2014
–    Csak az voksolhat, aki legkésőbb 15 nappal a választás előtt regisztrálja magát a jegyzőnél

 

–    500 ajánlást kell szerezni, egy választó több jelöltet is ajánlhat

–    50 napos kampány
–    Nem lesz kampánycsend, a megkötés: a szavazóhelyiség 150 méteres körzetében nem lehet kampányolni
–    A kereskedelmi tévékben és rádiókban tiltott a politikai hirdetés
–    Megszüntetik az OVB-t és OVI-t, új testület és szervezet felel majd a választásokért 

Így válttozik a választási rendszer - msn.mainap.hu

Tisztelt Képviselők!

A párbeszéd veszélyes dolog. Kimozdíthat a véleményből, amelyben állsz.

Dübörög kishazánkban az őszi Zsinat, miközben egy interjú és a rá adott válasz borzolja a kedélyeket. Lassan már nem bírom követni a hozzászólásokat, és egyre inkább elbizonytalanodom abban, van-e véleményem, vagy ha van, akkor a sok bejövő infó alapján mi az enyém, az interjúról vagy a hozzászólásról, az interjú kikerülésének mikéntjéről vagy az egyházi közösség megszólíthatatlanságáról gondolom-e, amit gondolok. Arról viszont egyre inkább meg vagyok győződve, hogy a webes felület dialógusképtelen, és furcsa-szomorú konfliktusokba lök, ha előbb itt gondolkodom, mint személyes beszélgetésekben. Aki ezért megró, igaza van. 

Asztali beszélgetések - Bagdán Zsuzsi

Én a Reposztra is úgy tekintettem, mintha leülnék egy asztalhoz, aztán nekiállnék beszélgetni. "Képzeljétek, mit írt az újság! Tudjátok, mi erről a véleményem?!" - valahogy így. Nem szószék, nem monológ, hanem második lépés egy folyamatban (első maga, az alapcikk). Nem sikerült. Nem mindig sikerült. Most eltekintek attól, hogy vannak, akik megszabnák, miről írjak, vannak, akik megszabnák, hogyan írjak, vannak akiknek valami érthetetlen okból fáj a palásttalanul asztalhoz telepedés szabadsága. Őket sajnálom. Kár, hogy sokan csendben maradtak. Jó lett volna igazán beszélgetni...

Párbeszéd? - Reposzt

Bagdán Zsuzsa és Bella Péter fontos kérdést vetett fel, amely nekem már régóta szívügyem. Nincs párbeszéd az egyházban, állítják az elektronikus médiumokra utalva, mert ami van, az inkább csak amolyan üzeneteknek látszó gondolat-és indulatfoszlányok össze-vissza száguldozása a neten, a végtelenné kiterjesztett nyilvánosságnak ebben a számunkra  új világában. S ennek a szabályozatlan, határtalan nyilvánosságnak esik áldozatává a Reposzt is, ahelyett hogy az értelmes beszélgetés fórumává válna. Ráadásul - ezt már én teszem hozzá folytatva a gondolatot -, lévén egyházi blog, ha nem is hivatalos, minden jó szándéka ellenére a maga kuszált nyilvánosságával valami olyasmit közvetít az egyházról, amit az egyház nem akar mondani önmagáról, s ami ahelyett, hogy misszió eszközévé válna, inkább csak taszít. Egyházi segédlettel végzett antimisszió?

Jóllehet azt hinnék, hogy Szörényi Leventét és Alföldi Róbertet a korkülönbségen túlmenően világnézeti, értékrendbeli, ízlésbeli, kifejezés-eszközbeli, tehát szinte minden elválasztja egymástól, mégis azt kell mondanom, hogy van egy valami, talán a legfontosabb, ami összeköt bennünket: a művész felelőssége kortársai és az eljövendő nemzedékek iránt. Számomra is mértékadó rendezéseidet láttam a Nemzeti Színházban, amelyek arról győztek meg, hogy Magad is érzed művészi küldetésed súlyát. Amikor felkértünk - szerzőtársammal egyetértésben - két eddigi legfontosabb és legsikeresebb művünk, az István. a király és a Kőműves Kelemen jubileumi előadásainak megrendezésére, ezek a tapasztalatok vezéreltek.

