Hárman meghaltak, amikor egy forgalommal szemben közlekedő autó összeütközött egy másik autóval az M5-ös autópályán péntekre virradó éjszaka, idézi az MTI a rendőrség közleményét. A helyszínen hárman életüket vesztették, további három ember pedig megsérült.

A forgalommal szemben haladt egy autó az M5-ösön, hárman meghaltak - index.hu

 

Van az a vicc, amikor a rádióban bemondják, hogy egy autós a forgalommal szemben …rossz vicc, pontosabban: nem vicc, hanem tragédia. Nem most történt először, mégis reménykedünk, hogy talán többet nem fog ilyen előfordulni.

Jómagam rengeteget autózom, s meglehetősen sok időt töltök autópályán, főleg az M7-esen. Balesetben, közlekedési káoszban még nem volt részem, ha a néhanapján megtapasztalt reggeli budapesti forgalmi dugót, a nagy fekete német autók általi autópályás levillogást és a menetoszlopként haladó kamionsor néha igencsak kockázatos kikerülését nem számítjuk annak. Ha egyedül vagyok, az én életem vesz kárba, de ha a család is ott ül az autóban, már a feleség, a gyerekek élete, egészsége, jövője a tét. Nem árt odafigyelni, észnél lenni, kipihenten vezetni. Éppen ezért nem értem, mi lehet az oka annak, hogy egy fiatal anyuka a vele lévő tíz éves kisfiával egyszerűen rosszul hajt fel az autópályára, s megy tíz kilométert a forgalommal szemben. Fáradtság? Tájékozatlanság? Netán szándékos tett? 

Sajnos egyre több az ilyen baleset, pedig a jelzések -szerintem- egyértelműek, egy jogosítvánnyal rendelkező felnőtt ember számára összetéveszthetetlenek. 

Száguldva, szembe a forgalommal – hányan élnek így. Pedig a jelzések, a figyelmeztetések egyértelműek. 

Ne tedd. Ne csináld. Ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, ne kívánd.

Évekkel ezelőtt, az egyik középiskolai hittanórán a szünetet szinte remegve váró fiúktól kérdeztem: srácok, dohányozni mennétek? Mire a válasz: tanár úr, valamiben meg kell halni! S mindezt nevetve, vakmerően, odavetve az ember elé. Nem tudom, láttak-e már rákos betegségben szenvedőt, mindenesetre kétlem, hogy egy ilyen diagnózist mondjuk családapaként megkapva nem gondolják-e úgy, hogy mégsem jó „valamiben meghalni”. (Dohányzás…ha csak ez lenne a probléma!)

Egyetemista lányok, akiknek jó szívvel mondja az ember, hogy nem kell ágyba bújni minden szimpatikus pasival: kiégés, kihasználtság, netán betegség lehet a következmény.  A válasz: nem kell úgy gondolkodni, mint a középkorban! Egyébként sem kell „irigykedni, amiért olyan sokaknak bejövök”! Aki sokaknak bejön, talán egyszer, amikor a leginkább kellene, senkinek sem kell majd…

Apukák és anyukák, akik valamiért úgy gondolkodnak, hogy nem kell tovább hűségesnek lenni, pedig alapvetően nincs baj, csak leült egy kissé a kapcsolat, s meg lehet azt javítani. De könnyebb eldobni s újat venni, mint a régit szervizelni, annak javításáért fáradozni. Hogy az új is elromolhat? Hogy szenved a gyermek, s talán meg is törik benne valami? 

Sok pénzt keresők, akiknek nem elég a sok, nekik rengeteg kell. S ha kell, akkor semmi sem drága, meg lehet rövidíteni, be lehet csapni családokat, szemükbe hazudva, ügyvédeket felvonultatva, fenyegetve, játszadozva a másik életével. Hatalmas emberek, akiknek lábai előtt hever a világ, akik bármit megtehetnek, akikre nem vonatkozik törvény, erkölcs, akik szép szóval vagy fenyegetéssel, hazugsággal vagy hatalommal bármit elérhetnek. 

Milyen furcsa, mintha a normális, az élet, a józan ész szabályaival összhangban élő, „közlekedő” ember lenne az, aki szembe megy a forgalommal. Mintha pontosan ő lenne az, aki nem értené a lényeget, az idők szavát, az élet farkastörvényeit, mintha éppen ezért őt taposnák, ütnék el naponként. 

Történetek, életek. Nyilván nem azonos súlycsoportba tartozik mindegyik, nyilván lehet hibázni, megváltozni, mi több: ez az egyetlen esély. Rádöbbenni arra, ha szembe mész a forgalommal. (S milyen nagy ajándék, hogy Krisztusban ez igenis megtörténhet! S milyen nagy szó, hogy én is rádöbbenhettem erre!)

Éppen ezért én abban reménykedem, hogy a jó irányt választók, a józan, megfontolt közlekedők azok, akik többségben vannak, s a szembe száguldozók előbb-utóbb rádöbbennek: az élet sokkal szebb és gazdagabb annál, mintsem hogy eldobjuk magunktól.