Van remény, ha mindnyájan összefogunk, és akarjuk! A gyűlölködés, az antiszemita, a rasszista beszéd és cselekvés mindig mérgező. Mindegy, hogy ki teszi vagy mondja ezt, és mindegy, hogy miért, milyen okból vagy milyen célból – mindig elfogadhatatlan.
Erdő Péter esztergom-budapesti érsek beszéde az Élet Menetén - Szombat
Az emléknap mindenekfelett az áldozatokra tekint. Ők azok, akiket egy tébolyodott korban puskatussal hajtottak halálba ezer rémség eszközével, miközben Európa és Magyarország legjobbjain néma dzsinn uralkodott, a tehetetlenség démona. A holokauszt-emléknapon minden alkalommal ártatlanok százezreiről - millióiról emlékezünk, s nemcsak azért, mert érdemlik, hanem mert kötelességünk is. Ők voltak azok, akikről aljas hazugságokkal elhitették, hogy nélkülük könnyebb lesz a világ sora. Ők voltak azok, akiken diktatúrák demonstrálták, hogy bármin és bárkin keresztülgázolhatnak. Ők lettek a mások, mikor egy őrült világ, parancsszóra vagy anélkül, a mások elpusztítása árán akart önmagán felülkerekedni. Minden elveszített életidő a mi életünket kurtítja, minden elveszített élet a mi veszteségünk is, minden életfosztás a mi megrablásunk is, minden halál a mi halálunk is.
Bogárdi Szabó István református püspök beszéde a Holokauszt emléknapján - Jobbklikk - Facebook
Nem az én gyászom. Ebben a gyalázatos vérontásban nekem senkim nem lett oda. De ez nem teszi könnyebbé a dolgot, a megrendülésemet, a tehetetlenségemet. Ezért nem merek közellépni a gyászolókhoz, mert félek, megsértek valami fontosat, belsőt - legyen bármilyen jó szándékom is.
Nem az én bűnöm. Nem vállalom a közösséget azokkal, akik részt vettek benne, és dühös vagyok azokra, akik ma hasonlóról beszélnek. Ahogy tisztelem azokat, akik életük kockáztatása által is segítettek, és csak reménykedni tudok, hogy nekem lett volna hozzá erőm és bátorságom. Parancsom igen, az Istentől, akiben hiszek.
Ami az enyém, a fájdalom, az megy távolról is, nem sértve a gyászt, de tanulva az együttérzést.
Örültem ennek a két beszédnek, azért is, mert egyértelmű mindkettő. Nem különleges szavak ezek - nem szabadna különlegesnek lenni, normális fejű és szívű krisztuskövető számára ez evidencia, még ha nem is tudja így megfogalmazni. Minden értelmetlen halál meg kell, hogy rendítsen és nem a számok mögött van a lényeg, már egy ilyen veszteség bűn és gyalázat. A Holokausztban (és minden módszeres és hideg népírtásban) a rendszer működése, az embertelen gépezet zakatolása a rémisztő. Tömegeknek tűntek, akiket bedarált, de tévedés, embereket, életeket, jövőket darált be, egymás után, egyesével. Nem massza volt, hanem sok-sok élet. Egy is botrány, az ismétlődés sátáni.
Szeretnék közelebb lépni a még élőkhöz. A fájdalomban közösséget vállalni, annyira, amennyire tudok. Nem jóvátenni, nem sajnálkozni - az egyik lehetetlenség, a másik felesleges. A fájdalomközösség viszont adott, arra képes vagyok, remélem elfogadják a túlélők, a gyászolók.
...
Még valami, mert muszáj. A parlamentben egy jobbikos képviselő szóba hozta a tiszaeszlári vérvádat.
Álljon itt a történelmi egyházak vezetőinek közös nyilatkozata (a sajtóban valahogy nem jelent meg):
"Egyházi vezetői szolgálatunk kötelez minket, hogy szót emeljünk a gyűlöletkeltés ellen. Így utasítjuk el, hogy nemrégiben a Parlament falai között egy képviselői felszólalásban felidéződött a szégyenletes tiszaeszlári vérvád, amelynek felemlegetése egyedül az indulatkeltés eszköze lehet. Ebben a helyzetben is emlékeztetnünk kell Krisztus tanítására: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" Hitünk, emberségünk semmilyen körülmények között nem fér össze az antiszemitizmussal, a vallási közösségek, népcsoportok elleni gyűlöletkeltéssel.
Különösen is aggasztónak találjuk, hogy a gyűlöletkeltő beszéd a Parlament falai között hangzott, hangozhatott el. A magyar törvényhozásnak, a politikai közbeszédet meghatározó képviselőknek, politikusoknak fokozott felelősségük van a gyűlöletkeltéssel való szembeszállásban. A tiszaeszlári vérvádat és az általa keltett gyűlöletet elutasítva együtt hívunk mindenkit a szeretet és az elfogadás krisztusi parancsának követésére és hirdetésére, az igazi emberi értékek alapján álló alkotó együttműködésre.
Budapest, 2012. április 19.
Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke
Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke
Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke"
(A kommentelés a szerző kérésére ennél a posztnál most kivételesen nincs engedélyezve.)