Egy törvénymódosítás felszámolta a települések jogszerű működésének garanciáját: a jegyzői státusz biztonságát. Az első áldozatot az a kiskunfélegyházi polgármester ejtette, akinek tevékenységével kapcsolatban a főügyészség indított nyomozást.
Bizalomvesztésre hivatkozva mentette fel dr. Csölle Yvette jegyzőt Kapus Krisztián, Kiskunfélegyháza polgármestere január első munkanapján. Döntését már a testület hozzájárulása nélkül keresztülvihette a város vezetője, ugyanis az önkormányzati törvény idén életbe lépett módosításával a jegyző kinevezése, illetve felmentése már nem a képviselő-testülethez, hanem a polgármesterhez tartozik.
Könnyen kirúgható jegyzők - az első áldozat www.magyarnarancs.hu
Számos felmondásól, kirúgásról, vagy finomabb formában közös megegyezéssel történő önkormányzati szolgálati jogviszony megszűnéséről (is) szólnak különböző városokban a helyi hírek már jó ideje. Volt olyan önkormányzat (Deszk), ahol a gyedről visszatérő jegyző csak három napot dolgozott hivatalában, amikor felmondtak neki. A munkaügyi perek „közkedvelt” ügyintézési menetté váltak ma Magyarországon. Mit jelez ez? Több városi önkormányzatban áll a bál és nemcsak Esztergomra gondolok. Fontos és nem elhanyagolható érvként lehet felhozni a fegyelmi eljárások kapcsán, melyről nem kis mennyiségben olvasunk, hallunk, hogy a képviselőtestületekben is, - különösen a közpénzek felhasználásában - rendnek kell lenni. 2010-ben Magyarország az 50. helyen állt a 178 országot tömörítő korrupciós rangsorban. Az eljárások, kirúgások jelensége milyen üzenetet közvetít a magyar embernek? A múlt terhe él még mindig közöttünk? Még a legkisebb közösség szintjén sem gondolom, hogy a rend kikényszeríthető. Rend az, amelyben kibékíthetetlenül szembekerülnek egymással emberek, és a rend csak csoportérdekek szintjén megjeleníthető? 
Ezek a jelenségek azt sugallják, hogy egyrészt a társadalomban egyre inkább elharapódzó egoizmus minden közösségi formát kikezd, másrészt egyre távolibbnak tűnik az a valódi társadalmi összefogás, amely Magyarország hosszútávú érdekeit tartaná szem előtt. Milyen sok területen képezi le maga az egyház is ezeket a jelenségeket!
Amikor egy névtelenséget kérő köztisztviselőt indoklás nélkül küldtek el munkaköréből az Emberi Jogok Európai Bizottságához fordult jogorvoslatért, és a bíróság igazat adott neki. Az indoklás nélküli elbocsátást lehetővé tevő jogszabályt a magyar Alkotmánybíróság 2011 februárjában alkotmányellenesnek minősítette, majd ugyanazon év május 6-án azt is kimondta, hogy az ilyen, alkotmányellenesnek minősített jogszabályokat nem lehet alkalmazni a bíróságok előtt folyamatban levő ügyekben.
Nem mellesleg a felmentésekről vagy egyes perekről szóló hírek kapcsán ott sorakoznak a cinikus, vagy lesújtó kommentek, azokról a polgármesterekről és jegyzőkről, akiket ismernek a helyi emberek. Amikor állami oldalról elhangzik, hogy új szervezeti struktúráról és racionalizálásról van szó, akkor a másik oldalon, - és most csak egyszerű hírolvasókra gondolok - emberek még inkább féltik az állásukat, mint valaha, és saját kiszolgáltatottságukat élik át. Ezek a folyamatok bizonyosan részét képezik annak, hogy az emberek gondjaitól elidegenedtek/elidegenednek a hivatalok, intézményrendszerek, a politikai struktúrák. Egy személy, egyetlen ember sem áldozható fel a társadalom állítólagos javaiért. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincs jól működő önkormányzat. Amikor a törvényjavaslat sajtónyílvánosságot kapott, már akkor sok ellentmondás kapcsolódott hozzá. A veszély mindig ott van, hogy akikre több bizatott, előjogokra is igényt tartanak...
A kiskunfélegyházi jegyzőt bizalomvesztésre hivatkozva mentette fel hivatalából a polgármester. Ráadásul úgy, hogy a 14 tagú kiskunfélegyházi testületből tízen levélben helytelenítették a polgármester lépését. Vajon milyen következményei lesznek ennek a „bizalomvesztésnek”? És a többi gyanakvó bizalom-hiánynak? A sok kicsi atomizálódás elvezethet még akár egy nagy országos méretű bizalmatlansághoz is?
Ismerőseim, rokonaim között is van, aki polgármesteri hivatal falain belül dolgozik. Nagy felelősség és sok feszültség, mert a bizalomhoz sohasem elég egy ember, s nem lehet kezdete az egységes gondolkodás, mindig csak következménye. A bizalom, az összetartás ebben az értelemben nekem nem egy színű, még csak nem is egy szintű, hanem tarka és mozgalmas, valami, ami él. Ahol mindenki szívével, lelkével(!) önmagát adhatja. Meggyőződésem, hogy állami intézményes és egyházi bizalmatlanságainkat is csak úgy lehet lebontani, ha felismerjük, hogy alattvalót lehet venni, de bizalmat nem, lehet mandátumot vásárolni, de tekintélyt nem, ajtókat is be lehet törni, de a mennyek országa kapuját nem lehet fegyverrel betörni. A bizalom valóban rendkívüli kincs.
Hozzászólások