Szörényi Levente elismerő levelet írt Alföldi Róbertnek - HetiVálasz.hu

GMH. Az interneten elterjedt rövidítés ennyit jelent: Gives me hope. Talán így fordíthatnánk: van remény. Ez jutott eszembe, miközben Szörényi Levente levelét olvastam. Hogy végre valaki, aki árkokat akar átlépni és ezzel kiállni a nyílvánosság elé. Tényleg jó elolvasni az egész levelet.

Egy olyan néphez tartozom, ahol minden emberre jut két szekértábor, ahova tartozhat, ahol a közös nevező a matematikán kívül szinte ismeretlen fogalom. Van, hogy önzésből, anyagi érdekből, van, hogy sértettségből, esetleg valós rossz tapasztalatokból, de képtelenek vagyunk meghaladni - egy jó cél/ a túlélés / a továbblépés érdekében, azt ami elválaszt. Nem parttalan oldódásról beszélek, nem a gondolkodásbéli, kultúrális különbségek feladásáról. Amiről beszélek, az csak erősíti mindezt, egyszersmind a közös próbában elégeti, ami csak felesleges kellék. 
Szörényi Levente minta, az élet többi területé felé is, annak a országnak, ahol nagyon sokan pártállásnak megfelelően töltik fel a könyvespolcaikat és olvasmányaik alapján választanak pártot. Egy minta, de jó lenne, ha máshol is írodnának hasonló levelek. Hogy mire gondolok? Mutatok két példát (Szörényi Levente levelét felhasználva - remélem nem sértődik meg).

Az emberség elvesztése címmel közölt tanulmányt a Human Rights Watch nevű emberjogi szervezet és a Harvard jogi karának emberjogi csoportja, amiben egy, az emberi irányítás nélkül is cselekedni képes harci robotok használatát betiltó nemzetközi egyezményt sürget.  index   tiltsák be a gyilkos robotokat 

Steve Goose, a Human Rights Watch divízóigazgatója szerint nem azzal van baj, hogy a hadseregek az emberveszteség minimalizálása felé fejlesztik a fegyverrendszereket, azonban a célpontok meghatározása, illetve a tűzparancs kiadása mindig emberi felügyelet alatt kell maradjon, nehogy a túlbuzgó robotok fenyegetésként éljék meg a civilek vagy fegyvertelen katonák jelenlétét. Goose szerint bár az önállóan gyilkoló robotok még nem léteznek, ahhoz, hogy ez így is maradjon, az ilyen irányú kutatásokat eleve tiltó nemzetközi egyezményekre lenne szükség.   

Paula Broadwell a legapróbb és a legnagyobb dolgokról is képes volt hazudni, csak hogy jobb színben tüntesse fel magát. Hazudta azt is, hogy ő volt a legfittebb kadét West Pointban, de azt is, hogy az afganisztáni erők parancsnoka személyesen őt kérte fel stratégiája bírálatára. Törtetése és rajongása jól feküdt David Petraeusnál, akinek szintén az volt a gyengéje, hogy minden elismerést megszerezzen.

Petraeus nője bármit megtett – Index

Cherchez la femme! – kezdte mondókáját az egyik férfi lelkész, amikor egy női küldöttség rákérdezett bizonyos visszásságok okaira. „Keresd a nőt!", mondotta, s jól hallottam, amint mögöttem fiatalabb kolleginája felháborodottan felszisszent. Nem is volt aztán túl sok becsülete idézett lelkésznek a küldöttség soraiban. Ám lehet mégoly megbélyegző, ezen a héten megtöltötte a sajtót egy hír, amire mindenesetre nagyon igaz a „cherchez la femme” gondolata.

