Öregdiákok segítségéből újult meg a Sárospataki Református Kollégium. Nemcsak a falakat, bútorokat, hanem a taneszközöket is le tudták cserélni. Ma már robotok és 3D-nyomtató is van az iskolában, amellyel világszínvonalú, modern képzést tudnak biztosítani az itt tanulóknak. Az öregdiákok támogatásából hamarosan elkészül a sportcsarnok, és már tervezik az uszodát is. De más terveik is vannak: a sárospataki refi az emigrációba szakadt magyar családok gyermekeit hazahívná tanulni, ezzel beindítva a fordított peregrinációt.

Iskolaépítő öregdiákok - reformatus.hu

Az alapkőletételtől számított egy éven belül készült el a sárospataki református gimnázium új, 3183 négyzetméter alapterületű, Wáberer Sportcsarnoknak nevezett arénája. Az 1,2 milliárd forint értékű beruházást három öregdiák adományából valósították meg. Wáberer György több mint 800 millió forintot biztosított a kivitelezésre, míg a fennmaradó összeget Sándor József és Derczó István vállalkozók állták.

Három öregdiák dobta össze az 1,2 milliárdot a sárospataki gimnázium sportcsarnokára, egyikükről el is nevezték - hvg.hu

 

Pontosan egy éve írtam erről, Sárospatakról, ahol mostanában másként mennek a dolgok, és az iskolaépítő öregdiákokról, Wáberer Györgyről, Sándor Józsefről és Derczó Istvánról, akik komoly összeggel támogatják, építik a pataki Refit. Megújult a gimnázium, a Kossuth Internátus felújítása is a végéhez közeledik, a sportcsarnok pedig, amelynek alapkőletételére pont egy éve került sor, elkészült. Mit mondhatunk minderre? Csak azt, amit minden pataki tud, ismer: féljétek az Istent, és Neki adjatok dicsőséget! (Jelenések könyve, 14:7)

Úgy hiszem, Patakon mostanában van miért hálát adni. Nemcsak a megújult épületekért, a felépült sportcsarnokért, a tervezett uszodáért, de azért a kegyelemért is, amely Patakon (és hiszem, hogy nem csak ott) a kritikus pillanatokban mindig cselekszik. Aki ismeri a pataki Alma Mater történelmét, tudja: amikor nagyon kellett, amikor szükség volt rá, amikor minden emberi forrás, emberi akarat elmaradt, amikor a történelem kereke éppen agyonnyomni, ellehetetleníteni akarta az Iskolát, az Örökkévaló mindig gondoskodott az övéiről. Ha menedékre volt szükség, Erdélyben befogadták az üldözötteket; ha nagy formátumú pedagógus hiányzott, érkezett Comenius, ha mecénás kellett, mindig adattak olyanok, aki szívükön viselték a Kollégium sorsát: nemcsak a Rákócziakra gondolok, az iskolát támogató főurakra, nemesi sarjakra, hanem mindazokra, akiket egykori öregdiákként, vagy talán szimpatizánsként megérintett az a lelkület, amelyet csak pataki szellemnek nevezünk. Talán visszamennek Patakra tanítani, talán gyülekezetük gyermekeit, saját unokáikat küldik az iskolába tanulni, talán messzire szakadva fogják össze diáktársaikat, talán alapítványt szerveznek az Iskoláért, a mai diákokért– a szívükben ott él a Kollégium iránti szeretet és felelősségvállalás. „Nagy és nemes eszmék uralkodtak itt a lelkeken” –írja a pataki diák, Móricz Zsigmond, és valóban: Egy északkeletre szorított, mai szemmel nézve ellehetetlenített, centrumnak sosem nevezhető vidék iskolája így lesz ősi Kollégiummá, így marad meg közel ötszáz esztendő történelmi viharai közepette, így gyarapszik, növekedik – él. Mert élni akar, mert van, Aki gondoskodik róla.

Míg máshol pályázati pénzekből épül város, iskola, közösség, addig Patakon öregdiákok „dobják össze” a szükséges százmilliókat. Csoda. De ez a csoda, az ő példájuk minket is arra sarkall, hogy tudomásul vegyük: nekünk is van feladatunk. Ha kell, önkéntes munkával, jó kapcsolatokkal, imádsággal, ha az élet megadja, anyagi támogatással lehet és kell segíteni. Talán egykori iskolád támogatását, a mai diákok felkarolását bízta rád az Úr, talán máshol, másképp kell jelen lenned. De jelen kell lenned. Segíthetsz te is. És mindig van rá lehetőségünk, amíg csak élünk. 

Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr! Hatalmas dolgokat tett velünk az Úr, ezért örvendezünk. Ezt olvassuk a Zsoltárok könyvében (Zsoltárok 126,1-3), ezt látjuk, tapasztaljuk évszázadok óta Sárospatakon. 

Éppen ezért legyen Egyedül Istené a Dicsőség, a támogatóké a hálás köszönet és az áldás nagylelkűségükért, az öregdiákoké, mai tanároké és diákoké pedig a felelősség azért a csodáért, amit pataki Kollégiumnak hívunk.