December 24-én délután szellemvárossá válnak a magyar települések, az üzletek délután 2-jor bezárnak, a tömegközlekedés leáll, a családok visszahúzódnak az otthonukba karácsonyozni. Néhány szakmában azonban a legnagyobb családi ünnepeken sem állhat meg az élet, így évről évre rengetegen kénytelenek szeretteik társasága nélkül, a munkahelyükön túlélni az ünnepet. Sokszor el is felejtjük, mennyire fontos, hogy karácsonykor is legyen ügyeletes orvos, legyen tűzoltó, aki eloltja a karácsonyfatüzeket, legyen szakember, aki biztosítja az áramszolgáltatást, vagy aki hazavisz minket, amikor véget ért a vacsora. 

Különleges, felemelő érzés karácsonykor dolgozni - Origo.hu

Még gyerek voltam, amikor egyszer bejárhattam a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház épületét, annak minden részét. Akkor csodálkoztam rá arra először, hogy hány ember dolgozik azon, hogy én, beülve egy darabra felszabadultan, jól szórakozzam. A ruhatáros, a világosító, a díszletező és ki tudja, még hány ember precíz munkája miatt áll össze megfelelően színész és néző találkozása. 

A Szentestének is van ilyen háttérbirodalma, nagyon örültem az Origo cikkének, hogy elhúzta kicsit a függönyt és mögétekinthetünk a színpadnak. Mert az ünnepnél is ott vannak a háttéremberek. 

Szentestére elcsendesül a világ. Míg az advent a reményteli várakozás ideje, a Szenteste maga a beteljesült csoda, a Megváltó születésnapja. Hagyományosan ezen a napon állítjuk fel a karácsonyfát, és ezen az estén ajándékozzuk meg szeretteinket.

Karácsonyi emlékek, emlékezetes karácsonyok - kulcsmagazin.hu

A karácsonyban az a csodálatos, hogy egyszerre tud teljesen egyetemes és teljesen személyes lenni. Egyszerre örömhír az egész világnak a szerető Isten testetöltése és egyszerre egészen mélyen intim a nekünk, a bennünk való megszületés. Ezért is lehet mindenkinek személyes története a karácsonyról. 

 

Wolfgang Amadeus Mozart: Laudate Dominum - Vesperae solennes de Confessore

Csak azokat az alaktalan fekete foltokat nézte a padlón. A férfi és a kisfiú csizmájáról olajos sár ragadt az imént felmosott kőre.

Új magyar rekordként egy több mint négy kilométer hosszú karácsonyi láncfüzér készült Nagykanizsán, sokszorosan meghaladva az eddigi csúcstartót.

A helyi Kulcs Egyesület ötletének megvalósításában fiatalok és idősek százai vettek részt, a nagykanizsai iskolákban, óvodákban, de még a könyvtárban is napokon keresztül készültek a papírkarikák és az azokból alkotott láncok. Csütörtök délután hatalmas dobozokban érkezett meg a forgalom elől lezárt Erzsébet térre a számtalan füzérdarab, ezeket a helyszínen több mint három óra alatt illesztették össze, majd hosszú sorokban egymás mellé kiterítve mérték le a négy kilométert is meghaladó hosszúságot.

A karácsonyi láncreakció elnevezésű akciót a kapcsolat, közösség, szeretet jegyében hirdették meg az egyesület tagjai. A karácsonyváró hangulat megteremtésével egy közösségkovácsoló rendezvényt kívántak életre hívni, így jött létre a Magyarországon mért leghosszabb karácsonyi dísz.

Rekord hosszúságú karácsonyi láncfüzér Nagykanizsán - hirado.hu

A fenti hír a "kisszínes" kategóriában talán elmegy, de valójában a hírolvasók/nézők többségét nem hatja meg, talán sokan el is siklanak felette. Mikor olvastam, én is elkönyveltem egy újabb furcsaságnak, rekordkísérletnek, egy várost megmozgató akciónak. Aztán újraolvastam. És még egyszer. Valami nem stimmel ezekkel a nagykanizsaiakkal. Karácsony előtt néhány nappal, amikor mindenki lót-fut, ki se látszik az ünnepi készülődésből vagy már végtelenül elege van az egészből, nekiállnak és színes papírcsíkokat vagdosnak, ragasztanak, vég nélkül. Vagy baj van a fejükkel, megártott a sok mézeskalács-sütés, ajándék után rohangálás vagy valamit nagyon is jól tudnak, amit mi nem. 

Egyedül csak az menti a tévelygés bűne alól, hogy annyira giccsesre sikeredett, mint éppen az összes olyan karácsonyi giccs, amely ellen oly annyira harcol.

