A magyar labdarúgó-válogatott a dán, norvég, ír, szlovén négyesből kap ellenfelet a 2016-os Európa-bajnokság pótselejtezőjére. Megnéztük, hogy lehetséges riválisaink milyen reményekkel, kívánságokkal várják a vasárnapi sorsolást. Talán nem meglepő, többségük nem dőlne a kardjába, ha a mieinkkel találkozna.

Kaphatnánk Magyarországot, kérem? - nemzetisport.hu

Jó, értem, nem kell túldimenzionálni a címben megfogalmazott kérdést, annyian próbáltak már rá válaszolni, sikertelenül. Talán senkit nem is érdekel, miért rossz, beteg a magyar foci, annyira megszoktuk már a több évtizedes eredménytelenséget. Itt tartunk, ennyit tudunk, nem kell ennek reposztot szentelni, nemhogy megőrülni attól, hogy konkrétan egy perc miatt maradtunk le –egyenlőre- a 2016-os franciaországi Európa bajnokságról. Engem mondjuk pont ezért érdekel: mi a racionális magyarázata annak, hogy ez az egész kizárólag nálunk nem működik? Mit rontunk el, folyamatosan, immár hosszú évtizedek óta? Miért van az, hogy az olyan kis országok, mint Horvátország, Belgium, vagy éppen Szlovákia sokkal jobban teljesít, míg mi, magyarok szégyenszemre még mindig Puskással és Kubalával, Albert Flóriánnal dicsekszünk? 

A lókodi és az apahidai kísérleti kertekben nagyon sok tájfajta magot sikerült szaporítani, amit 2016 tavaszán fognak szétosztani. Ezért fontosnak tartják, hogy olyan személyekkel, illetve szervezetekkel dolgozzanak együtt, akik magmentőkké szeretnének válni és vállalják egy-egy tájfajta szaporítását a saját kertjükben is.

A sokszínű világ – transindex.ro

Két éve tapossák az udvart az építőipar képviselői. Néha kotrógépek túrtak, máskor úthengerek simítottak. Dagonyáztunk sárban bokáig, s volt, hogy kint hagytuk az autót a kapu előtt hetek számában, mert nem lehetett átjönni a nagykapun.
Mindenfajta építkezés ellenére tavaly és idén tavasszal is felástuk a kertet, megmetszettem a szőlőt és néhány soron lévő gyümölcsöt, majd amikor eljött az idő magot szórtam a földbe.

Súlyos börtönbüntetést kért a vörös-iszap perben az ügyészség a katasztrófát okozó cég vezetőire. A vád szerint B. Zoltán ellentmondást nem tűrve, egyszemélyi vezetőként irányította a céget, ez azonban a többi vezetőt sem menti fel az elképesztő hanyagság alól. Az öt évvel ezelőtti katasztrófában tíz ember vesztette életét és tucatnyi család élete ment tönkre.  

Vörösiszap-katasztrófa - nepszava.hu

Újra feléledt a Marcal. A növény- és állatvilág, valamint a víz jelenlegi állapota jó. Ezt állapították meg a vörösiszap-katasztrófa által sújtott Marcal folyón a győri Reflex Környezetvédő Egyesület mérései - jelezte Lajtmann József programvezető keddi sajtótájékoztatóján Győrött 

Újra él a Marcal folyó - felsofokon.hu

Száz év után újra darvak, két fióka, egész fészek, a Marcal mellett, ez már csoda    

Darvak - magyarhirlap.hu

                                                                                                                                

Csoda vagy, Marcikám! Már bocs, hogy csak úgy letegezlek... De hát régóta ismerjük egymást. Éltem mindkét oldaladon. Hányszor sétáltam, bandukoltam, kóvályogtam veled hosszú kilométereket a mersei tótól a gergelyi hídig, meg vissza! Mennyit dumáltam neked, s te vagy visszafecsegtél vagy hallgattál mélyen. Aztán volt idő -immár 5 éve annak – amikor úgy tűnt, hogy örökre elmész és végleg elhallgatsz... 

Na kis barátaim, akkor most nagyon figyeljetek, nem mondom el többször: Ha nektek nem felel meg az, amit a finn gyerekek és a finn öregek esznek, ellenben pénzt akartok, ráadásul, ahogy fogalmaztok, a „mi pénzünket”, akkor csomagoljatok össze, nagyon gyorsan és fürgén, és takarodjatok haza a kurva anyátokba. Ez így elég érthető? Ha esetleg nem, akkor még egyszer: a KURVA ANYÁTOKBA!

Mégis mit képzeltek ti magatokról? Kik vagytok ti? Ki a fasz hívott ide benneteket? És ha már idepofátlankodtatok, akkor milyen alapon követelőztök? Elviselhetetlenek vagytok, szemtelenek, mint a piaci légy, nincs bennetek sem alázat, sem hála, nincs bennetek semmi emberi. Ti tényleg azt gondoljátok, hogy Európában bárkinek is kötelessége elviselni benneteket? A puszta létezésetek egyre is egyre elviselhetetlenebb és irritálóbb.

Takarodjatok haza a teveszaros sivatagotokba, és zabáljatok ott, amit találtok. Pénzt meg keressetek, ahogy kartok és ahogy tudtok.

Itt elég volt belőletek.

Kitelt  becsület, rohadékok!

Ne várjátok meg, hogy ezt másképpen is elmagyarázza nektek valaki! 

