Kérjük, hogy az istentiszteleteken külön-külön úrvacsorai kelyhekben osszák az úrvacsorai bort. Ne igyanak nagy, közös kehelyből! Sok gyülekezetben szokás, hogy a lelkipásztor istentisztelet végén kézfogással búcsúzik a hívektől. Kérjük, hogy járvány idején tekintsenek el ettől.
Koronavírus: a Magyarországi Református Egyház felhívása - reformatus.hu
Reményik Sándor 1925-ös verssorai jutottak kicsit módosítva eszembe, amikor olvastam az evangélikus felhívást. Ne hagyjátok az úrvacsorát és a kézfogást! Nem palotaforradalmat indítok, csupán azt írom le, hogy úgy vélem, a koronavírusnak nagyobb a füstje, mint a lángja. A füst pedig az, ahogyan az eucharisztikus konferencia évében, és arra reflektálva az úrvacsora témáját körüljáró dunántúli lelkészkonferencia évében reagált a magyarországi három nagy történelmi felekezet. Kommunikációs elvárások - pipa! Hitbeli tanúskodás - pipa? Számtalan influenza járvány és látogatási tilalom volt hazánkban, mégsem olvastunk úrvacsorát és testvéri köszöntést érintő útmutatást.
Nem vagyok jövőbe látó, fogalmam sincs, mi történik pásztorolt falvaimban koronavírus terén. Egész pontosan fogalmazva, valóban csak fogalmam van róla. A fogalom pedig a gondviselésbe vetett hit. Ezen keresztül és ezzel együtt látom a jövőt, s nem azért, mert Mérő-Újlak-Hetes települései lélekszámban és ismertségben elmaradnak az olasz városok mögött, hanem mert tudom, hogy Az, Akire bízattunk, mindent a kezében tart. Az Ő akaratán kívül még egy hajszál sem esik le a fejemről, és nem betegszem meg. Szóval van fogalmam, ez pedig a gondviselésbe vetett hit.
Nem nyomom homokba a fejem. Tudom, hogy a globalizáció következtében a járvány terjedése sokkal intenzívebb, mint korábbi századokban. A tegnap esti világimanapról lelkendezve indult haza egy kislány a nagyapjával, mert hazajön az apukája, miután három fuvart vitt az elmúlt héten Olaszországba. Hazajönnek az egyetemről az ifjak, akik találkoznak a külföldi diákokkal. Igen, ez mind potenciális veszélyforrás, és felveti a kérdést, mit tegyünk? Mivel állítsa meg az egyház a járványt? Egyáltalán ez a jó kérdés?
Az evangélikus, majd római katolikus egyház koronás nyilatkozata után napvilágot látott a református egyházé is. Egy hetes késéssel. Az volt az az idő, amíg kiosztottuk a böjtfői úrvacsorát, és azt gondolhattuk, hogy a kelyhes reformátusok nem állnak bele a sodrásba. Nyilván gyakran kezet mosnak, fertőtlenítőszert használnak, de a sákramentumot és a testvéri kézfogást nem módosítják, illetve nem hagyják el. Erősebb a hit, mint a félelem. Aztán jött a zsinati bumm, elevenen érintve az "egy kehely - kis kelyhek" disputát. Lám-lám, mégiscsak lett nekünk, reformátusoknak is óvintézkedésünk! Talán pont azért, hogy elkerüljük a később hibáztatható, gyenge láncszem esetét?
Nem megoldhatatlan, amit kérnek, annál is inkább, mivel úrvacsora böjtfő után a legtöbb helyen majd csak nagycsütörtökön vagy húsvétkor lesz. Addig kitavaszodhat, és elmúlhat a COVID-19 járvány. No, és az annál sokkal elterjedtebb és veszélyesebb influenza is! Gyakorlatilag megoldható a sákramentum kortyonkénti kiporciózása plusz befektetés nélkül is, hiszen bőven akad a gyülekezeti tagoknál annyi kupica, ahány úrvacsorázó van. Üveg, porcelán, fém, műanyag... Majd csak összegyűjtjük az ünnepre! Sőt, akár a saját poharát is odatarthatja a bortartó kanna alá, aki nem bízik eléggé az úrasztalát elkészítők és úrvacsorát osztók makulátlan egészségében... Milyen messzire visz mindez!
A kérdés sokkal inkább az, hogy vajon ott, ahol azért maradt meg az újítási hullámot követően is a közös kehely használata, mert a betegségek sem rettentették el a híveket az egymás után ivástól, akarják-e majd módosítva venni az úrvacsorát? Valóban elegendő a praktikum oldaláról nézni ezt a kérdést?
Az én olvasatomban ez egy ajánlás. Mindenki egyénileg dönthet. Dönt, hogy eljön-e a templomi közösségbe. Dönt, hogy él-e az úrvacsora sákramentumával. Dönt, hogy a templomból kijövet kezet fog-e. Elmegyek, utolsóként iszok a kehelyből, és hazaérve kezet mosok, ahogy eddig is tettem minden vasárnap. Mert olyan Istenem van, aki ki tud szabadítani ebből a járványveszélyből, DE HA NEM TENNÉ IS, a pánik akkor sem árnyékolja be a hitemet. (Ahogy azok sem eszementek, hanem erős hitűek, akik leprások sebeit kötözték és kötözik nap mint nap.)
Hozzászólások