75 évvel ezelőtt egy kartondobozt kaptak a finn kismamák az államtól. A doboz egyfajta kezdőcsomag volt, bébiruhákkal, gyermekjátékokkal és ágyneműkkel megpakolva - a dobozt pedig babaágyként is használhatták. Sokan vélik úgy, hogy ennek a doboznak köszönhető Finnországban a világ egyik legalacsonyabb újszülött kori halálozási aránya.

Ez a hagyomány az 1930-as évekre nyúlik vissza, és minden finn újszülött számára egyformán elérhető, függetlenül attól, hogy milyen családi vagy vagyoni háttérrel indulnak az életben. Ezt a dobozt ma is megkapja minden várandós nő Finnországban.

Miért alszanak a finn babák dobozban? - szeretlekmagyarorszag.hu

Végtelenül kedvesnek és praktikusnak tartom a finn babadoboz hagyományát, melyről a fenti írás számol be. Bár van abban is sok igazság, hogy ízlések és pofonok különböznek, vannak azonban praktikus dolgok is a világon, amiknél a funkcionalitás übereli az egyedi kinézetet. Teszem azt, egy rugdalózó esetében nem a szín, a csíkosság, pöttyösség vagy a rajta lévő matyóminta az elsődleges, úgyis jó néhány büfizős baleset elszenvedője lesz, hogy egyebekről ne is beszéljek. Tetszik, hogy egyfajta kezdőkészletként minden kisbabás anyuka megkaphatja ezt a csomagot. Tetszik az is, hogy 95%-ban a finn anyukák inkább a dobozt választják a pénz helyett. Pedig biztos vagyok benne, hogy Finnországban is elérhető a babaholmik kavalkádja, és az ezek közüli választásban az ízlésen, az anyagiakon túl főként az életszemlélet húz határokat.

 95% igent mond a dobozra. Igent mond a praktikumra, igent mond arra, hogy a bébiholmiknál a hasznosság az elsődleges. Feltétlenül meg kell említeni a babadoboz sokféle hasznossága közül azt is, hogy leveszi az anyuka/család válláról a választási kényszert, hogy miből milyent vegyen. Nem kell görcsölni, hogy elég jó lesz-e, nem lett volna jobb esetleg mégis a drágább/az olcsóbb változat. Legalább induláskor nincs kitéve a szülő a gyerek iránti rajongó szeretet maximális kihasználásából jól megélők támadásainak.
Persze itt is van, aki másként gondolkozik. Talán a fennmaradó 5 % úgy gondolja, hogy a doboz helyett a pénz jelenti igazából az egyediséget, a választás szabadságát. "Nekem ne határozzák meg, hogy mit adjak a gyerekemre, meg milyen matracra fektessem stb. Adják meg a szabadságot, majd én eldöntöm, hogy mi kell, mi a fontos! Az én gyerekem minden holmija egyediséget sugározzon!"
Több gondolat is eszembe jutott!
Vajon Magyarországon milyen arányban választanák a pénzt és milyen arányban a dobozt? Gyanítom, hogy a pénzt választók 5%-nál többen lennének, de a fenti érveken túl hangsúlyt kapnának azok is, melyek a tékozlás szabadságát hirdetnék. Persze nem így neveznék őket, hanem sokkal elegánsabban. Mert a köztől jövő pénzt lehetne értelmetlen és felesleges luxusra is fordítani ( a legdrágább rugdalózó is hamar kicsi lesz), és a pénzt el lehetne orozni a gyerek elől, mikor a család egyes tagjainak vagy egészének érdekei/kedvtelései/szenvedélyei a baba érdekei elé kerülnének. Mennyi, de mennyi területe van az életnek, ahol nagyon jól jön/ jönne egy praktikusan összeválogatott "babadoboz", kezdőkészlet, mely egyszerre kedves gesztus, egyszerre hasznos, és egyszerre tükröz egyfajta életszemléletet. Vannak erre próbálkozások pl. az iskolakezdést illetően is.
Az anyaszentegyházban sem ártana kicsit végiggondolni a „kezdőkészletek” kérdését. Alkalmak adódnak bőven. Pl. keresztelés, házasság, konfirmáció (külön gyerek és felnőtt „doboz”), gyülekezetbe újonnan érkező, új szolgatárs az egyházmegyében. Érdemes lenne összegyűjteni, az itt-ott meglévő kezdeményezéseket, szokásokat, mert „egy jó kezdő doboz” mindig kedves gesztus. Ki lehet fejezni vele a másik fontosságát, lehet erősíteni az összetartozás érzését, és persze, nem utolsósorban, nagyban meg lehet könnyíteni az adott helyzetben lévők életét az egyházban, a gyülekezetben sok-sok tapasztalat esszenciájával. Nem árt azt sem eltanulnia finn példából, hogy a doboz tartalmát  újra és újra frissíteni kell.
Csak néhány ötlet, hogy mi minden férne a dobozokba a sokfelé szokásos Szentíráson, énekeskönyvön, hitvallásokon, adott témájú könyveken túl, esetleg egyik vagy másik helyett/mellett:
- egy fénykép névvel és címmel, telefonnal, e-maillel és a következő szöveggel: Én ennek a gyülekezetnek/egyházmegyének …. éve vagyok a tagja. Leírni, hogy miért szeret ide járni/ itt szolgálni. Aztán végül, de nem utolsósorban: Imádkozom érted (ekkor és ekkor), ha kérdésed van, segítségre van szükséged a gyülekezeti/egyházmegyei életet illetően, hívj nyugodtan, vagy keress meg.
- egy rövid ki-kicsoda a gyülekezetben/egyházmegyében
- egy rövid kisokos leggyakoribb kánaáni és gyülekezeti fogalmaink magyarázatával, helyi szokások, hagyományok bemutatásával
- gyülekezeti alkalmak, körök bemutatkozása/bemutatása
- az élethelyzethez/alkalomhoz illő film/írás webcímének illő kártyán, akár egy igés lapon történő átadása
- Ők is hozzánk tartoznak: egy-egy múltbéli érdekesség, esemény, személy rövid bemutatása agyülekezet történetéből
Nem ötletelek tovább. Millió dolog jöhet elő, ami kedves, hasznos, értékszemléletet / hitünket tükröző gesztussá válhat egy-egy adott alkalommal.
Ennél a gyülekezeti/egyházi „doboznál”, kezdőkészletnél azonban nem a forintosítás az alternatíva.( Mert ugye nálunk a pénz a legkevesebb! ) Itt  a „nincs doboz”, „nincs semmi” alternatíva jelenik meg. De ha csak erre a nincsre telik, akkor meg milyen gyülekezeti közösségről, milyen missziói lelkületű, befogadó egyházról beszélünk?! 


 

Hozzászólások