A Dunamelléki Egyházkerület vezetői a karácsonyi kampányfilmről – A Dunamelléki Református Egyházkerület honlapja

Fölöttébb elgondolkodtatott egy szó, ami A Fiú című film kapcsán felmerült, mégpedig a giccs. Nem szeretném gazdagítani a vitát egy újabb bejegyzéssel, csupán ezt az egy szót járnám körül. A giccset. Egy régi történet jutott eszembe róla. Egyetemi éveink alatt Enikő barátnőm az esztétika tanszéken azt a feladatot kapta, hogy írjon dolgozatot a giccsről. Mégpedig az egyházi giccs kategóriáját kutatta nagy ügybuzgalommal, amiben szívesen melléálltam, s benyitottunk egy nagy kegytárgy-boltba. Enikő kissé feszengve elmondta az eladónak, hogy neki szép kis képecskékre lenne szüksége. Egy egész nagy dobozzal hoztak nekünk.

Esperes-gondnoki értekezletünk a leghatározottabban kéri „A fiú” című alkotás és a hozzákapcsolódó anyagok haladéktalan eltávolítását.

A Dunamelléki Egyházkerület vezetői a karácsonyi kampányfilmről - dmrek.hu

"A film következményeiért az Elnökség vállalja felelősséget" - áll abban a válaszlevélben, amelyet Bölcskei Gusztáv, a Zsinat lelkészi elnöke küldött a Dunamelléki Református Egyházkerület vezetésének. 

Az MRE Elnökségének állásfoglalása a Fiú! című film kapcsán - reformatus.hu

A videót az elmúlt napokban már több, mint 4300-an lájkolták, a kommentekben pedig a lelkes katolikus és evangélikus júzerek egymást túllicitálva siránkoznak azon, miért nem az ő hitsorosaiknak jutott eszébe egy ilyen modern környezetbe átültetett, karácsonyra időzített, ötletes vallási kampányfilm.

Kiakadt az egyház saját Jézus-filmjén - index.hu

"A karácsony mindenkié." - hallhatjuk a Fiú! című pár perces filmhez kapcsolódó videók egyikében. Csak az nem mindegy, hogyan is lesz mindenkié a karácsony? A film sokféle érzést, gondolatot indított el egyházunkon belül és kívül. Olvashatunk külső méltatást, határozott elhatárolódást, azonnali eltávolítást követelve és erre adott választ. Mindez tovább gyűrűzött a nagy nyilvánosság felé, hiszen az egyházi honlapokon kívül a Mandiner és az Index is ír belső vitánkról és megosztottságunkról.

A karácsonyi ajándékozási szokás az OECD adatai szerint a fejlett világban hozzávetőleg 25 milliárd dollár (5400 milliárd forint) kárt okoz évente. Ez annyi, amennyit a magyar gazdaság nagyjából két hónap alatt megtermel – vagyis a magyar GDP egyhatoda a karácsonyi kár.

A közgazdászok a karácsonyt is elrontják - Index.hu

„Utálom a karácsonyt”, mondja valaki. Fanyalog egy sort, hogy utálja a készülődést, a vásárlást, a képmutatást, utálja az egész felhajtást előtte. Udvarias ember vagyok, s ezért nem kérdezek rá, hogy saját magát nem utálja-e. Lehet, hogy igent válaszolna, az meg fölöttébb kínos. Advent és karácsony ugyanis olyan lesz, amilyenné mi magunk tesszük. Egyikünk varázsolja, másikunk beszennyezi az ünnepet. Egyikünk személyisége súlyosan rátelepszik minden családi szokásra és hagyományra, másikunk Jézusnak is helyet ad.

A férjem osztotta meg velem a hírt, hogy Brüsszelben idén betiltották a nyilvános karácsonyfaállítást, mert a muszlim bevándorlókat érzékenyen érintené… Ha már az érzékenységnél tartunk: engem kifejezetten sért és érzékenyen érint, hogy vannak olyan emberek, akik a befogadásért köszönet helyett egyből diktálni akarnak. Az pedig főleg sért és érzékenyen érint, hogy van jó néhány olyan idióta politikus, aki még támogatja is az ilyen primitív hangulatkeltéseket. Egy kis szerénység és alázat nem ártana… Ugyanakkor én bízok a kereskedelemben. Mert a karácsony milliárdos biznisz, bármilyen pénznemet nézünk. És hiszem azt, hogy előbb-utóbb az elégedetlenkedők is belátják: nincs abban semmi bántó és sértő, ha egy évben egyszer néhány napig csodásan feldíszített fenyőfákat lehet látni a városok terein. Függetlenül attól, hogy ki miben hisz.

