„Kacifántos élet volt – de nem fogok panaszkodni!” – mondta advent negyedik vasárnapján megtartott, századik születésnapi miséjén Olafsson Placid. Népszerűségét jelzi, hogy a Villányi úti ciszterci Szent Imre Templomban a reggeli fél nyolcas szentmisén egy tűt sem lehetett volna leejteni.
Placid atya személyiségének varázsát az adja, hogy egész életében mást sem tesz, mint az Úristen akaratát keresi, és ami őt unikummá teszi: a legelképesztőbb helyzetekben is megtalálja azt. 

Placid atya 100 éves – Így tanít élni a Gulag legboldogabb foglya - valasz.hu

„Túléltem az idei karácsonyt...” - mondta nekem valaki néhány órával ezelőtt. Túlélés... Milyen viszonylagos is ennek a szónak a jelentése. Tudom, szégyen és gyalázat, épp ezért humorral próbálom tompítani ennek az élét, de 100 évet kellett élni Dr. Olafsson Károlynak, Placid atyának, a Gulág szerzetesének, hogy én is felfigyeljek rá... Rá, aki túlélte a világtörténelem leghosszabb, legkegyetlenebb és legvéresebb századát, a XX. századot, benne 10 évet egy szovjet munkatáborban, sőt, még a rendszerváltás előtti-utáni zavaros évtizedeket is... A Gulágra nézve mondta egy korábbi, vele készült interjúban: „...túl kellett élnem ezt a poklot, és ennek négy szabályát hadd szabadjon elmondanom, mert ez azért a mostani életünkre is biztos hogy áll!”

Egy ember, akit ugyanúgy elveszítettünk (mi, az emberiség) a jónak, az igaznak, az életnek (és ama örök életnek is feltehetőleg), mint sok más embert is naponként, még ha azoknak nem is ilyen látványosan drámai bukásuk. Ezt jó lenne mindenkinek alaposan átgondolnia, lelkészeinknek is. Könnyű mutogatni politikusokra, de már elnézést kérnék, az általános missziói parancs mellett is, a hivatásszerű "Krisztus-hirdetés" feladata többségében a papi személyeké, ha már vállalták szolgálatba állásukkal.

(...)

Nézzünk tehát magunkba mind, Önök is, kedves Reposztos szerzők! Kezd kissé elcsépelt lenni ugyanis az állandó, elnézést a szóért, "rinyálás" és kifelé mutogatás, "Nyugat-csépelés", amibe úgy ezer éve speciel mi is beletartozunk...

Hozzászólás #12 Jakab Bálint: Krisztus nélküli karácsonyvárás c. posztjához - reposzt.hu

Sajnálom, hogy ma, karácsony napján, egy olyan írással jövök elő, amely kevéssé illeszkedik az ünnep ilyenkor megszokott, emelkedett hangulatához. De mint látni fogjuk, karácsony ünnepéhez mindenképp kapcsolódik. Történt ugyanis, hogy egy Túra Frigyes álnevű úriember (akit szabályzatunk ellenére eddig azért nem tiltottunk le, mert hozzászólásai nagy gonddal megírt, jóformán önálló posztok, amelyeket nagyra értékelünk), Jakab Bálintnak a berlini karácsonyi terrortámadásról szóló írásával (Krisztus nélküli karácsonyvárás) vitába szállva, célba vette az egész Reposzt-stábot, ekként: "Nézzünk tehát magunkba mind, Önök is, kedves Reposztos szerzők! Kezd kissé elcsépelt lenni ugyanis az állandó, elnézést a szóért, "rinyálás" és kifelé mutogatás, "Nyugat-csépelés", amibe úgy ezer éve speciel mi is beletartozunk...”.

A karácsonyi visszaszámlálás most már tényleg rekordsebességgel pörög! Ha szeretnéd az ünnepi asztalt egy mutatós dísszel feldobni, de sem időd, sem pénzed nem maradt a fényűzésre, jól fognak jönni a most következő, egyszerű, mégis elbűvölő asztaldíszötletek! Hajtogass...

