A közelmúltban restaurálások folytak a Jézus feltételezett sírja fölé épült szentélyben. Ennek folyamán mód nyílt a legkorábbi építőanyagok korának meghatározására is, jelentette be kedden az egyik szakértő. (...) Ez az első alkalom, hogy ilyen elemzést végeztek a szentnek tartott helyen, amely ma a Szent Sír-templomban található egy fölé emelt díszes síremlék belsejében.

Először határozták meg Jézus sírjának korát - origo.hu

Volt egyszer egy lelkészgyerek(!), akit magával ragadott a görög mitológia. Nem az istenségek harca érdekelte, hanem az embereké. Azok a helyek foglalkoztatták fantáziáját, ahol az ókorban harcosok küzdöttek egymásnak feszülve. Iskolás korba lépve, 1829 karácsonyán apjától egy illusztrációkkal teli könyvet kapott, amiben megragadta a Skaiai-kapu elképzelt rajza. Csaták helyszínére képzelte oda magát, és álmokat szövögetett a helyek megtalálásáról. Csakhogy az életben álomszövögetésből nem lehet megélni! S mivel apja fokozatosan lezüllött, a parókiáról szegény legényként került ki a nagybetűs életbe, ahol sokféleképpen kipróbálta magát: szatócsinas, hajótörött, nyelvzseni (holland, angol, spanyol, francia, olasz, portugál, orosz, svéd, lengyel, újgörög, latin, arab), gyarmati-kereskedelmi írnok, szentpétervári tőzsdei üzletkötő (tea, indigó, gyapot), kaliforniai bankár... Hiába lett dúsgazdag, mégsem azt csinálta, amit gyermekként szeretett volna, amit karácsonyi ajándéka nézegetése közben elhatározott: "...megtalálom Tróját és a király kincseit". Mivel anyagilag biztos háttere volt már, fogta magát és új pályára áll. Negyvenhárom évesen beiratkozott a Sorbonne-ra, három év múlva római és pompeji feltárásokon fordult meg, majd megtette a legkonkrétabb lépést: Északnyugat-Törökországba utazott, és ásatásba kezdett ott, ahol a szájhagyomány szerint keresni kell.

Szájhagyományok, ókori feljegyzések, régen használt mértékegységek... olyan dolgok ezek, amikre legtöbbször legyintünk, mesevilágnak tartjuk, s mégis évszázadok és évezredek múltán is igaznak bizonyulnak. Olyannyira igazak, hogy ezek komolyan vételével találta meg a föld alá került Tróját 1873-ban Heinrich Schliemann német kereskedő, amatőr régész, lelkészgyerek.

Kételkedhet a 21. századi ember az ókori dolgokban, akár még a bibliai történeteket is mesevilág dolgai közé sorolhatja az utókor, csakhogy attól azok még valóságosak maradnak. Schliemann egykor a legegyszerűbb dolgot tette: szájhagyományt alapul véve Homérosz írásával a kezében lépni kezdett. Annyit és úgy, ahogy évezredekkel korábban az Iliászban írásba foglaltatott a szájhagyomány. Így talált rá arra, ami elfeledetté, majd kétségbe vonttá vált.

Jézus sírhelyét furcsállhatja, kétellyel fogadhatja, ellenérvekkel bombázhatja a nagyvilág, mondván, hogy háromszáz évvel későbbi a fölé emelt márvány építményt. Harsoghatják, hogy hol a megrendíthetetlen bizonyíték arra nézve, hogy a látható világ teljes történetének igazi része mindaz? Honnét tudták, hogy melyik volt az a sír, amiben Jézus teste tétetett? Az érvek és ellenérvek harcában van egy olyan tényező, ami az alapvető különbséget okozza, és megnehezíti az álláspontok közeledését, s ez nem más, mint a hit. Amelynek lehet tárgya szájhagyomány, ókori feljegyzés, régen használt mértékegység...

Hiszem, hogy a keresztyén ígéret beteljesedéséhez egyre közelebb jutunk. Eljön /adventál :) / a teljesség ideje, amikor nem ember fog lépegetni irattal a kezében, hanem maga az ISTENEMBER lép a tekercsért, hogy mindenki számára minden világos valósággá legyen.

                                                                                                                                               

Pilinszky János: Introitusz

Ki nyitja meg a betett könyvet?
Ki szegi meg a töretlen időt?
Lapozza fel hajnaltól-hajnalig
emelve és ledöntve lapjait?

Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles sürüjében,
ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?

És ki nem fél közülünk? Ki ne félne,
midőn szemét az Isten is lehúnyja,
és leborúlnak minden angyalok,
és elsötétűl minden kreatúra?

A bárány az, ki nem fél közülünk,
egyedül ő, a bárány, kit megöltek.
Végigkocog az üvegtengeren
és trónra száll. És megnyitja a könyvet.

(1961)