Újraindította hétfőn az anglikán egyház legfőbb szabályalkotó testülete azt a folyamatot, amely a reformerek reményei szerint elvezet a női püspökök szolgálatának engedélyezéséhez.

A női püspökök szolgálatának engedélyezési folyamata - www.kereszteny.mandiner.hu

 

Tíz évvel ezelőtt választottak meg lelkésznek a veszprémi gyülekezetbe. A beiktatási istentiszteleten, a nyári melegben nagy pocakkal sétáltam be a karcsú külsőt formázó templomunkba, mert a hetedik hónapban voltam első gyermekünkkel. Sokkal később vált tudatossá bennem a kép dinamikája: magamban hordozni egy életet, és életet vinni a fehér falak közé. Az anyaság szimbóluma azóta is megmaradt, és visszavonhatatlan kötőanyag lett a gyülekezet és lelkészi identitásom, munkám között.
Az anglikán egyház reformkísérlete kapcsán, amely a női püspökök szolgálatának engedélyezését tűzte ki célul, a legerősebb hívószónak éppen az anyaságot érzem.

2008-ban az anglikán szinódus már elfogadta a női püspökök szolgálatát és több évtizede egyenlő elbírálásban részesít nőket és férfiak a lelkészi szolgálatokban is, a megválaszthatóságban is. Úgy tűnik, a feszültségek mindenhol és mindig abból erednek, hogy az egyház tradicionális és fundamentalista képviselői  az állandóság és a tekintélyi rend felépítményét, a közösségi rend megrendülését látják veszélyben. Mintha az anyaság, és az ebből következő konszenzuskészség, otthonteremtő képesség, a jó közvetítői képességek alkalmazása nem a rend és az értelem, a biztonság letéteményesei lennének.     

Ha elfogadjuk, hogy jó lelkipásztor csak integráló személyiség lehet, akkor a lelkész -anyai képet tovább lehet vinni a legfőbb egyházi vezető feladatkörére is. Amikor a kis falvakban – Balaton-felvidéken, Somogyban, Baranyában – szolgáló lelkésznők elmondják, hogy megfeszített munkával (talán kétszer annyi munkával, mint férfi kollégáik) sikerült elfogadtatniuk női lelkészi mivoltukat, akkor nem a teherbírással van a baj.
Eleve bajt, alkalmatlanságot keresni – az egyik rovására – két különböző nemű ember munkavégzését illetően, akik ugyanolyan szakképzésben részesültek, nonszensz lenne. 1981 óta lelkészi végzettséget nők és férfiak azonos kritériumok alapján szerezhetnek.  
A mi viszonyaink között nem aktuális, nem is lesz mostanában a női püspökök beiktatása, de talán azokon az időkön is túl vagyunk, amikor azt mondták: “a lelkész legyen bajuszos és férfi”. Be kell vallanom, hogy nem tudok mit kezdeni azzal az érveléssel, amely a hagyományok félresöprésének tekinti a nők vezető beosztását, és teoretikusan különválasztja a női érzékenységet és a férfias magabiztosságot. S ehhez hasonló általánosítást biggyeszt mellé, “a női, férfi személyiségbeli jegyek csak bizonyos feladatokra tesznek alkalmassá...”. .. Amikor egy karizmatikus feladatról, szolgálati területről beszélnünk, lehetnek alkalmas és alkalmatlan férfiak, és lehetnek alkalmas és alkalmatlan nők egy-egy megbízatásra.

A társadalomnak megvannak a maga korlátozó tényezői. Olyan sokat beszélünk a lelkipásztori hivatás újradefiniálásáról, de mennyivel többet nyernénk, ha nemcsak kulcspozíciókat betöltő férfiakban, nemcsak aranyszájú szónokokban (és megmondó emberekben) gondolkodnánk, hanem inspiráló és hálózatot építő lelki vezetőkben, akik között ott vannak a jó szóval nevelő és gyerekeiket útra indító nők és anyák. Mielőtt valaki úgy gondolná, hogy egyoldalúan túlhangsúlyozom a női lelkészség ügyét, csak jelzem, hogy nem a feminista beszél belőlem, de az aránytévesztést óriásinak érzem. Mintha a (lelkész)nőknek még mindig elkülönített helyük lenne. Pedig Jézus rehabilitációja annyira inspiráló, kimozdító, amelyben a teológiai gondolkodás alapvetően közösségi jellegű.   

Nemcsak kőbe, papírra, internetbe vésett meghatározások között kellene élni, és megrekedni, hanem az eleven valóságot keresni.
Valóság, hogy elszürkítjük az anya-szentegyházat, ha elfelejtkezünk a női oldalról, a lelkésznőkről, - a Magyarországi Református Egyházban a lelkészek majdnem fele nő.
Valóság, hogy a református egyház zsinatának választott képviselői között egy nő van száz főből.
Valóság, hogy “asszonyi bölcsesség építi a házat, a bolondság pedig a maga kezével rombolja le”. (Példabeszédek 14. 1)

Valóság, hogy csak Krisztusban tudunk egymás mellé állni (és nem takarásban élni), a helyünkön lenni, a nincs helyett azt mondani, hogy VAN a másik ember. "Nincs férfi és nő,... egyek vagytok a Krisztus Jézusban". (Gal. 3. 28)

Huszár Ágnes, a Pécsi Tudományegyetemről kérdezi dolgozatában: Nehéz választ találni, hogy ilyen kedvezőtlen szituációban mi motivál lelkésznőket arra, hogy a lelkészi hivatást választják?
Csak a saját válaszomat írhatom a képernyőre: egy családból nem hiányozhat az anya.


Dsida Jenő: Arany és kék szavakkal  /részlet/                     

Miképpen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetűk közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli...

 

 

 

Hozzászólások