Ennyi fordulat talán még sohasem volt a Bajnokok Ligájában. A Barca és az Ajax drukkerei szívesen megspórolták volna ezt, de a Liverpool és a döntőbe jutásával sporttörténelmet író Tottenham örökre emlékezetessé tette az idei tornát.

Most hősök, de az egyik nagyon szomorú lesz - index.hu 

 

Sok ezer férfitársamhoz hasonlóan én is néztem a Bajnokok Ligája elődöntőit, s bár jómagam semleges nézőként ültem le a televízió képernyője elé, nem pedig vérmes Barca, Liverpool vagy Ajax szurkolóként, mégis igazi élménnyel gazdagodtam, hiszen ezen a két mérkőzésen mindenki számára nyilvánvalóvá vált, miért szeretik olyan sokan a labdarúgást, s miért szurkolnak olyan sokan, vagy éppen miért űznek olyan sokan egy-egy sportágat.

Hatalmas üzlet a sport, talán soha nem volt ilyen mértékű a sportba áramló tőke, mint napjainkban.  Sportfogadás, játékosok adás-vétele, csapatok, sportolók szponzorációja, egzotikus vagy éppen gyanús befektetők egy-egy csapatnál, mezeladás és ajándéktárgyak, egy-egy sportkomplexum építése a nyomában járó infrastruktúrával, jelentősebb sportesemények és az idegenforgalom kapcsolata – csak néhány jellemző terület, ami a pénz és a sport összefonódását jellemzi. Néha úgy érzi az ember, hogy szurkolóként csupán potenciális fizetőként tekintenek rá, a játékosok mind zsoldosok, akik ott játszanak, ahol több pénzt kapnak, s manapság már nem lehet olyan egyszerűen a Bajnokok Ligája csoportkörébe jutni, hiszen a mézes bödönhöz a tehetősebb tulajjal rendelkező klubok nem engedik „csak úgy” oda a szegényebbeket. 

Éppen ezért hat olyan üdítően az emberre, amikor azt látja, hogy ennek a kőkeményen pénzszagú történetnek azért akad még emberi oldala, ahol nem mindig az esélyes győz, nem mindig a gazdagabb, az erősebb diadalmaskodik. 

Nézem a Liverpool és a Barcelona meccsét, s elképedek azon, hogyan lehet három nullás idegenbeli vereség után otthon négyet lőni a sportág egyik korszakalkotó zsenijével felálló katalán gárda ellen úgy, hogy amazoknak talán momentumuk sincs egész meccsen. Figyelem a géniuszt, a labdarúgás argentin királyát, hátha valami váratlant húz, cselez, passzol, lő egy csodás szabadot, mint odahaza, de semmi. Csak leszegett fej és csüggedés, ám a másik oldalon a két kiegészítő ember a nyerő, pimasz szöglet, jó helyzetfelismerés, győzelem, mámor, továbbjutás.  

S nézem az Ajax és a Tottenham meccsét, én azért mégiscsak a fiatal és ismeretlen hollandoknak (?) szurkolnék, már elkönyvelte mindenki a továbbjutást, ám ekkor jön a cserebrazil, és belövi az utolsó utáni pillanatban a döntőt érő gólt. S míg előző nap a hazai csapat ünnepelt, itt most síri csend és döbbenet. 

S bizony, ettől szép mégis a sport, hogy te is győzhetsz, te is odaérhetsz, neked is megvan az esélyed. S te is veszíthetsz, elbukhatsz a legfontosabb pillanatokban, garancia nincs semmire, előre lefutott meccs nem létezik, a mérkőzés pedig addig tart, amíg azt le nem fújják. 

Őszinte dolog a sport, hiszen annyit veszel ki belőle, amennyit beleteszel, még ha ez nem is mindig pontokban, továbbjutásban, kupákban, pénzben realizálódik. S bár nagyszerű semleges nézőként a gladiátorok viadalát nézni, még nagyszerűbb fanatikusként magunknak tudni a sikert és a bukást egyaránt, a legnagyobb öröm mégiscsak az, ha mi magunk is sportolhatunk, s a bőrünkön érezhetjük mindazt, amit a sport jelent. Lelkes, egyszerű, mindig középmezőnyben végző futóként nekem is leírhatatlan a versenyt megelőző izgalom, a küzdelem, a társak bíztatása, a javított idő, az elvégzett munka feletti öröm, a csak azért is megcsináltam boldog megtapasztalása. S akármilyen hihetetlen, de jó érzés hajnalban róni a kilométereket, szakadó esőben, vagy éppen tűző napsütésben teljesíteni a saját magam által kitűzött célt, miközben látom a barátaimat, akikkel a futásban is társak lehetünk, akiknek a sport segít megküzdeni a kórral, stresszel, kihívásokkal, akikkel együtt tűzhetjük ki a következő célt, hogy aztán fáradtan és elcsigázva, mégis örömmel szakítsuk át a célszalagot. 

Ezért, s csak ezért érdemes, semmi másért.