Gyermekrajzpályázat a Családháló.pontok szervezésében

Gyermekrajz-pályázatot szerveznek "Angyalok a gyermeke szemével" címmel az Ars Sacra fesztivál keretén belül a Családháló-pontok, amelyek 4-14 éves gyerekek A4-es rajzlapra - ceruzával, festékkel, zsírkrétával, filccel - készített alkotásait várják.

Angyalok a gyerekek szemével - rajzpályázat - www.csaladhalo.hu

 

A tavasz folyamán az egyházmegyei rajzpályázat keretében számos képet készítettek a környék hittanos gyerekei a következő témakörben: “Miért jó hittanórára járni?”. A díjátadás után a kedvenc képem is kikerült a templom folyosójára. Meglepő módon a színes ceruzás rajz nem embereket és nem is templomot ábrázolt, hanem egy piros pöttyös bögrét, mellette hasonló mintás gőzölgő kancsót. A kép illatozott, melegséget árasztott, kislányhangú meghívást rejtett magában: “gyere és csatlakozz hozzánk”. Szebben, vidámabban nem is lehet elmondani egy gyermek kötődését a hittanórákhoz! (Bárcsak mindig így lenne...)

Az Ars Sacra Fesztivál és a Családháló Pontok szervezésében ötletes gyermekrajz pályázat került kiírásra, amely “Angyalok a gyermekek szemével” címet viseli. Az angyalok, meztelen puttók, és pihés szárnyak már jó ideje és megkérdőjelezhetetlenül részei lettek, jól csomagolt árucikkei a romantikába menekült vallástalan világnak. A fogyasztói világ jelenségei nemcsak beszippantják a cicomás látványosságokhoz szoktatott embert, hanem vakká teszik, hogy észre ne vegye, régóta torzszülöttek bámulnak ránk angyalok képében.

A buta képzetek, sablonok, sztereotípiák ellenére nagyszerű kreatív feladatnak, lehetőségnek tartom, hogy akár alkotó, akár értelmező így találkozzon Isten dolgaival. Mégpedig azért mert gyerekek készítik a rajzokat. Az “angelos” lényege, elemi tulajdonsága, hogy isteni üzenetet visz és célja, hogy az üzenet megérkezzen. Sokszor próbáljuk képekkel utolérni a másikat, úgy vesszük fel a kapcsolatot, úgy próbáljuk megérinteni a másik lelkét, hogy elmondjuk neki, ez és ez olyan volt pl. mint egy földrengés. A gyermekképek sokat segíthetnek, hogy újrafogalmazzuk az angyalok lecsupaszított világát is. Talán nem véletlen, hogy a 16. századtól annyira népszerűek lettek a kisgyermekként ábrázolt angyalkák. A gyermekek szuggesztív élménybeszámolói mellett csak úgy ott felejti magát az ember, mint amikor az ötezer ember Jézus köré telepedett a fűben.       

Vajon gyermeki ősbizalommal tudjuk-e tovább adni az isteni üzenetet? Tudok-e úgy szeretet-képeket rajzolni a másik lelkébe, hogy mellé telepszenek az emberek? Nagy baj az, hogy a teológia nyelvi kopását éljük meg, de még sokkal nagyobb baj, hogy tantétellé lesz és silánnyá válik a szeretet-nyelvünk. 
A pályázat plakátján ez a mottó szerepel: “A vendégszeretetről el ne feledkezzetek, mert ez által némelyek, tudtukon kívül, angyalokat vendégeltek meg /Zsid. 13. 2/.”

De a hit továbbadása abban a vonatkozásban is válságban van, hogy nemcsak azt mondtuk ki főleg mi, reformátusok, hogy félünk a jelképektől, a félremagyarázástól, a belemagyarázástól, hanem megtanultunk együtt élni a keresztyén szimbolikához kötődő fogalmak mulandóságával (?), deszakralizációs jelenségével. Az ezotéria által “született” angyalok itt élnek közöttünk. Nemcsak élnek, de virulnak! Amikor a Google keresőjébe beírtam a kifejezést “angyalokról szóló tanítás”, a találatoknak egy jelentős része asztrális alakzatokról, ezoterikus tanításról, mennyei adatrögzítőkről, avatárokról, a New Age-ról szólt; és még sorolhatnám. Ez egy új nyelv, új üzlet és új vallás. A test nélküli entitások észleléséhez harmadik szemre van szükséged – írják. Nem hitre, hanem harmadik szemre. Vagy a kettő ugyanaz? Ez a játék, nyelvi zsonglőrködés nehezemre esik. Együtt élünk a világ spirituális igényeivel, borzongás utáni vágyával, de nem járható út, hogy eggyé válunk ezekkel a hitpótlékokkal. Természetes és jelzés értékű, hogy ennyire vágyik a modern ember, hogy a “függöny mögé” pillantson. De az annyira áhított, égen, földön, másvilágon kutatott összhang nem rakható össze ezekből a tréningekből. 

A gyermekrajzok jó feladatnak ígérkeznek, mert felfedik a láthatatlant. Kívánom a szervezőknek, hogy nagy siker legyen kezdeményezésük. Mint ahogy az angyali jelenéseknek üzenetük van, így a gyerekrajzoknak is. Abban biztos vagyok, hogy sokkal több és ősibb tartalma van, mint a fénykockázásnak, bármi legyen is az. A gyermeki bizalom mindennél beszédesebben fejezi ki, hogy védelem alatt állunk, méghozzá isteni védelem alatt, amely nélkül nincs élet. “Az angyalok megmutatják, hogy saját törekvésünkből nem tudjuk lelkünk gazdagságát megélni. Egy angyal kísér bennünket, bevezet az élet művészetébe, emberi mivoltunkat kibontakoztató magatartásokba.” /Anzelm Grün/ 

Hozzászólások