Ám az Európa-bajnokság egyik nagy nyertesei mégis mi vagyunk. Először is a csapat újra egységbe rendezett egy tizenötmilliós, a világ megannyi részén élő nemzetet, Kaliforniától Gyomaendrődig (ilyen zászlót is láttunk a magyar táborban). Ez a csapat újra divattá tette Magyarországon a piros-fehér-zöld színeket, az emberek zászlókat raktak az ablakokba, és ellepték a köztereket. Boldog és büszke magyarok állták el a forgalmat a budapesti Nagykörúton, és két hétre mackóalsóba öltözött az ország Király Gábor tiszteletére.

Ezek a fiúk, mind a 23-an és a válogatott stábja is nyert ezen a tornán.
Hogy mit? A szurkolók határtalan szeretetét, Toulouse-ban 0–4-nél is ünnepelték a csapatot a drukkerek. A hitet, hogy mi, magyarok is tisztességgel helyt tudunk állni (újra) egy nagy tornán. A reményt, hogy harminc év megpróbáltatásai után talán végre tényleg elindul valami a magyar labdarúgásban. Ezt pedig nem lehet elégszer megköszönni.
 

Varázsoltak valami szépet - a válogatott tényleg összehozta a nemzetet - nemzetisport.hu

Aztán a tizedik percben felugrott a kimondhatatlan nevű belga játékos, és befejelte a labdát a hálóba. Talán ez volt az a pillanat, amikor mi, szurkolók is éreztük, hogy ez a mérkőzés most másként alakul, mint a többi, annak ellenére, hogy majdnem végig bíztunk az egyenlítésben. Mégis, a sima vereség ellenére ugyanúgy ünnepeltük a magyar válogatottat, mint Ausztria, Izland, Portugália ellen – mintha győztünk, továbbjutottunk volna. Vajon miért? Azt gondolom, leginkább azért – nekem legalábbis ez a legnagyobb üzenete ennek a csodálatos két hétnek-, mert végre elhittük, elhitették velünk: lehet másként játszani, gondolkodni, élni. 

Carlo Pedersoli fiatalon még nem tudta, hogy később milliók fogják imádni az ugyanolyan lehengerlő stílusban készülő, könnyed akciófilmjeit. Sőt, ma már azt is nehéz elhinni róla, hogy civilben egyáltalán nem hasonlított arra a bozotnos szakállú, morcos bumburnyákra, akiket a filmjeiben mindig eljátszott. Épp ellenkezőleg! Nagyszájú, mindenkivel piszkálódó, láncdohányos, nőcsábász, bulizós, kicsit talán beképzelt élsportoló volt. Vagyis pont olyan, amilyen Terence Hill volt a filmjeiben (aki egyébként a valóságban szintén a filmbéli karakterei ellentéte, egy végtelenül szerény és visszahúzódó, mélyen vallásos ember).

Meghalt Bud Spencer – port.hu

Nem tudom, talán majd a kedves olvasók fognak segíteni, hogy honnan ered és maradt meg bennem Bud Spencerről, hogy ő Piedone. Úgy emlékszem, hogy gyermekkorunk fekete-fehér tévé képernyőjén Piedoneként jelent meg ez a morcos, szakállas és mégis mindig kedves alak, akiről tudtuk, hogy előbb utóbb győzni fog. Sikereinek titka –leírták talán már mások is -, hogy modern kori mesehőssé tudott lenni.

A népszavazás átrendezi az Egyesült Királyság politikai térképét. A társadalmi ellentéteket pedig még jobban kiélezi.(...)  A kontinens türelmetlen államai szerint csak így lehet megakadályozni a bizonytalanságot, és megőrizni az EU integritását. Az unióban attól tartanak, hogy a brit kilépés után újabb tagállamokban dönthetnek úgy, hogy népszavazással vagy anélkül, de kilépnek a közösségből, és ezzel teljesen destabilizálják azt.

