Thomas Doll mellett nagyon kiállt a legutóbbi sajtótájékoztatón. Miért?
- Mert nem kapkodunk. Mióta a vezetőedzőnk itt van, azóta a bajnoki címre törő Videoton azt hiszem, hat edzőt fogyasztott el. Thomasról, amikor volt olyan év, hogy mindent megnyert, akkor mindenki azt mondta, fantasztikus edző. Azóta elfelejtette a szakmát? Nem hiszem. Lehet, hogy idealistának tűnök, de hiszek a bajtársiasságban, hogy amikor ő van bajban, mi segítünk, ha mi leszünk, akkor ő fog. Lehet, hogy nem tudunk minden évben ennyi pénzből gazdálkodni, de ő akkor is mindent meg fog tenni a kapcsolatain keresztül, hogy a legjobb játékosok kerüljenek hozzánk. (…) Tudja, koromból adódóan jól emlékszem még Novák Dezső és Nyilasi Tibor elküldésére, fájdalmas dolgok voltak.

Exkluzív interjú Kubatov Gáborral - nb1.hu

 

Van valami rendkívül érdekes mindabban, amit Kubatov Gábor, a Fradi elnöke a vele készült interjúban mond, ez pedig nem más, mint a bajtársiasság. Valóban, meglehetősen régimódi, idealisztikus, amit olvasunk, az ember óhatatlanul is felteszi a kérdést: létezik még ilyen? Egyáltalán, meg lehet-e még bízni valakiben, annak alapján, hogy az illető üzlettárs, barát, régi ismerős? Adott szó, ígéret – lehet még hinni bennük?

Van egy edző, aki évek óta stabil vezetője Magyarország legnépszerűbb labdarúgó csapatának, aki tavalyelőtt kupát, tavaly a kupa mellé a bajnokságot is megnyerte, ám idén az elvártnál jóval gyengébben szerepel.  Igaz, idén is kupadöntős lett a csapat, ám a bajnokságban csak negyedik, néhol kilátástalan játékot produkálva. Arról nem is beszélve, hogy maga az évad is rosszul kezdődött, hiszen óriási meglepetésre a nemzetközi kupában kikaptak egy albán csapattól, így a szurkolók már eleve csalódtak a csapat szereplésében. A kritikus hangok aztán felerősödtek, egészen odáig, hogy egyre többen a korábban sikeres edző lemondását követelik. Kubatov Gábor össze is hívott egy sajtótájékoztatót, ám a felmentés helyett megerősítette Thomas Dollt a pozíciójában. A hivatkozás akkor is az volt, mint amit a címben olvasunk: nem lehet kihúzni a szőnyeget valaki lába alól csak azért, mert idén a vártnál gyengébben szerepel, emberileg pedig meglehetősen visszás valakit így és ezért elküldeni. Hivatkozik az elnök a korábbi edzők, egykori Fradi legendák kirúgására, valóban, emlékszem akár Novák Dezső, akár Nyilasi, akár Varga Zoltán lejáratására – szurkolóként, gyerekként elkeserítő volt látni, ahogyan elbántak velük. Persze, a rossz nyelvek ilyenkor azt suttogják, valójában nem a bajtársiasság áll a háttérben, sokkal inkább a szerződés, mely szerint felmondás alapján olyan összeget kell kifizetni a távozó tréner felé, amely igencsak nem lenne ínyére az elnöknek. 

Kövezzen meg bárki, én hiszek Kubatov Gábornak. Szimpatikus, amit mond. Kiállni a másik mellett, a bajban is emberségesnek mutatkozni. Pátoszos, régimódi, valóban idealisztikus. Pont olyan, mint a legenda, amit egy egyszerű szurkoló a csapat köré von: Fradi szív, erkölcs, erő, egyetértés, klubhűség…Pont olyan, mint amely értékekben egyébként hiszünk, ha számunkra kedves ügyről, vagy emberekről van szó.

Hiszek valakinek, csak azért, mert gyerekkorom óta rajongott csapatom elnöke.

Hiszek valakinek, csak azért, mert gyerekkori barátság fűz hozzá.

Hiszek valakinek, csak azért, mert egy iskolába jártunk.
Hiszek valakinek, csak azért, mert családtag.

Hiszek valakinek, mert egy gyülekezetbe járunk.

Hiszek valakinek, csak azért, mert kollégák vagyunk.

Hiszek valakinek, csak azért, mert ő mondja.

Vagy csak hinni akarok? Talán azért hiszek mégis, mert magamat is idealisztikusnak gondolom, lehet, hogy csak azért, mert hinni akarok olyan régimódi, „lekacagott” értékekben, mint az adott szó becsülete, bizalom, bajtársiasság, hűség. Akkor is, ha párszor már „megjártam”, „megjártuk”.

Úgy hiszem, rengeteg szomorú történetet ismerünk. Éppen ezért kifejlődnek az emberben bizonyos védekezési képességek: politikusnak soha ne higgy; ne írj alá semmit, csak ha már százszor elolvastad; mindenről írjatok papírt, nem elég a szóbeli egyezség. A legfájdalmasabb mégis így hangzik: ne bízz senkiben!

A csalódásnál nincs is fájdalmasabb. Mégis azt mondom: (légy elővigyázatos, de) légy régimódi! És ma te legyél az az ember, aki nem okoz csalódást.