Bayer Zsolt: Hírek 34. -  Bádog

Bayer Zsolt, a nép fia, megmondta. Hűha! Azta! Azanyját! Mikor meg én mondtam meg az egyik barátomnak, hogy a következő vasárnapi posztomon reagálni fogok Bayer Zsolt írására, azt mondta, ne tegyem. Háborodjanak csak fel a liberálisok, úgyis ezért írta, de hogyan is néz az ki, ha én, aki ugyanabba a politikai-világnézeti táborba tartozom, mint az ismert publicista, kifejezem a megszólalásával szembeni nemtetszésemet? Pedig megteszem. Engem ez a stílus viszolygással tölt el. Még az a szerencse, hogy világnézeti beállítódásomat nem Bayer Zsolt ilyen írásai határozzák meg. Különben már venném a kalapomat, mert nekem ez a stílus nem kell.

Korábbi kutatásokból ismert, hogy a hollók képesek együttműködni társaikkal például a ragadozók elűzésében. A madarak azonban megtagadják a közös munkát azokkal, akik becsapták őket.
A hollók megválogatják, kivel hajlandók együttműködni - origo.hu

Érdekes állat a varjú. Bár nem azonos vele a holló, de a nép egy ívásúnak tartja őket, és egyébként a latin elnevezésük is ugyanúgy kezdődik: corvus. S bár a rendszertani meghatározás alapján a vágómadár-alakú kánya egyáltalán nem rokon a varjúval és hollóval, mégis a hétközi nyelv kányának is nevezi valamennyit. Sőt, még a csókát is ideszámíthatjuk, hiszen az is a varjúfélék családjába tartozik. Nagy itt az össze-visszaság! - sóhajthatnánk, de mielőtt sopánkodni kezdenénk, nyugodjunk meg, ezek az állatok tisztában vannak azzal, ki fajtársuk, és ki nem. Sőt, azt sem keverik össze, hogy melyik szomszédjuk varjú, holló, kánya vagy csóka. Pláne azt nem tévesztik szem elől, hogy melyik milyen féle...

“Az emberi hanyagság és kapzsiság természeti és emberi áldozataiért.”

 erdekesvilag.hu

Régebben az őszt szerettem. 

Ez Pym világa: finom, irodalmias, nagyon nőies és valahol az akadémia és az egyház között.

Barbara Pym és a modern aggszűzek – The New Yorker

„Amikor Nicholasszal eljegyezték egymást, Jane-nek nagy élvezetet szerzett, hogy irodalmi példák nyomán elképzelje önmagát, mint lelkészfeleséget; Trollope-nál kezdte, a Viktória-kori regényírókkal folytatta, és végül eljutott egészen a mai, csupa szív, vidám feleségekig, akik nagyon kevés pénzből, nagy házban, nagycsaládot nevelnek, és erről néha cikket is írnak az Egyházi Hírekben. De hamar csalódnia kellett. Nicholas segédlelkészként kezdte egy városban, ahol Jane nagyon kevés közös témát talált az idős és középkorú nőkkel, akik a gyülekezet túlnyomó többségét alkották. Jane szókimondását és csapongó fantáziáját természetesen nem becsülték…” Barbara Pym angol írónő Barátnők és ballépések címmel megjelent regényének főhősnőjét e sorok mutatják be. Ki gondolná, hogy egy anglikán lelkész felesége – igaz, valóban élénk fantáziával megáldva – annyi derűs pillanatot tud szerezni az olvasóknak, mint ahogy teszi ezt a fergetegesen szellemes regényben?

Lőw Andrásért és családjáért rajong a világháló. A Spartathlonon, azaz az Athén-Spárta közötti ultramarathon  világversenyén a magyar férfi családja, azaz felesége és három kisgyermeke társaságában futott be a célba a nézők tapsa közepette.

Ezen a magyar családon ámul az internet - valasz.hu

Szép ez a kép. Sokat mondó, fantáziát mozgató, elgondolkodtató, már-már könnyeket szemekbe csaló alkotás. Nemcsak a Spartathlon miatt, ahol készült, a család, apa-anya-gyerekek miatt, a közös kézszorítás miatt, a célba érés miatt számomra ez a fotó üzenetet hordoz.

Olyan méretűvé nőtt a kisebbségben élő magyarok elvándorlása, hogy az már felveti az erdélyi, vajdasági magyar közösség megszűnésének kérdését. Sőt, már az eddig hűséges és kitartó kárpátaljai fiatalok is tömegesen hagyják el a szülőföldjüket… Tízezrek távoztak Erdélyből, Vajdaságból és Kárpátaljáról, zömében fiatalok, akiknek a gyerekei már nem is annyira Magyarországon, hanem Angliában, Németországban, Csehországban vagy az Egyesült Államokban születnek. Miközben a Kárpát-medencében a magyar kisebbség korfája egyre inkább elöregszik, s egyre kevesebb az esély arra, hogy újra kizöldüljön.

A legmegrázóbb vallomást a vajdasági Diósi Árpád tette: „Alig múltam 35 és a barátaim jó részét kikísértem. Pár napja az egyik legjobb barátomat. Nem a temetőbe, de ha nagyon érzelgősek akarunk lenni, akkor bizonyos értelemben igen. A nemzetünk temetőjébe: az országhatárra. Mert a Nyugat az Nyugat. Más, mint a balkáni lélek. Szigorúbb, ridegebb, de tiszteli az akaratot és az elhatározást. Ahogy idősödöm, minden barát elvesztése kimondhatatlanul fáj. Az üresség kézzelfogható, és megrémiszt, hogy nap mint nap kevesebb barátom marad itthon.”

Emigrálnak a magyarok – maszol.ro

Kikiabáljuk magunkból világfájdalmunkat az európai kultúra romlását, netán eltűnését vizionálva, s alig vesszük észre, hogy nem ott vesz el és nem más veszi el a jövőnket, hanem mi magunk adjuk fel. Mi, kelet-európaiak: románok, magyarok, szlovákok, horvátok.