8 egyszerű karácsonyi asztaldísz az utolsó pillanatra - nlcafe.hu

Számtalan felszínes karácsonyos írás tölti ki a honlapok felületeit: mit vegyél, hogyan csomagoljál, mit süssél, hogyan díszítsél... Persze nem csak ilyenek olvashatóak, de arányait tekintve sokkal több a súlytalan tartalmú írás, mint a karácsony misztikumára, megváltásunk első mozzanatára fókuszáló írás. A mai reposzt főhírére vadászva növekvő elégedetlenkedés közben eszembe jut Simeon éneke, hogy mennyire igaz a mai kor emberére is: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett..." (Lk 2,34). 

A gyerekek nagyon változatos okok miatt zokognak, amely igazán vicces lehet a felnőtt szemlélőknek. Íme néhány ezek közül:... Nem engedték, hogy megegye a labdát. ... “Rájött, hogy nem “anya” az igazi nevem.” ... Megtudta, hogy az apja nem veheti el feleségül. ... Nem engedték, hogy megegye a koszt. ... Nem engedték, hogy ez legyen a háziállatjuk. ... Ki akarták dobni a pelenkát a szemétbe. ... Megtudta, hogy házilag készült a leves. ... Nem engedték, hogy a konnektorba piszkáljon. ... Nélküle vették fel a macskapiszkot a földről. ... Fogat kellett mosnia. ... 

 25 nevetséges ok, amiért a gyerekek sírva fakadnak  tudnivalok.eu

Havat terel a szél az erdőn, | mint pehely-nyájat pásztora. | S néhány fenyő már érzi sejtőn, | miként lesz áldott-fényű fa, | és hallgatózik. Szűz utakra | feszül sok ága, tűhegye, - | szelet fog, - készül, nő magasba, | az egyetlen szent éj fele.
Rainer Maria Rilke: Ádvent, Fodor András fordítása

Egy metafora akkor jó, ha úgy tud magában rejteni többszörös tartalmakat, hogy egy-egy minimális képbe sűrít több évszázadnyi történeti, kultúrtörténeti anyagot. Látunk egy képet, amely önmagában is hordoz hangulatot. Rilke Ádventje felidéz egy éjszakát, pehelyhó hull, s látunk néhány fenyőt. Nagyrészt mindenkinek van élménye tél éji hóesésről, a csípős hidegről, s azonnal többet érez, mint egy egyszerű rideg két dimenziójú kép. Talán még meg is borzong az ember, mintha érezné a hideget: a bőr összeugrik, belül valami remeg. És mintha valóban lecsapódna a lehelet az állon, az orr alatt, hogy végül egészen lehűtse a száj környékét. Érezni véljük fejünkön a hópelyheket, lábunkba a hideg belevág, s tudjuk azt is, bármily gyönyörű és izgalmas az éjjeli hóesés a fenyők között, más vágyunk nincs, mint végre otthon lenni.

A Mennyt sosem fogja felemészteni a Pokol. Ám a Quimby nem misszionárius, hanem vizionárius; leginkább akkor perzsel, amikor profetikus-látomásos saját nyelvén újra láthatóvá teszi azt, amit amúgy élünk. Ami itt brutál.
A Heaven Goes To Hell nem a jövő próféciája, hanem a jövőnkért szóló, hatást cserkésző pofon (fejre és gyomorra), mert ennek az üvegburába zárt indulatos világnak a remény nélküli klausztrofóbiája mégiscsak arra ösztönöz, hogy keressük azt, akié a „trón, ott fent”.
Aki se nem guru, se nem ember. Hanem éppen az, akiről két trackkel korábban a Próféta főt horgasztva szólt: A Szeretet.

