Pünkösd az egyik legfontosabb keresztény ünnep, egyébként munkaszüneti nap is. De vajon mit ünneplünk ilyenkor? Csak úgy röpködtek a megoldások

Tudja, mit ünneplünk pünkösdkor? – index.hu

 

Megnéztem én is az index pünkösdi videóját, amiről tegnap Soós Szilárd kollégám is említést tett, azt hiszem, semmiféle meghökkentő dolgot nem látunk-hallunk, annyi történik csupán, amit mindig is sejtettünk: az emberek többségének fogalma nincs arról, mit ünneplünk pünkösdkor. Persze, vannak bíztató jelek, idősek, fiatalok között is akadnak, akik jó helyen keresgélnek, miközben két idősebb hölgy tökéletes feleletet ad a kérdésre.

Aranyosak a fiatalok, akiknek a kérdés, a szó („pünkösd”) hallatán gőzük sincs, vicces a szebb napokat látott, nagymamakorú szociszavazó szakszervezetis brigád, akik jóízűen nevetnek, persze a show-t a laza harmincas viszi el, akinek pünkösdről „a piálás, a kajálás, meg ilyesmi” jut eszébe, és persze az összes sztereotípia, amit a hitről és az erőszakos egyházakról tudni vél minden jól értesült tótawéárpád. 

Ne legyünk szőrös szívűek, csak tényszerűek: az emberek egy része elképesztően tájékozatlan, ugyanakkor egész egyszerűen nem elvárható, hogy tisztában legyenek a pünkösd fogalmával, jelentésével, értelmével. Miért? Egyrészt azért, mert a keresztény ünnepek között ez a leginkább idegen a materiális, földhözragadt, a „hiszem, ha látom” hamisságába mereven kapaszkodó embernek. Míg karácsonyt lehet a szeretet ünnepével magyarázni, a húsvét meg elég nagy ünnep ahhoz, hogy sokan halljanak róla (nem mintha ott jelesre vizsgázna a nagyérdemű), a pünkösd egyszerűen definiálhatatlan. Szentlélek, kiáradás, lángnyelvek, nyelveken szólás, egyházi születésnap? Tessék?! Ez az egész kellően távol került a felvilágosodást, modernizmust hazudó, a lelke mélyén mégis az Örökkévaló után vágyódó embertől. Másrészt a helyzet az, hogy semmi közük nincs hozzá: miért is lenne? Ahogyan nem tudják, mi a szomszédos Szlovénia fővárosa, vagy éppen azt, hogy ki a francia elnök, ugyan, miért tudnák, miért munkaszüneti nap pünkösd? (Más kérdés, hogy sokan azzal sincsenek tisztában, amit tudniuk kellene, ezért aztán végtelenül egyszerű elhitetni, megvezetni, rábeszélni az embereket erre-arra.) Vagy kikopott a gyermekkorban kapott muníció, vagy sosem volt efféle ismeret, tudás birtokában. Nem tartozik a mindennapjaihoz, nem húsbavágó kérdés, nem megélhetést, pénztárcát befolyásoló tényező. Így aztán marad az innen-onnan szedegetett, rosszul megjegyzett információ, a talán gyerekkorból, esetleg máshonnan beszerzett, elraktározott „ismeret”. Vicces, amolyan bábeli zűrzavart idéző kép, amikor magunk előtt látjuk az index videóját, és közben beülünk a templomba, ahol olyan ünnepet ülnek, amihez a külvilágnak, a kívülállóknak valóban nincs sok köze.

Mégis, ez a videó és mindaz, amit Soós Szilárd szerzőtársam a Lélek-nélküli identitáshagyomány elkopásaként jellemez, engem nem elkedvetlenít, sokkal inkább inspirál. Mert valóban, elkopott a keresztény identitás, vagy talán már meg sem született. Talán el sem érte őket az egyház üzenete, az evangélium szava, az élet Igéje. Éppen ezért engem ez a videó arra indít, hogy azt mondjam: íme, a missziós terület, íme azok az emberek, akiket meg lehet (sőt: kell) szólítani, akikért ki kell nyitni a templomajtót, akiket be lehet hívni, akiknek a nyelvén meg kell tanulnunk beszélni.

A Szentléleknek van hozzá köze, de nem tudom pontosan –mondta az egyik megszólaló, és valóban, ennél jobban nem is lehetne megfogalmazni a mai kor emberének Istennel kapcsolatos hiányát.  Hiszen ha közünk lesz a Szentlélekhez, minden megváltozhat, valóban új emberré formálódunk. És ez nem csak kétezer évvel ezelőtt volt örömhír, hanem ma is. Áldozócsütörtökön, vagyis húsvét után negyven, de pünkösd előtt tíz nappal olvastuk Jézus mennybemenetelének ünnepén a mennybe felemeltető Krisztus szavát: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek (…) egészen a föld végső határáig.” (Apostolok cselekedetei első fejezet, 8. vers)

Veni Creator Spritius, jövel teremtő Szentlélek, hogy tanúkká válhassunk,  hogy tanítványokká tehessünk „minden népeket”!

   

Hozzászólások