A család kérését is tolmácsolom, amikor arra kérem a civil és a politikai szervezeteket, hogy se a lányunk nevét, se a személyes tragédiáját ne használják fel uszítás, gyűlölködés vagy a halálbüntetés visszaállításának ürügyéül.
Köszönöm.
Ha egy nagyobb kő esik bele egy tóba, tudjuk jól, körkörös hullámokat vet az addig nyugodt felületen. A kő már régen elsüllyedt, de a hullámok még látszanak, hatnak.
Az egész ország ismeri a tragikus történetet. Eltűnt egy pécsi pszichológus, Bándy Kata - a kő belezuhant a tóba. Elindultak az első hullámok - a család, a barátok segítséget kértek a kereséshez, a Facebookon keresztül egyre több helyre jutott el a hír, a fénykép, hátha sikerül megtalálni. Először az online tömeg ismerte meg, majd kilépett a hálón kívülre a történet. De a kő elsüllyedt, csak a holttestét találták meg, nem sokra rá pedig a gyanúsítottat is, egy rovott múltú és jelenű férfit, akinek börtönben lett volna a helye, keresték is, hogy bevigyék. A hullámok pedig csak futottak tovább.
Facebook - az oldal, ami a kereséskor a legnagyobb segítség volt, a közösségi háló, amin terjedt a segítségkérés, teherré vált. Bándy Kata arca ott volt már napok óta az üzenőfalon, a híroldalakon, a tévében. Azt az illúziót keltette sokaknál, hogy régi ismerős, hogy bekerültek a történetébe. Aztán, miután kiderült, hogy nincs remény, az online tömeg is gyászolni akart, mert a sajátjuknak tartották a halottat. Online könnyek, giccses képek és feliratok, virtuális gyertyagyújtás, egyre több minden következett. Ez volt az első lépés. Valaki azt mondta, megtörtént itthon is az első Facebook-halál.
Sajnos még nincs vége a történetnek. A gyanusított, P. László roma származású. Érkezett hát a következő hullám. Szélsőséges megnyílvánulások, amikben keveredik a rasszista gyűlölködés az emberi butasággal. Pár lépés az interneten, és egyből beleütközünk az "üzenetbe": cigány ölt magyart. Facebook-csoport, blogbejegyzések szólnak erről. Cigánybűnözés - előkerült a fogalom, és a tragikusan elhunyt fiatal nőből már csak eszköz lesz, a gyűlölködéshez. Transzparensre kerül az arca, a történetbe pedig egyre többen léptek be, tapostak bele, jól ismert szélsőséges hangadók. Pedig nincs itt semmi más, csak az alaptragédia, a legszörnyűbb tett: egy ember megölt egy másikat.
Jött a folytatás, Bándy Kata neve máshol is zászlóra került. Nem cigánybűnözés van itt, hanem férfibűnözés, és itt is bekerül a megismert arc egy sormintába, eszközzé válik egy vélemény kifejtéséhez. Azért is szomorú mindez, mert mindkét esetben el kell gondolkodni az alaphelyzeten (a cigányság egyre romló szociális helyzete és a bűncselekmények elkövetésének valódi, nem etnikai, hanem szociológiai kapcsolata, a többségi társadalom felelősségét is belevéve; a nőket ért erőszakos cselekmények vizsgálata, kimondása, a családon belüli erőszak, az elnyomás), beszélni kellene minderről, de nem politikai irányvonalak mentén, nem törésvonalak oldalairól átkiabálva. Úgy nincs értelme, csak árkokat ásunk, a probléma pedig megmarad.
Még egy hullámról kell beszélni. Minden közfigyelmet felkeltett haláleset után előkerül a téma, a halálbüntetés. Halálért halált, fogat fogért. A spektrum széles, az értékelhető gondolatfelvetéstől egészen a buta fröcsögésig.
Örülök hogy megszólalt a család, az édesanya, de szomorú, hogy erre volt szükség, bár nem hiszem, hogy sok foganatja lesz (ahogy egy kommentelő írta a facebookon: "a szülőknek megzápult az agya"), sajnos a forrongó tömeg nem ereszti a zászlaját, legyen bármelyik témához kapcsolva is, ami előkerült. Csak eszköz az áldozat. De azért bízok a józan többségben. Adjuk vissza a családnak az, aki az övék, engedjük a méltó gyászt azoknak, akiknek tényleg fontos.
A kő elsüllyedt, a hullámok is elhalnak. Bándy Kata nyugodjon békében.
Hozzászólások