Korona kontra kisebbség

„Romániában él Európa egyik legnagyobb kisebbsége, mintegy 1,25 millió magyar, mégis semmibe veszik a magyarok jogait Romániában, ezzel felrúgva az Emberi Jogok Európai Egyezményét is. A koronavírussal kapcsolatos tájékoztatók és hírek csak román nyelven érhetők el, a magyar diákok pedig az online oktatásból is kiestek, ami szintén csak román nyelven folyik - írja a CEMO (Civil Elkötelezettség Mozgalom) közleményében.”

Fődi Kitti: Hiába él Romániában több mint egymillió magyar, csak románul kommunikál a kormány a járványról – 444.hu, 2020. április 6.

A világjárvány hazai híreivel nagyjából tisztában vagyunk. Többnyire megvannak – vagy mert olvastuk, vagy mert bennünk merült fel – azok a legfontosabb kérdéseink, amik a „hogyan tovább”-ot firtatják. Ki-ki kacsintunk a külföldi hírekre is – mennyivel súlyosabb vagy enyhébb máshol a helyzet, mit csinálnak másképp. Hogy végzik a mintavételeket? Kit tesztelnek? Mindenkit? Miért? Miért nem? Hol durvul vagy enyhül már a helyzet? Hol nem kötelező a BCG oltás?

Együtt

Egyetlen módon lehet meghaladni Trianon sokkját, ha egy új közép-európai egységben „oldjuk fel ellentéteinket” – jelentette ki az Országgyűlés elnöke pénteken Nagykanizsán, a helyi református egyházközség által szervezett fórumon. Kövér László kiemelte, soha nem volt olyan reményteljes egy új közép-európai együttműködés indítása, mint most, 2020-ban. Ennek az a célja, hogy kölcsönösen „tekintettel legyünk egymás érdekeire, de segítsük is egymást” a nemzeti érdekek megvalósításában – tette hozzá.

Kövér László: Egy új közép-európai egységben „kell feloldanunk ellentéteinket” – mandiner.hu, 2020. február 28., (MTI)

 

Fontos gondolatot fogalmazott meg Kövér László házelnök egy pénteki, nagykanizsai gyülekezeti fórumbeszélgetésen. Év elején egyszer már reposztoltunk a trianoni békediktátum 100. évfordulójáról, akkor Ablonczy Balázs történész gondolatai szolgáltak dobbantóul. (Interjúreposzt). Valószínűleg fogunk is még.

1,2 millió

Ugyanakkor azt is látom, hogy a magyar közösségben jelen van és épül egy pozitív büszkeséget magába foglaló attitűd, amit valahogy nem mindig éreztem, és ennek a románságban is helye lenne. Valamilyen mértékben jelen van, hisz' korábban soha annyi, a történteket elítélő román véleményt nem hallottam, mint az úzvölgyi katonatemetőben történtek kapcsán.

Mutassuk meg, tudunk együtt élni! – Cristian Teodorescu románságról és magyarságról a Mandinernek (2019. szeptember 9.)

Tavasszal és a nyáron is reagáltunk arra a magyarellenes provokációra, ami az úzvölgyi katonai temetőben történt. Ma Sólyom István kolozsvári újságíró interjúvolta meg azt a Cristian Teodorescut, aki egy marosvásárhelyi hírportál kiadója. Többek között az úzvölgyi provokációról.

De a katonai temető körüli átlátszó politikai cirkusz csak a beszélgetés apropója volt. Román-magyar együttélésről, egymás mellett élésről, vegyesházassági sorsokról, a román nagypolitika játszmáiról, Marosvásárhelyi közéletről beszélgettek hosszan.

300-an adtak csattanós választ

Kolozsvári magyarok és románok százai tüntettek együtt szombat este a Mátyás-szobor előtt, békésen tiltakozva az úzvölgyi katonatemetőnél történt provokáció és erőszak ellen. A demonstráció román szónoka bocsánatot kért a magyaroktól a nemzettársai cselekedeteiért.

Cs.P.T.: Csattanós választ adtak a kolozsváriak az úzvölgyi incidensekre – maszol.ro, 2019. június 8.

