Akár 24 év börtönt is kaphatott volna, de egy napot sem kell rács mögött töltenie annak az amerikai nőnek, aki halálos rákbetegnek hazudta magát, hogy jólelkű emberek adományaiból álomesküvőt és lakodalmat csaphasson.

Rákbetegnek hazudta magát, hogy valóra válthassa álmát - mno.hu

Konyhapszichológia-magazinokban is felbukkanó közhely, hogy hazugságra nem lehet házasságot építeni. A cikkben szereplő hölgy túllépett még ezen is, álomesküvőt akart szervezni magának egy bődületes nagy hazugságra. Ez sem sikerült, nem maradt el a fényrelépés, kiderült minden - az eredmény: a büntetésen, a megbélyegzésen túl még férjét is elveszítette. Ráadásul több van itt ártatlan hazugságnál, hiszen kihasználták mások segítő szándékát, együttérzését. A férjről ne is beszéljünk, gondolom, egy világ omlott össze benne.  Igaz, megmaradt Jessica számára a valóságtól messzire eső rövid időszak az esküvővel, a lagzival, nászúttal. Megérte?

Természetesen itt is mélyebbre kell ásnunk. A tévék, magazinok elénk szállítják a különböző nagy, színes, és gazdag ceremóniákat, gondoljunk csak Vilmos herceg, vagy a reality-celeb Kim Kardashian nászára. A profitra váltható álomgyártást jó esetben a megfelelő polcra teszi az ember, ám mégis hatással van - ez is - ránk, kire jobban, kire kevésbé.

Tökéletes esküvő kell! Mert ha nem sikerül, vége a világnak, de legalább is hátránnyal indulunk a boldog úton - gondolják sokan, és a lényegről kerül le ilyenkor a hangsúly. Hogy ez csak egy esemény, egy startvonal, ami fel van díszítve, igen, de ami utána jön, igazán az számít. Nem akarom, hogy bárki is félreértsen, szerintem is fontos a szép, alkalomhoz méltó esküvő, csak túlzásokba nem szabadna esni.

Még pár éve mesélte egy építési vállalkozó, hogy a volt kuncsaftjainál sorra dőlt össze az élet, mivel túl nagy, túl drága házakat vásároltak, nem tudják fizetni a részleteket. Volt olyan is, aki szívrohamba dolgozta magát az álomház törlesztőrészletének felhajtásáért. Az ismerősöm csóválta a fejét: "Látszott, legtöbbször a fele elég lett volna, de nem, meg kellett mutatni. Aztán tessék." Valami ilyesmit érzek itt is. Meg kell mutatni, meg tudjuk csinálni, pedig a fele is elég lenne. Aztán persze vannak, akik órákat töltenek csak a szalvéták kiválasztásánál, de a lelkésszel beszélgetni, arra már nincs idő. Szomorúan éltem meg már én is, hogy csak díszlet voltam, vallási ceremóniamester, egy alkalmat színesítő produkció. Nem kell minden, nem ezen múlik, ráadásul tökéletes alkalom úgy sincsen. Nem szabad belehalni a szertartásba és annak körítésébe, de annál fontosabb készülni a közös életre.

"Mi házasságra készülünk, nem csak egy esküvőre." - mondta nekem minap egy jegyespár, miközben az esküvőjükől beszélgettünk. Örültem ennek a mondatnak, tetszett, mert sok minden benne van. Önismeret, a párunk ismerete, a bizalom erősítése, a közös problémamegoldás élménye, a változás a másik mellett - ezekről beszélgettünk, a lényeges dolgokról. Igen, szép esküvőt terveznek ők is, de nem mindenáron, és nem remegve a váratlan eseményektől - "Majd megoldunk mindent!" Nem is beszélve a szövetségben pártfogóvá váló, az embert szerelemre, szeretetre alkalmassá teremtő Istenről!

"Mi házasságra készülünk, nem csak egy esküvőre." Jessica Vegának is megmondhatta volna ezt valaki és azt is, hogy nem kell mindent elhinnie, amit lát vagy olvas. Vilmos herceg és Kate Middleton köszönik, jól vannak, de nem a hercegi rengnak kijáró esküvői pompa miatt. Kim Kardashian pedig a herceginek látszó esküvő ellenére hetvenkét (!) nap után elvált. Közhely ez is, de igaz: mindent a helyén kell értékelni. Másként megfogalmazva: fel lehet találni a tökéletes ízű és tiszta fehérségű tejszínhabot, néhanapján a tortán jól is esik, de a mindennapokra inkább választom a kenyeret.

 

Hozzászólások