BREXIT: A SKÓTOK ELSZAKADNÁNAK - vs.hu

A mester nagy robajra ébredt. Kinézett a világ ablakából és ott állt a Fal... A Fal, amelyet egy-két évtizede (évszázada, évezrede...) megálmodott, hogy egy piac, kereskedőház, banképület, erős vár épülhet majd belőle, vagy ha Allah is úgy akarja, akár menekülttábornak is jó lesz, békeidőben meg szép nagy családi háznak, sőt, Istenházának is megteszi... Ott állt a Fal, csakhogy... Egy hatalmas nagy lyuk, rés, levegősziget tátongott rajta... Igen, egy tégla kiesett a falból. Egy hatalmas tégla... Nem kilökték. Nem földrengés rázta ki. Magától esett ki. Úgy döntött, hogy kiesik a Falból...!

Pusztaságban élünk, de az ÚR az Ő Fia, Jézus Krisztus által ezt kivirágoztatta, és mi áldott eszközök lehetünk ebben a munkában.

REND - ünnepi megnyitó és főelőadás - refdunantul.hu

A dunántúli reformátusoknak van egy kétévenként sorra kerülő, fesztivál jellegű rendezvénysorozata, a Református Egyházi Napok – Dunántúl (REND). Amikor ez a poszt vasárnap reggel megjelenik, még javában tart a pénteken kezdődött nagyszabású egyházi esemény. A mindig más helyszínen megrendezett REND-nek ebben az évben Balatonfüred ad otthont, ahova mintegy tízezer dunántúli református gyűlt össze. A találkozó főtémája az Ézsaiás 35. alapján a reménység. Ez a fejezet egy metaforában elmondott üzenet arról, hogy a pusztában, azaz ebben a mi fizikai valóságunkban megjelenik Isten. Szóval, miféle reménységről van itt szó?

Balatonfüred, 2016. június 24-26.
Hetedik alkalommal rendezi meg a Dunántúli Református Egyházkerület a REND-et,
ez alkalommal a Veszprémi Református Egyházmegye szervezésében, Balatonfüreden,
a városi sportcsarnokban és környékén. A „magyar tenger” közelében
a reménység igéire figyelünk. Isten bíztató üzenete:  „Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön” (Ézsaiás 35,7)

rend.hu

Tanévzáró dömping ide, foci EB oda, nyári táborokra néhány napig fittyet hányva, az orgonaépítőket magukra hagyva: a legfontosabb most a REND! Nagyon sok dunántúli gyülekezet az elcsatolt területeink templomos közösségeivel együtt évek hosszú sora óta részt vesz a Kálvin-csillagos fesztiválon. A gyülekezeti naptárunkban figyelemfelhívás céljából piros betűvel van kiemelve ez a program, hogy aki akar, el tudjon jönni. Hiszen a mi gyülekezetünk is RENDszeresen buszra száll kétévente...

Bár a szennyvíz alapos tisztításon megy át Magyarországon, de a jelenleg alkalmazott módszerrel a gyógyszerszármazékokat teljesen nem lehet kivonni belőle. Jó hír, hogy egyelőre elenyésző az élővizekben megtalálható hormonok mennyisége, de idővel  jelenlétük a Balaton élővilágára és az emberekre is veszélyes lehet. Pirger Zsolt az intézet szakembere (...) kifejtette, ezeket a gyógyszerhatóanyagokat – például a szteránvázas vegyületeket, amilyenek ezek a fogamzásgátló hormonok is -, körülbelül tíz-harminc százalékos hatékonysággal tudják eltávolítani a szennyvíztisztítók. Tehát a kibocsátott, tisztított szennyvíz, hetven-kilencven százalékban tartalmazza azokat a biológiailag aktív hormonokat, amelyek normál élettani folyamat útján kiválasztódnak az emberi szervezetből – tette hozzá.

 Milyen gyógyszerszármazékok juthatnak a Balatonba? hirado.hu

A barbárság - amely képtelen különbséget tenni érték és értéktelen között - a kultúra kellős közepén is rombolja az általa bálványozott kultúrát és művészetet.

„Ma is, például, estefelé, ott a munkában, a csuda tudja, mitől, de egyszer csak felkavarodott Benedikt bensejében a FILAZÓFIJA. Homályosan, mint árnyék a víz alatt, valami forgolódni kezdett a szívében, gyötörte, hívogatta, de hogy hová? Tudja a fene. Mintha a hideg rázta volna, és már-már elsírta magát. Tán valami harag fortyog benne, tán repülni szeretne.” De az is lehet, hogy a macskány vár az ember háta mögött Tatyjana Tolsztaja orosz írónő nemrég új cím alatt magyar fordításban másodszorra megjelent regényében, A macskányban.