Májusban és tegnapelőtt is írtunk már arról a román legfelsőbb politikai szintről gerjesztett magyarellenes provokációról, amely az ezeréves határ közelében folyó Úz völgyének katonatemetőjében történt. Röviden: az első és második világháborúban elesett magyar katonák nyughelyére állítólag ott nyugvó román katonáknak emléket állító kőkereszteket helyeztek, majd múlt hét csütörtökére bejelentették azok ünnepélyes felavatását.

Gyalázat

A bukaresti külügy az MTI-hez eljuttatott állásfoglalásában úgy értékelte: a magyar tisztségviselők szították a feszültséget, miközben a román fél folyamatosan nyugalomra intett és mindkét közösség által elfogadható, kiegyensúlyozott megoldást szorgalmazott.

Bukarest a magyarokat vádolja a feszültségek szításával - mandiner.hu

Csütörtökön román nacionalisták egy I. világháborús katonai temetőben vandálkodtak, a temetőt békésen védelmezni próbáló magyaroknak azt kiabálták: „Ki a magyarokkal az országból! Mars Budapestre!” A román külügyminisztérium kiadott egy közleményt, miután csütörtök este Teodor Meleşcanu román külügyminiszter és Szijjártó Péter az úzvölgyi katonai temetőnél történt incidensről tárgyaltak telefonon.  A román külügy arra kérte a magyar kormányt, hogy „küldjenek egy nagyon világos üzenetet a magyar közösségnek a konfrontáció és a feszültségek fokozódásának elkerülése érdekében”.

A román külügy szerint a külhoni magyarokat kellene megfékezni - mandiner.hu

 

Gyalázat. Ezzel az egyetlen szóval lehet legjobban jellemezni mindazt, ami az úzvölgyi katonai temetővel kapcsolatban történt. Nemcsak azt, hogy a közeli román település polgármestere kitalálta, hogy a temetőben állítólagosan nyugvó román katonáknak emléket állítana, holott ott nem nyugszanak román katonák; nemcsak azt, hogy a feldühödött, felheccelt románok betörtek a temetőbe és megrongálták a sírokat. Hanem azt, ahogyan a román állam, hivatalosan reagál: példátlan módon a román nagykövet nem megy be a magyar külügyminisztériumba, s a magyar külügyminiszterrel folytatott telefonbeszélgetés után a román külügy a külhoni magyarokat figyelmeztetné.

December elseje

Traian Vuia írta: „20–30 év után arra fogunk ébredni, hogy elbalkánosodunk, miután azt a szép álmot dédelgettük, hogy mi fogjuk majd balkántalanítani Kárpátokon túli testvéreinket”. Betartottak bármit is a Bukarest alatt egyesült tartományoknak tett ígéretekből? Szó sincs róla: a „puszit az orrára, és edd el mindenét” volt az igazi himnusz, amit apró betűkkel írtak, akár a bankok.
Aztán jött a háború, majd a kommunizmus, és a párizsi szelet volt a pótzászlónk, a csirkefarhát pedig a gerincünk.
Eljött 1989 decembere is – és 30 évnyi szabadság után olyan zűrzavarban találtuk magunkat, amire nem volt még példa.
Mi van ma? Semmirekellők, bukott diákok, üresfejűek által vezetett ország.”

Sabin Gherman: 1918-ban nem ebben egyeztünk meg (Háromszék, 2018. szeptember 22.)

Az örök nyugtalan lelkipásztor hazatért

Isten akaratát elfogadva tudatjuk mindenkivel, aki szerette, hogy Varga László református lelkipásztor 2017. május 29-én, életének 90-ik évében, küldetését befejezte, hazahívta Teremtője. Úgy lépett át az ő Urához, ahogy mindig is kérte, betegség és fájdalom nélkül.
A mai napra általa kijelölt ige volt a meghatározó mindenben, amit élete során tett: „Az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!" (Ézsaiás 6:8)
Varga László szolgálati helyei voltak Abrudbánya, 7 és fél év Románia börtöneiben, Magyarsülye, Magyarpalatka, Somkerék, Marosfelfalu, Marosvásárhely VIII. Cserealja.
A hozzátartozók kérnek mindenkit - az ő akarata szerint -, koszorú helyett egy szál virágot vigyenek a sírjára. A koszorúmegváltási adományokat a Cserealjai gyülekezet diakóniai céljaira ajánlják fel.

