A Biblia legismertebb jelenete, amikor a három király, Gáspár, Menyhért és Boldizsár meglátogatja a jászolban Máriát és az újszülött Jézust – ha máshonnan nem, hát a karácsonykor szokásos betlehemekről, versekből és gyerekdalokból tudjuk ezt. Ezzel csak az a probléma, hogy a Biblia valójában nem említi...

A három királyok nem hárman voltak és nem királyok - index.hu

Advent heteiben sokfelé és sokféle programon megfordultam. Érdeklődve figyeltem az emberek reakcióit, illetve azok elmaradásait egy-egy "szónoklat" ideje alatt. Egyik-másik alkalommal már-már elhűltem, hogy micsoda karácsony szakértővé vált a falu első embere. Sajnos voltak alkalmak, amikor nagy sületlenségek hangoztak el az ember legszentebb feladata, a megváltás, vagy éppen az örökélet kapcsán. Észre sem veszik, amikor a teológia ösvényére tévednek, s azon eltévednek. Nem a jószándék hiányzik, hanem a keresztyén hit gyakorlása, amihez pedig elengedhetetlen a Biblia ismerete. Hanula Zsolt cikkének címe éppen ezért volt megkapó. Nosza, rajta, erről írjunk és ez alapján írjunk! - gondoltam. Csakhogy ez nem fog menni, mert ebben is vannak pici sületlenségek.

Ami sületlen, az félig kész csupán. Nem teljesen rossz, csak még nem jó. Idő és lehetőség kell neki a tökéletesedésre. Már az idézett első bekezdésben van egy mosolyt fakasztó, gyermekeknél is gyakran előforduló dolog: "meglátogatja a jászolban Máriát és az újszülött Jézust". Derék egy jászol lehetett az, ha Mária is és bölcsek is belefértek! Hittanosaim között rendre előfordul, hogy valaki úgy mondja vissza a bibliai történetet, hogy Mária jászolban szülte meg elsőszülött fiát. Csak képzeld magad elé, vagyis inkább ne! Maradjunk az eredeti és ésszerű bibliai szöveg ismereténél: istállóban szülte meg Jézust, és utána tette a jászolba bepólyálva. Szintén csak a józan eszünket kell használni, és máris gyanússá lesznek az istállóba érkező bölcsek. Nem szerethette meg József és Mária annyira azt a büdös istállót, hogy ott maradjanak abban a nyomorúságban az Egyiptomba való menekülésig!

A karácsonyi versek egy része szintén olyan, amiben itt-ott van egy kis tévedés vagy tévtanítás. Megöröködnek, észrevétlenné teszi őket a megszokás. Sőt, már bizonyítékká válnak. Egyik vasárnap délutáni próbánkon, amikor a szentesti színdarabot próbáltuk, jóindulattal igazgatták és figyelmeztették egymást a szereplők. Csakhogy már sokadszor hallottam fél füllel, hogy a gyerekektől, hogy a három királyok így, a három királyok úgy. Megálltam, és kijavítottam őket. Tudták, mert tanultuk hittanórán, és a színdarabban is 4 bölcs volt. (Direkt nem válogatok három gyereket erre a szerepre, és véletlen sem kaphatnak koronát. Ám míg velem hetente kétszer találkozik, egy hittanon és egy istentiszteleten, addig öt napon át az iskolai karácsonyi próbákon hallja a három királyokat.) Alig hogy helyrebillentettük kobakjukban a dolgok, a próbán résztvevő anyukák gyermekeik védelmére keltek József Attila versének nyomán. Talán még Koncz Zsuzsa hangja is ott csengett a fülükben. Sorolták a neveket, a szerecsen királyt külön is kiemelték.

Bizonyíték. De mire? Bibliaolvasás hiányára, de a néphagyomány erejére is. Amivel azonban az a gond, hogy Isten nem a néphagyományt, hanem a Bibliát adta! Az üdvösség terén nem jelentős a bölcsek contra három királyok vita, de még a kereszt formája sem, noha érdekes, hogy mindkettőt a néphagyomány homályosította el, elnyomva az eredeti bibliai sorokat és a bibliai kortörténetet. Az üdvösség útján azonban jelentős a Szentírás olvasása, mert istenismeretünknek nagy segítője és hitünknek megerősítője.

Hozzászólások