Ahogy a karácsony valakinek fenyőünnep, úgy biztos valakinek a húsvét is sonkabál: ez legitim, de ugyanakkor a lényegi tartalom szempontjából kilúgozott verzió.

“A teremtmény Teremtőt feltételez” – Kovács Ákos - 777blog.hu

Húsvétot követő karácsonyi havazás ide, sárga festékes dobálózók oda, ne válasszunk mára felszínes témájú cikket. Legyen a mai gondolat füzér alapja Kovács Ákos énekes egy határozott kijelentése: a sonkabál legitim, de ugyanakkor a lényegi tartalom szempontjából kilúgozott verzió. S milyen sok embernek ennyi volt a lényeg nagyhét és húsvét idején...

Valóban legitim dolog a testet öltés helyett fenyőt ünnepelni, és a feltámadás helyett a sonka füstről lekerülésének örülni. Legitim, mert nem ütközik világi törvénybe. Nem zárnak érte kalodába, nem űznek el a helyrajzi számodról, hiszen úgyis magánügy. A legitim vonása azonban nem ad teljességet. Nem megátalkodott gonosztevő, aki nem érti és nem hiszi a húsvét lényegét, hanem szegény és tartalmatlan. Nem bírnak isteni, azaz Isten által kijelentett tartalommal az ünnepnapjai. Így látjuk ezt a másik szekcióból, a Biblia tanúságtétele alapján (úrvacsorai) liturgiával ünneplő templomokból.

Azt tapasztalom, hogy nagyon sok ember a kilúgozott verziótól fuldoklik, mert ad elég erőt.

A negyvenes éveiket kezdő emberek, főleg a férfiak kínlódnak amiatt és azzal, hogy tudjanak hinni. Az amiben eddig leledzettek, azaz a sonkabáli hangulat már kevés. Ugyanakkor nem kaptak korábban példát és élményt. Nincs mihez visszanyúlni, mint a kikonfirmálóknak. Sőt, ami még rosszabb, tele vannak valami középkori egyházképről hallott, elidegenítő tévképzetekkel. Azok a nagyszülők, akik a II. világháborút követően az Istentől megszabaduló életet élték, nem hagytak maguk után (nem hagyományoztak át) kapaszkodókat. Pedig tudjuk, hogy az apaképnek mennyire fontos szerepe van az istenkép illetve a hit szempontjából; valamint az élménynek, azaz a "jól érzem magam" emlékeknek. Ha ezek hiányoznak, nem reménytelen a helyzet, hanem küzdelmesebb.

Ám a "tanítványi elit"-nek sem volt könnyű. Az evangéliumok hűen tükrözik azt a belső küszködést, hogy amiről tudomásuk van, azt el is tudják hinni. Sőt ahhoz ragaszkodni, amellett kitartani és arról bizonyságot tenni tudjanak. A keresztyén örömüzenet, azaz hogy Jézus ÉL, nagyon döcögve tudott tért nyerni az övéiben és az övéi között. Az asszonyok, miután angyal magyarázta el nekik a feltámadást és adott feladatot, el sem mentek a tanítványokhoz, el sem mondták az üzenetet, mert annyira megrettentek. Ezért Jézus megjelenik magdalai Máriának, akinek pedig nem hiszik el, amit a Feltámadottról mond. Péter és János elrohannak a sziklasírhoz, majd beszámolnak a többieknek róla, de az emmausi tanítványok mégis hazaindulnak a kereszthalál miatti reménytelenségen györtetve az agyukat. Tamásnak hiába mondják, hogy látták az Urat, ő sem hisz. Így kezdődik a húsvéti örömhír feldolgozása. Aztán Simonnak, Kleopáséknak, a tíznek, Tamásnak és újra Péternek megjelenik, és megmutatja a kenyér megtörését, a sebeit és csontjait, a halevést. Maga az Úr fedi fel magát. Emberi bizonygatásokkal nem ment könnyen. Emberi erővel nem indult egyszerűen a feltámadt Krisztusba vetett hit. Ma miért menne könnyebben?

Aki hitre jutott, aki kapta Isten Szentlelkét, az hálás legyen, ne rátarti. Imádkozzon a többiek hitre jutásáért, hogy cselekedjen velük csodát Isten. Hinni nem elit dolog. Hinni kegyelem.