Itt ülök Bordeaux-ban egy lenyűgöző stadionban, egy Eb-meccsen, épp az imént hangzott el az „Isten, áldd meg…”, jobbra tőlem több ezer magyar üvölti, hogy „Ria, ria”, minden olyan, mint egy megvalósult álom. (...)ne feledkezünk meg arról, hogy Dzsudzsákékért nem csak Magyarországon szurkolnak. Dunaszerdahelyen, Ungváron, Kolozsváron vagy Szabadkán ugyanúgy összehozta a magyarokat ez a meccs. Ugyanúgy, ahogy a külföldön élőket, dolgozókat.(...) Ők, sok millióan, a világ különböző pontjain mind felordítottak, amikor Szalai bevágta.(..)És most tényleg sikerült! 

...szerte a világon boldog és büszke, aki magyar! (És talán még ugrál is.)
Ugye, ez nem csak álom?

Aki ugrál, büszke magyar! - nemzetisport.hu

Olyan volt ez, mint egy szép álom. Amit kértem, íme, teljesült. Milyen felemelő érzés kimondani: a magyar labdarúgó válogatott bátor, okos, hősies, szervezett játékkal, teljesen megérdemelten kettő nullás győzelmet aratott Ausztria fölött. Ki hitte volna ezt! 

A csoda nem érhet véget, akármi is lesz ezek után. A magyar csapat megmutatta: újra ott vagyunk Európában – egyenesen a főbejáraton érkeztünk! A helyszínen szurkolókkal, az utcákon vonulókkal, az otthon könnyezőkkel együtt mondom: köszönöm Istenem, hogy magyarnak teremtettél!

Az élő, a mindennapiság szervességéből kiesett (szász) kultúra eltűnése-kisajátítása zajlik, ugyanakkor egy oktatási intézmény arculatépítő imázselemeként „teremtődnek újra” bizonyos szimbolikus hordozói, a viselet, a „hagyományos ünnepek” szokásai? A szalon-multikultinak Dobrudzsában láttam néhány szívszorongató példáját: a németnél lényegesen kevesebb erőforrással rendelkező ukrán vagy lipován (orosz) közösségek asszimilációja annyira előrehaladott, hogy a fiatalok már szinte egyáltalán nem beszélik a nyelvet (amelyet egyébként csak választható tantárgyként tanulhatnak az iskolában)…Miben különbözik a német kisebbség helyzete, illetve mivel magyarázható, hogy olyan diákok is, akiknek feltehetően nincs semmi köze a szászokhoz, valamilyen szinten elsajátítják vagy magukévá teszik ennek a kultúrának bizonyos elemeit? Lehetséges az a hipotézis, hogy amikor egy nemzetállamban egy adott nyelvi-kulturális kisebbség lélekszáma olyan kritikus szint alá csökkent, hogy az államalkotó többség azt semmilyen módon nem érzi magára nézve fenyegetőnek, akkor már hajlandó gesztusokat tenni: nemcsak kormányzati politikák szintjén (az adott térség multikulturális jellegének elsősorban turisztikai promóciós célú hangsúlyozása Dobrudzsában is divat már), hanem bátorítja vagy legalábbis nem bélyegzi meg azokat az egyéni döntéseket, amelyek révén valaki a többségi identitása mellé önként felvállal kisebbségi kötődéseket is? Míg ha mondjuk az illető nyelvi kisebbség érdekérvényesítési ereje, pozíciója, intézményhálózata erős (mint a romániai magyarok esetében), akkor már nem tolerálható effajta „árulás” a többségi nemzet „rovására”?

Hogyan legyünk mások? –transindex.ro

Érdekes jelenségként figyelhető az 1990-es utolsó nagy tömeges kivándorlással halálra ítélt szász közösség hagyományának visszakerülése és kulturális megjelenítése az egykor erős közösségekkel rendelkező szász alapítású erdélyi városokban. Az érdekességet csak fokozza, hogy ezt az újonnan felfedezett kulturális identitást nem az ott maradó vagy visszatérő szászok utódai, hanem a többségi román nemzet középrétegei vállalják és jelenítik meg. Erdélyben évszázados hagyománya van az interkultúralításnak.