Egy kor tanúja – református.hu

Beütöm a nevet, és íme az adat, amit kidob a mindenható számítógépes ténytár: Varga László, született 1928. március 17. Zilah, elhunyt 2017. május 28. Marosvásárhely, állampolgársága: román, foglalkozása: keresztény pap. Szeretném lefordítani ezt a mondatot magyarra, érthetően. Varga László erdélyi református lelkipásztor Zilahon született 1928-ban, életét teremtő Istenének, akiben hitt, 2017. május végén adta vissza Marosvásárhelyen. Gyászjelentése olyan puritán, mint élete is volt. Pedig emez utolsó nem volt könnyű.

Színtiszta, vegytiszta

Bár az UEFA honlapjáról ezt nem tudnánk meg, ritka csúnya balhé miatt szakadt félbe a kedd esti, eleve robbanásveszélyes Szerbia–Albánia Eb-selejtező. Pedig vendégdrukkerek nem is lehettek jelen... Mint arról beszámoltunk, a botrány egy Nagy-Albánia sziluettjét hordozó drón beröptetésével és leszedésével kezdődött, a pokol nagyon gyorsan elszabadult. 

Lincshangulat a szerb-albánon - nso.hu

A kedden kihirdetett jogszabály kötelezővé teszi, hogy minden városban egy központi főút az 1918. december 1. nevet viselje. Emellett azt is előírja, hogy december 1-jén Románia központi és helyi hatóságainak nevelő hatású kulturális, történelemidéző programokat, valamint katonai parádékat kell szervezniük.

Erdély, ünnepeld, hogy Romániához tartozol - index.hu

Egyébként egész normális hely lenne ez a világ, ha nem lennének benne olyan alakok, akik ügyes, mondhatni ördögi módszerekkel egymásnak ugrasztják az embereket. Biztos nincs jobb dolguk, vagy éppen nem vette fel őket az anyukájuk, amikor éjszakánként sírtak a kiságyban, nem tudom. Mindenesetre ijesztő, milyen indulatokat gerjeszt egy-egy jól kigondolt cselekedet. Ennek tanúbizonyságát láthattuk az elmúlt héten, két alkalommal is. 

Tusványos 2014

Gazdag kulturális kínálat, így koncertek, táncház, borkóstoló, könyvbemutatók és kézműves tevékenységek is várják a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktábor résztvevőit.

Tusványos 25: hatnapos kultúrdömping – vhegy

Július végén minden évben megtelik Tusnád-Fürdő. Hátizsákos, alternatív-ruhás fiatalok, kulturális és szellemi élményre vágyó középkorúak, gyerekek, idősek - sok ezer ember látogat el a Csíkszeredától félórányira található, vadregényesen szép fekvésű településre. A ma már csak Tusványosként emlegetett találkozó 25 év alatt a Bálványosi Szabadegyetemből kinőtte magát egy sajátos egyveleggé, amiben továbbra is jelen vannak politikai célzatú beszédek és beszélgetések, viták és előadások, de a többnapos rendezvény jócskán kibővült családi programokkal, valamint réteg-koncertekkel a késő délutáni óráktól. Egy kicsit családi majális, egy kicsit politikai anziksz, és egy kicsit Tusvány-Sound. Talán ekként jellemezhető ma az egykori szabadegyetem.

BAR

A táborban Kisküküllő-menti, pálpataki, sóvidéki, mezőmadarasi és mezőpaniti táncokat oktatnak László Zsolt, Mátéfi Csaba, László Csaba, Imre Béla és táncos párjaik. Lesz zeneoktatás is a szászcsávási zenészekkel és Sinkó Andrással

Lehet jelentkezni a felsősófalvi tánctáborba – Starradio.ro

Az ember bizonyos információforrásokról leszakadva morcos szellemi tunyaságra kárhoztatik. Egy kis faluban, ahol a gyönyörű kilátás, és a mindennapos eső után feltűnő szivárvány sem tudja elfeledtetni, hogy nincs térerő, nincs tévé, a rádió számomra érdektelen adásokat ad, nem érkezik hozzánk újság, és nincs egyetlen wi-fi, amire rácuppanhatna keresve szimatoló gépem. Gyermekeimnek panaszolom, hogy nem írtam még meg a Reposztot. Ez egy családi ügy. Nincs témám, biggyesztem ajkam. Friss témám mi is lehetne, távol minden hírforrástól? Írj a kocsmáról, javasolják.

Oldalak