Egy férfi ünnepélyes keretek között vágatta le rekordhosszúságú körmeit, amelyeket 66 éven át növesztett. Most kiállítási tárgyként egy New York-i múzeumnak adományozta a több mint 9 méteres körmeit.

66 év után vágta le a körmeit - origo.hu

Különböző utakon járunk, eltérő a gondolkodásunk, mást tartunk fontosnak, és gyakran szöges ellentétei vagyunk egymásnak. Inkább elfogadni, mintsem megértenünk kell egymást? Elfogadni, hogy mindenki azt csinál a saját testével, amit akar? De miért? Csak azért, mert az magánügy?

Bizony magánügy, hogy valaki a kezét aktívan használja, vagy nem. Magánügy, hogy gyorsan vagy pepecselve mos kezet. Magánügy, hogy hagyja torzzá válni kézfejét és ujjait annak érdekében, hogy évtizedek alatt méteres körmöket növesszen. Pedig nem erre adatott a kezünk. Mégis fel lehet használni erre, ki lehet próbálni ezt, végig lehet küszködni egy életet, még rekorderként is elismerhet a XX. század óta egy társaság ezért. Ezért?

Ezért. Mert főként olyan furcsabogarakat tartanak számon rekorderként, akik valamit a fejükbe vettek, és eltökélten megvalósították. Nem kell praktikus vagy értelmes legyen a dolog, hiszen az magánügy, hogy mibe fog bele az ember manapság. Magánügy, hogy hogyan él együtt házastársával, családjával, miként oldja meg létfenntartását, miféle munkát tud végezni. Magánügy, s lépésről-lépésre majd magában ki is talál mindent az ember, hogy megvalósítsa azt, amit a fejébe vett.

Vannak magánügyek, amik köz"üggyé" tudnak válni. Mint az indiai Shridhar Chillal körmei. Eddig az ő magánügye volt, de lereszelése után a múzeumban már közszemle tárgyává vált. Milyen céllal? Csupán lenyűgözni akar, vagy ösztönöz, elgondolkodtat, ötletet ad, érzéseket hoz elő? Azzá lesz az az öt szarulemez, amivé engeded válni. S ez már a te magánügyed!