A pakisztáni legfelsőbb bíróság október 31-én fölmentette Asia Bibit. Az ötgyermekes keresztény asszonyt 2010-ben istenkáromlásért halálra ítélték, azóta börtönben volt. Szabadon bocsátása miatt most tartani lehet az iszlám szélsőségesek megtorlásától. Pakisztán több részén tüntetnek szabadon bocsátása ellen.
Pakisztán: Felmentették a halálra ítélt keresztény nőt, Asia Bibit - vaticannews.va
Trumphoz és Mayhez fordult a halálbüntetés alól felmentett keresztény asszony férje, hogy segítsenek családjának távozni Pakisztánból, mert ott életveszélyben vannak.(…) Bibi ügye nagy visszhangot keltett világszerte, Pakisztánt pedig erősen megosztotta mind a halálos, mind a felmentő ítélet. Két politikust, akik segíteni akartak az asszonynak, meggyilkoltak. Ugyanakkor hatalmas tömegtüntetések szerveződtek az évek során Bibi mellett.
A megvádolt, halálra ítélt, majd nyolc évig a halálsoron kivégzésre váró, felmentett, ámde új tárgyalás elé néző keresztény asszony történetét olvasva eszembe jutott néhány gondolat hitről és fanatizmusról, bátorságról és gyávaságról, kényelemről és kitartásról. Azt hiszem, Asia Bibi története azt üzeni nekünk, hogy sokkal bátrabban kellene élnünk.
Hit és fanatizmus: vajon lehet-e hitnek nevezni azt, amikor több ezren azért tüntetnek, egy egész országot megbénító hatásossággal, hogy egy állítólagosan istenkáromló asszonyt nyolc év után kivégezzenek?
A mi szemünkkel nézve már a vád is képtelenség: olyan miatt ítélték halálra a pakisztáni asszonyt, ami a nyugati világban legfeljebb ártatlan filozófiai vitának minősülne. Egy gyümölcsösben végzett idénymunka közben muzulmán társnői megalázták, mivel olyan kútból ivott vizet, ami számára tiltott; hitetlen kereszténynek, tehát tisztátalannak nevezték őt. A vád tanúi szerint Asia saját hitére hivatkozva védekezett, mondván: „Én hiszek a vallásomban és Jézus Krisztusban, aki az emberiség bűneiért meghalt a kereszten. A ti Mohamed prófétátok tett valaha valamit is az emberiség megmentéséért?” Én hiszek Jézus Krisztusban, aki megváltotta az emberiséget. Akiben ti hisztek, mit tett az emberért? Ha megállít az utcán az adományt gyűjtő krisnás, vagy egy társaságban ateistákkal beszélgetünk, legfeljebb akkor szokott ilyen természetű eszmecsere (vita?) kerekedni, de akkor sem megyünk ölre, pláne nem ítél halálra senkit a bíróság, nincsenek utcai harcok, tüntetések.
Vallási természetű háborúskodás tehát nem jellemző mifelénk, igaz, más jellegű késhegyig, tönkretételig zajló ideológiai harc a mi világunkban sem ismeretlen. Ami ott a szó klasszikus értelmében vett vallási fanatizmus, az nálunk mostanában a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavával jelentkezik. Ha nem jól gondolkodsz, legfeljebb kinevetnek, talán a facebook cenzúráz vagy letilt, rosszabb esetben nyilvánosan megbélyegeznek, virtuálisan kivégeznek, nagyon is valóságosan tönkretesznek. Míg a huszadik században két ideológia borította lángba a fél világot és kötötte gúzsba az európai embert, addig ma a Nagy Testvér egy tetszetős eszme és érvrendszer bőrébe bújva figyel, beszabályoz, letilt, szankcionál. Amiért talán lenézzük a kirakatokat betörő pakisztániakat, ugyanaz a nyugati világban is megtalálható, más zászló alatt.
Amióta először hallottam Asia Bibi történetét, azóta csodálom elképesztő hitét és bátorságát. Tulajdonképpen nem kellett volna nyolc évig a börtönben sínylődnie. Elég lett volna egy bűnbánó szó, egy tagadás, hitehagyás, szembefordulás mindazzal, amiben eddigi élete során hitt, és máris szabad. Talán senki nem rótta volna fel neki a könnyebbik utat, hiszen „a halál árnyékának völgyében” járva mégiscsak leegyszerűsödnek a dolgok. Ő mégis a nehezebb utat választotta: kiállt az ártatlanságáért, a meggyőződéséért, kiállt a hitéért. Nem hiszem, hogy tudatosan törekedett volna a mártír szerepére, mégis vállalta hitvallása következményeit, börtönt, halálsort, gyermekei, férje, családja hiányát, megbélyegzést, mindazt, amit ebben a nyolc évben kaphatott.
Hálás vagyok Asia Bibinek ezért a bátorságért, mert egyszerű, ámde annál felemelőbb cselekedete arra ösztönöz: jaj, csak nem megalkudni!
Vajon van ehhez elég bátorságunk? Tudjuk, kiben hiszünk?
Hozzászólások