(Horváth Gergely)

Mit gondol Bródy János a Quimby Forradalmáról? – itt meghallgathatja az új albumot - hvg.hu

 

Minden a témaválasztással kezdődik. Nekem a szombati vendégség jutott, arra gondoltam, jó lenne valami lazulós. A gond az, hogy ami nekem lazulós téma az nem biztos, hogy mást is érdekel.  Mert ugyan az NFL-ben lassan kezdődik a rájátszás, egyre izgalmasabb meccsek vannak és a fantasy csapatommal már harmadik vagyok a ligámban - de szerintem itt már többen abba is hagyták az olvasást. A másik a kávé, de erről nemrég már írtam, meg különben is, azt inkább inni kell, mint olvasni róla. A harmadik a zene. Ez már jobbnak tűnik, lazulós, szombati, még aktualitása is van, hiszen délután a gyerek születésnapi buliba megy, ott is biztos lesz zene, meg végre én is azt hallgathatom itthon, ami nekem tetszik. Ha pedig zene és születésnap, akkor saját élmény, ebből pedig a legfrissebb a november végi Micsodaország címet viselő 25 éves jubileumi Quimby koncert az Arénában. 

Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten...

Irodalmi tárházunk széles palettájából válogathatnék karácsonyi gondolatok közül, én  Adynak ezt a viszonylag  korai,  Az Illés szekerén 1908-ban, A Sion-hegy alatt elnevezésű ciklusában megjelenő versét választottam. 
A költemény rövid és tömör, Ady  verstani értelemben kihagyásos technikát alkalmaz mondanivalójának balladai sűrűségű megfogalmazására.

The Revd John Humphreys, who was Moderator of the United Reformed Church’s National Synod of Scotland until his retirement in June 2016, died early this morning, 17 November, peacefully at home, after a short illness.
Nagytiszteletű John Humphreys, aki az Egyesült Református Egyház Skót Nemzeti Egyházkerületének moderátora volt 2016. júniusi nyugdíjba vonulásáig, ma reggel (november 17.), rövid ideig tartó betegség után, békésen, otthonában elhunyt.

John Humphreys: ‘A man of great kindness and gentleness’ - urc.org.uk

A napokban kaptam a hírt, hogy rövid betegség után otthonában elhunyt John Humphreys, az angliai Egyesült Református Egyház (United Reformed Church) egyik vezetője. Az első gondolatom az volt, hogy írnom kell róla egy megemlékezést. Aztán elvetettem, mondván úgyis csupán kevesen ismerték egyházunkon belül, meg amúgy sincs elegendő információm egy rendes nekrológ megírásához. Aztán mégis írni kezdtem, mert úgy gondolom egy olyan személyiség volt, akiről ismeretlenül is jó tudni, és megemlékezni.

Az orvosok szerint, amikor a szülők eldöntik, hogy körülmetéltetik a gyermeküket, helyette hoznak meg egy fontos döntést, amivel a kulturális és vallási meggyőződését is befolyásolják.

Dán orvosok be akarják tiltani a körülmetélést - 888

A 888 az Independent-től vette át  hírt, miszerint a Dán Orvosi Egyesület Etikai Bizottságának az az álláspontja, hogy a körülmetélést be kellene tiltani 18 éves kor alatt. Emlékezetes a Németországban elhíresült eset is, (amelyről írtam a Reposzton), amikor a kölni tartományi bíróság hozott hasonló ítéletet. Ebben a mostani hírben az az érdekes, hogy a dán orvosok elsősorban nem orvosokként érvelnek, hanem az egyéni jogokra hivatkoznak. Azt is mondják ugyan, hogy a körülmetélés nem kockázat nélküli, ám érvelésük középpontjában mégis az áll, hogy a körülmetélés gyakorlata nincs összhangban az egyénnek az önrendelkezéshez való jogával, s a gyermekeket megfosztja a testükre vonatkozó döntés meghozatalától, valamint attól, hogy megválasszák a maguk kulturális és vallási hitét.  Más szavakkal, ez az egyéni jogra mint legfőbb értékre hivatkozó érvelés megfosztaná a hagyomány- és emlékezetközösségeket pontosan attól a joguktól, ami a lényegük, ti. a vallási identitás szimbolikus-közösségi-rituális áthagyományozásától.