálását? miért nincsenek okmányaik, amikor anélkül el sem hagyhatták az országukat? miért nem a közeli arab országokba menekültek? miért csinálnak belőle politikai játékot országon és unión belül is? meddig tudjuk finanszírozni mindezt? ha több százezres menekült tömegnek megjár az ingyenes ellátás, a hajléktalanjainkra miért nem futja maradéktalanul?  milyen kockázattal kell számolni, és azzal meg tud-e birkózni Európa? a sáskajáráshoz hasonló menekültek által okozott károkat megtérítik a gazdáknak? Hosszasan folytathatnám, folytathatnád. Ne tegyük, mert csak belefáradunk és félresiklunk. Tekintsük meg inkább azt, hogy a MRE közlemény mivel lendíthet át ezeken a kérdéseken!

Higgadtság jellemzi a közleményt. Nem riogat, és nem ködösít. Tetszik, hogy eszünkbe juttatja azt a tényt, hogy egyházunk korábban is végezte a menekültmissziót. Nem jellemez tehát minket nemtörődömség vagy tapasztalat nélküliség. Szimpatikus továbbá, hogy kimondja: "A jelenlegi kritikus helyzetben a legelemibb jogok biztosítása mellett a legfontosabb mind Magyarország polgárai és mind a menekültek számára a megfelelő és pontos információk elérhetővé tétele. Ugyanakkor sajnálattal kell látnunk, hogy a menekültkérdést belpolitikai csatározásokra használják fel. Kérünk és intünk mindenkit a békére, továbbá köszönet illeti a magyar állampolgárokat, hogy türelemmel és megértéssel viseltetnek nehéz helyzetben lévő embertársaik iránt, valamint a magyar hatóságokat, hogy dacára az ellentmondó EU-s direktíváknak a lehető legmagasabb színvonalon végzik a rájuk rótt feladatokat." Valóban kritikus a helyzet: ide és oda, békébe és háború(ság)ba is dőlhet, megbirkózhatunk a feladattal, de maga alá is temethet bennünket. A jogok biztosítása, a jogszabályok betartása rendkívül fontos, de nem maradhat(na) el a korrekt tájékoztatás sem. Főleg, mert a féligazságokat tudja meglovagolni egy-egy párt, irányzat vagy éppen külföldi hírcsatorna. A nyilatkozat jóleső része a köszönet szava, amely úgy gondolom, nem formaságként hangzott el. Igen, a magyarokat általánosan megértés és türelem jellemzi a menekültekkel kapcsolatban. Persze néhány elégedetlenkedő hang, himnuszt nyökögő háborgó is akad, de minimális számban. Aggódunk hazánkért, kialakult rendünkért, kultúránkért, de nem irigyeljük összes javunkat, és főleg nem kívánjuk senki halálát.

"Adj kenyeredből másnak is,
Szólj ahhoz, kinek szava sincs,
Énekelj, a szomorúval,
Oszd meg a házad másokkal!"

Női világimanapok sokasága van már hátunk mögött. Témák, országok és évek kissé össze is keveredtek bennem, emiatt sajnos nem emlékszem pontosan, hogy melyik évben és melyik országért imádkozva tanultuk ezt az éneket, amit azóta sem felejthettem. Egyszerű, szinte gyermekéneknek gondolható sorai most, a menekültáradat végét nem látva, újabb értelmet nyertek. Az elmúlt időszakban a menekültekkel kapcsolatban volt, hogy tanakodtam, gondolkodtam, másokkal beszélgettem, vagy éppen vívódtam, és próbáltam mindent átfogó és szem előtt tartó álláspontomat kialakítani. Nem ment. Megakadtam, mert sokszínű szőttes ez.

Az biztos, hogy a bibliai alapú ének felszólításának eleget tenni csak békességgel lehet. Belső békéből fakadóan lehet adni, szólni, énekelni és megosztani. Anélkül az adás lágy mozdulata durva odavágássá lesz, a szólás helyett morrantás, az éneklés helyett üvöltés hagyja el szánkat, és a megosztás helyett bezárkózás jellemezhet minket.

Hozzászólások