A dialógus az, amikor teljes lényével átjár a másik. Nemcsak a mondandója, hanem ő maga. Átjár, belém kerül, megérint, és elkezd működtetni, megváltoztatni, ha úgy van, fájni, kaparni, görcsösen szorítani. Beúszik a gondolataim közé, beivódik a bőrömbe, meglátszik rajtam. Nincs dialógus empátia nélkül. Nincs dialógus változás nélkül. Ha valakinek megengeded, hogy átjárjon, az átalakít. Nem tudsz egy embert másképp megérteni, csak empátiával. Ha ő érdekel téged. Ahhoz pedig érdemes jelen lennie. ... Ami tuti: a dialógushoz asztal kell, amit körbe lehet ülni. Kocsma, ahol fel lehet olvasni Luther kilencvenöt tételét. Kihúzható asztal egy napfényes konyhában. Úrasztala egy templomban. Betonból öntött asztal egy parkban. Egy hely, ahová leülsz, és ahová kipakolod, amit gondolsz, és megnézed, mások mi mindent hoztak. Ahol ott lehetsz testben, lélekben, gondolattal, mindenestül. Nem elég a desktop. Adjon I. asztalokat, ahová le lehet ülni találkozni magunkkal, egymással, vele! Különben kommentáradattá silányulnak potenciálisan gyönyörű és inspiráló párbeszédek, amelyek megváltoztathatják az egész életünket.

Asztali beszélgetések - Bagdán Zsuzsi

Asztal van. Pipa.
Vélemény is. Pipa.
Itt ül a másik ember is, asztal ugyanaz, vélemény más. Pipa.
Párbeszéd... Az nincs. Pár monológ, jobb esetben egymás után, de van, hogy ugyanabban az időben. 

El tudod képzelni, hogy történik valami, és te újra a református egyházhoz akarsz tartozni?

Nem tudom elképzelni, ebben a formájában nem tudom elfogadni. Ahhoz hinni kéne a papoknak – nem a politikusokban, hanem Istenben – és azzal párhuzamosan bízni is.

Cserhalmi György - egyházról, papokról – reformatus.hu

Nem tudom elképzelni, hogy ne tartozzak a református egyházhoz. Örökségem, ugyanakkor személyes döntésem ez. Pedig lehetett volna más is. Középiskolában a filozófia tanárom kedvence voltam, aki egyben a történelmet is tanította. Ezeken az órákon – mi ketten - nem a tananyagról, hanem a politikai oldalak hitelességéről és benne a politikai pluralizmusról vitatkoztunk (1983-84-ben!!!), tisztességére legyen mondva egykori tanáromnak, aki nem mellesleg iskolaigazgató is volt egy személyben, hogy soha „nem dobott fel”, pedig felesége volt az iskola párttitkára. Sőt jelest adott, igaz sok propaganda füzetet is mellé, amit meg kellett tanulnom, - egyet ezek közül ma is őrzök -, hátha mégiscsak eltéríthető lennék a „társadalomellenességtől”. Istennek van humora: fia, aki az ún. rendszerváltás után cseperedett, teológiára felvételizett és református lelkész lett.

Jó emlékezetű biológia tanárom, - akiről később tudtam meg, hogy édesapja református lelkész volt –, szintén látott fantáziát bennem, sokáig nem tudtam, miért van nekem jelesem biológiából, mígnem egy –főkorifeus csemete - osztálytársammal magához hívatott, majd visszamarasztalva négyszemközt mondta: fiam, egyedül érted garantálok, hogy bejutsz az orvosi egyetemre. Én pedig a társadalom gyaurja, elmentem teológiára.

