Postára adta a Miniszterelnökség Hugh Grantnek a szükséges tájékoztatást, ami alapján a színész részletesen megismerheti az itthoni médiaviszonyokat – tudatta a hvg.hu Kumin Ferenc nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkár elmondása alapján.
A Miniszterelnökség postázta a levelet Hugh Grantnek - Mandiner média
Sokkal meggyőzőbb lenne, ha ahelyett, hogy a magyar kormány bizonygatja igazát, egy független újságíró venné védelmébe a magyar médiát – mondta a TV2 műsorában Filippov Gábor politikai elemző azzal kapcsolatban, hogy a Miniszterelnökség elküldte tájékoztatólevelét Hugh Grantnek.
Filippov: Nevetségesnek tűnhet a kormány levele - Mandiner média
Van ez a brit színész, ez a Hugh. Nem a Laurie, ő a House dokit adja, tehetségesebb és még zenélni is nagyon tud, nem, most a Grantről van szó. Az, akinek a tíz-tizenöt éves filmjeit uborkaszezonban az RTL meg a TV2 adja már huszonötödszörre. Egyszer-kétszer nem is rossz a Négy esküvő, egy temetés, a Sztárom a párom, az Igazából szerelem, de ennyiszer?! Meg kicsit unalmas is az, ahogy játszik.
Szóval ez a Hugh Grant beszólt nekünk, hogy itt nálunk túlzott az állami kontoll, nem jó ez így. Na de mit kell ilyenkor csinálni? Egy leszállóágban lévő színész mond valahol valamit? Segítek: vállvonogatás, legyintés, félmosoly majd felejtés, aztán odafordulás a valódi feladatok felé. Nem ez történt. Levelet írtak, csomagot küldtek neki: "Nem úgy van az, Mr. Grant!"
Mi itt a baj, szigorúan kommunikációs szempontból (a magyar sajtó helyzetét, no meg a mindenkori kormányzat rendszerváltás óta folyamatos ölelését - előtte diktatúra volt - kicsit hagyjuk, kevés a hely)?
1. Hír lett a dologból. Ugyanis előtte nem volt, hiszen kit érdekel, hogy Hugh Grant velünk példálózik egy előadásban. Nem ez gyengíti a forintot, emeli a benzinárakat. Viszont azzal, hogy felkapták, természetesen ügy lett, jöttek a reakciók, a lánc. Ilyent nem csinálunk, alaphiba.
2. Nevetségessé vált a kommunikációs gépezet, a legyek felé kapkodásban bénázó sasokon már csak nevetni lehet. A Fent és Lent blog megszerezte a címet, amit a hivatalosok nem találtak. Az Index még meg is írt egy levelet, az internetes kreatív szabadcsapatok pedig elkezdték továbbgondolni a történteket. Kellett ez, bele egyenest egy pofonba?
3. Erre reagálunk. Más, komolyabb kritikára miért nem? Miért nem azzal foglalkozunk, amivel kell? Kit érdekel Mr. Grant (bocsánat, Hölgyeim, ugye értik, hogy értem)? Persze én is hordozom lelkemben a vizuális sérülések nyomait, amit a táncoló Gyurcsány Ferenc okozott, aki Hugh-tól csente a miniszterelnöki koreográfiát, de ez még nem lehet ok!
Nem tudom, miért lett ez a reakció. Túl nagy a nyomás? Eredményeket kell felmutatni, gyorsan? Rosszul elsült vicc? Valakinek a kormányban Hugh Grant a kedvenc brit filmszínésze? Sajnálom, mert nem tudom elképzelni, miért történt mindez.
Na, de túl sok karaktert pazarlok én is az ügyre, jó lenne valami építővel lezárni. Legyen.
Leveleket írogatni kormányzati helyzetből - magyarázom a bizonyítványomat, nem túl hatékony. A valódi, hatásos országimázs nem reklámkampányokból, parancsba adott jelszavaktól, bebiflázott közhelyekből áll. Nevessen Grant felé egy magyar újságíró, az már érne valamit. Az igazi üzenet az ember, aki ha ki is megy külföldre egy időre, nem menekül, hanem majd hazatér. Az ember, aki - még ha nem is tartozik a felső tízezerhez - de viszonylagos biztonságban érzi magát, lát jövőt maga előtt az országban, ahol él. Az üzenet az állampolgár, aki rossz időkben lemond valamennyiről a közösség javára, jó időkben pedig többet vesz magához, aztán építkezik. És üzenet a politikus, aki mindebben segíti az emberket.
A hazaszeretet nem fröccsöntött pántlikás közhelymaraton, nem gyerekkortól kondícionált életidegen üzenethalmaz, hanem örömmel kötődés a helyhez, ahol élek. Ennyi. És leszek a magam természetességében hírvivője múltjának, jelenének és jövőjének. Egyházi párhuzam: egy boldog, hiteles, gyülekezetét szerető hívő sokkal többet ér, mint bármilyen hivatalos körlevél, brossúra. Azok csak betűk. Az üzenet az ember.
Mint ebben a videóban, ami Pécsről szól, pécsi popzenészektől, akik szeretik a helyet, ahol élnek. Valahogy így kell ezt. Fejezzük is be ezzel.
Hozzászólások