Kércz Tibor képe nyerte az év legviccesebb természetfotója címet a Comedy Wildlife Photo Awardson, ahol az év legviccesebb természetfotóit gyűjtik össze évről évre. 

Kércz Tibor képe nyerte az év legviccesebb természetfotója címet - origo.hu

Rengeteg dolgot pillantunk meg az interneten, és vajmi keveset illetünk figyelemmel. Görgetve átfutunk oldalakat, és töredéke marad csak meg az információknak. Még ősz végén, egy alkalommal végig görgettem a 2017-es évre kiválasztott mókás természetfotókat. Némelyik mosolyra késztetett, de volt, amin hangosan nevettem. Ennyi történt csupán, és nem fordítottam rá több figyelmet. Egészen addig nem is érdekeltek azok a fotók, amíg hónapok múltán egy esti tévéműsorban viszont láttam a képet. Már a felkonferáláskor ez ugrott be. Nem a rókás, nem a nyuszis, nem a teknősös, nem a pelés, hanem a kuvikos. Amikor meghallottam a témafelvezetőt, egyből ez a fotó villant be az agyamba, és pillanat múltán a képernyőn is ez jelent meg. Az futott át az agyamon, hogy tényleg ez a kép "működik" a legjobban. Egy felszínes átfutás után ugyanazt őrizte meg az emlékek sűrűje bennem, mint amit a zsűri kiválasztott. Örültem, mert a belső és külső, azaz az akaratlanul végzett szelektálásom egyezett a Comedy Wildlife Photography Awards bírálói által tudatosan végzett válogatással.


Az ilyen képek bizony nem sitty-sutty készülnek. Nem annyi csupán, hogy valaki előkapja az okos telefonját a parkban sétálva, vagy kiáll a kertvégébe, erdőszélre, aztán negyedóra múlva már a memóriakártyáján van győztes zsákmány. Kitartó felkészülés, elszántság, odaszánt idő és erő áldatik meg a rögzített pillanat nagyszerűségében. Isten ajándéka a gombot nyomó ember, és a fotót néző emberek életében.

Egyházi "fertőzöttség" egyik tünetét produkálva felötlött bennem, hogy milyen jó igés kulcstartók, hűtőmágnesek, könyvjelzők vagy egyebek készülhetnének ezzel a három kuvikkal. Alkalmas buzdító üzenetre (Légy erős és bátor! 5Móz 31,7) vagy éppen önmegerősítésre (Az Úr nevét hívom segítségül. Zsolt 116,13). Könnyen azonosulni tudunk a pórul járt baglyocskával, mert emberi közösségekben átélt helyzet(ek)re asszociálhatunk. Benne feszül váratlanság, meglepettség, meghökkenés, próbálkozás, akarat, küszködés, iparkodás, értetlenség, közöny, kivárás, kudarctól való félelem... S nem csak a visszarendeződni akaró kuviknak, hanem a másik kettőnek is története van. Részesei az eseménynek.

Ez a fotó megszólít és bevon a történésbe. Szinte odarepíti az ágra a nézőt. Olyan, mint egy példázat, ami arra késztet, hogy asszociálj és azonosulj.