A kormányhoz eljutott egy információ 2012 júliusában. Az üzenetet ismertessétek meg rokonokkal, barátokkal és olyan emberekkel, amelyek nyíltak és megértik az következő sorokat.
A NASA bejelentette, hogy nemsokára a Föld belemegy a „null síkba“

Nemsokára a Föld belemegy a „null síkba“ - világvége2012.hu

Az ember, amióta csak létezik, szembesül a kezdet és a vég fogalmával. Hozzátartozik időbevetettségünkhöz, különösen is a lineáris időszemlélethez, mely biblikus, zsidó-keresztyén alapú. Érvényes ez az anyagi világra, eszmetörténetre, társadalmi jelenségekre, egyéni életünkre és globálisan is. Hogy melyiket hogyan definiáljuk, az már vita tárgyát képezheti, de hogy ezekkel a fogalmakkal operálunk, időpontokat társítunk hozzájuk, az egészen biztos. Az, hogy mikor melyik a hangsúlyos,  hogy mennyire lokális vagy globális, sok tényezőtől függ.
Most egy kicsit irányítsuk figyelmünket a globális vég felé. Egy ismerősöm küldte át az idézett cikket és kérdezte, hogy lelkészként mi a véleményem róla. Elintézhettem volna egy kézmozdulattal és egy mondattal: Úgy, ahogy van marhaság az egész. A cikk tartalmát valóban elintézhetem ennyivel, mert bár nem vagyok se csillagász, se matematikus, se elektromérnök, mégis még a teljesen laikus számára is több sebtől vérzik a teória a 2012. december 21-re jövendölt eseményeket illetően. A cikk után a kommentekben több logikus okfejtést is lehet olvasni. Ennyit a tartalomról, több szót nem érdemel.

Végső búcsút vettek a másfél héttel ezelőtt meggyilkolt felsőmocsoládi kisfiútól szombat délután a kaposvári Keleti temetőben. A temetésén nagyjából két és fél ezren jelentek meg. A felravatalozott fehér koporsón ez állt: "Szita Bence, élt 11 évet. Álmodj szépeket!".

Ezrek búcsúztatták Szita Bencét - Origo

Between 600,000 and 800,000 men, women and children are trafficked across international borders annually...Roughly 50 percent of trafficking victims are children (Évente 600.000-800.000 közötti azoknak a férfiaknak, nőknek és gyermekeknek a száma, akiket emberkereskedők átvisznek a nemzetközi határokon...az emberkereskedők áldozatainak fele gyermek)

10 Facts About Human Trafficking (Tíz tény az emberkereskedelemről) -listosaur.com

Bár a felhasználók többségét egyáltalán nem érdekli, hogyan készült a frissen megvásárolt csodakütyü, az biztos, hogy egyik cég megítélésének sem tenne jót, ha kiderülne, hogy üzemeikben gyerekek, vagy rabszolgasorban tengődő munkások forrasztják helyükre a megfelelő alkatrészeket a gyártósorok mellett gubbasztva. 

Nincsen laptop vér nélkül - Origo

Eltemették szegény Szita Bencét. A történet megrázta az egész magyar közvéleményt. Hál’ Istennek, csak nagy ritkán lehetünk ilyen közvetlen tanúi az emberi brutalitás ilyen hihetetlen megnyilvánulásainak. A tizenegy éves kisfiú életének ilyen értelmetlen vége okkal idézett elő részvétet és gyászt nagyon sokakban. Mégis, azt hiszem, ami ilyen széleskörű részvétet és felháborodást tudott kiváltani az az, hogy a szemeink előtt ismét és újra elkerülhetetlenül érzékelhetővé és szinte tapinthatóvá vált az emberi életben egyébként folytonosan megvalósuló igazságtalanság. Egy ártatlan gyermek ártatlan életének ilyen brutális kioltása ugyanis elkerülhetetlenül szembesít bennünket az igazságosság kérdésével. Miféle világ az, ahol ilyen megeshet? Miért történhetett ez meg? Hol van itt az igazság? Be kell látnunk, hogy az élet végül is nem egy Bruce Willis film, amely bármennyire bugyuta is, de legalább azt az illuzórikus lélektani elégtételt megadja, hogy a rossz elbukik és bűnhődik, a jó pedig győz.