Fenyő - ünnep?  -  Newjság (Nóra blogja)

A helyzet: Brüsszel főterén egy elég rút installáció áll a megszokott, feldíszített fenyő helyén. Kockákból összepakolt, világító és zenélő karácsonyfa, ami egészen olyan, mintha egy, a gyógyszertárakon látható kereszttel keresztezték volna. Páran ezért csak Patikának nevezik a néhány elzászi művész által megálmodott, hatalmas építményt, amelybe felmászva kiváló kilátás nyílik a városra. Amint azt a város főpolgármestere Facebook-oldalán megírta, a cél Brüsszel főterének új megvilágításba helyezése volt egy öt elemből álló installáció segítségével. Ezeknek és a „Plaisir d’Hiver”-nek (Téli Vigasság) átnevezett, európai hírű brüsszeli karácsonyi vásár látványosságainak csak egyike a „hagyományt, modernitást és művészetet ötvöző, fénylő fenyő”, amely még a karácsonyi ajándékok számtalan dobozára is nyilvánvalóan emlékeztet, ha valakinek véletlenül nem a vásárlás ugrana be a karácsonyról.

Sokaknál már az eseménysorozat nevének karácsonytalanításánál elgurult a gyógyszer. Aztán a gyógyszerek akkor kezdtek veszettül gyors gurulásba, amikor a brüsszeli városi tanács egyik tagja, Bianca Debaets az absztrakt installáció felállítását a következőképp magyarázta: a fenyőfa mint a kereszténység egyik jelképe sértheti a más vallásúak érzéseit. Brüsszelben a bevándorlók kérdése olyan, mint egy puskaporos hordó egy pékségben. 

Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba.
A szűk szobában is terem öröm,
Gyúl apró gyertya ínség éjjelén,
Ó csak ne legyen sorsom bús közöny…  (Reményik Sándor)

 A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége.  (Dan Millman)

Első életkép:  Dunántúli kis-gyülekezet hálaadó ünnepségén az elöljáró a következő szavakkal buzdítja az ünnepet ülő közösséget: „Ritkán hallunk egymásról és ez jó. Mert azt jelenti, hogy nincs ügy. Nincs olyan ügy, amely eljutna hozzám. Amelyben közbe kellene avatkoznom…”

A Pénzcentrum.hu információi szerint több budapesti bevásárlóközpontban már a keddi nyitásnál nagyobb sorok alakultak ki. A vevők elsősorban a műszaki üzletek vevőszolgálatainál várnak arra, hogy kicserélhessék vagy megjavíttassák karácsonyra kapott ajándékaikat.
... Kellemetlen lehet az is, amikor a karácsonyfa alatt derül ki, hogy az ajándékba szánt holmi nem tetszik a megajándékozottnak, esetleg nem jó a méret, vagy már van neki belőle.

Kezdődik: megint tömeg van a magyar boltokban

A cikkről először angolszász esküvős filmvígjátékok képsorai jutnak eszembe, azok a nászajándék-bontogatós jelenetek: az egy pillanatra elborzadó tekintet az ixipszilonéktól kapott hupikék posztmodern váza láttán, majd az ajándékozó felé már hálás-udvarias mosolygás.
Nekünk meg itt van a jó kis magyar mondás: Ajándék lónak ne nézd a fogát! (Bár egyre kevésbé jellemző, hogy lovakat kapnánk ajándékba.)
De a karácsonyból való eszmélés reggelén mégiscsak ott van a kérdés: hogyan is állunk, mit is kezdünk az ajándékainkkal?

Visszavinni, becserélni, kidobni, illikből tartogatni, ... szeretni, örülni, őrizni???

Hatvankilenc éves korában meghalt Kim Dzsong Il, Észak-Korea vezetője, az állami hírügynökség szerint egy vidéki útján, a vonaton érte a halál. Utódja legkisebb fia, Kim Dzsong Un lehet. A halálhírt az észak-koreai állami televízió bemondója könnyek között jelentette be hétfőn.

Meghalt Kim Dzsong Il észak-koreai vezető

Advent negyedik hétvégéjén meghalt egy államfő. Nem, most nem Václav Havelre gondolok. Ő művész volt, igaz és tiszteletre méltó ember, és - végülis - nyugdíjas politikus. Valaki közülünk, Európa XX. századi történelmének része. Emberként élt, és - hetvenöt évesen - emberként ment el. Nem, most nem róla, hanem Kim Dzsong Il haláláról beszélek. Arról, akinek világrajövetelekor - a hivatalos életrajz szerint - kettős szivárvány és egy új csillag jelent meg az égen.