Tíz kilométeren szinte végig vezetve óriási győzelmet aratott Risztov Éva, aki csodálatos úszással, elképesztő hajrával lett olimpiai bajnok. Korábban csak ezüstérmekig jutott, 2005-ben csalódottságában visszavonult, két és fél év után kezdte újra, immár hosszútávúszóként. A nehéz pillantokban arra gondolt, hogy gyerekkorában megígérte az édesnyjának, egy napon olimpiai bajnok lesz belőle.  

Risztov Éva beváltotta gyerekkori ígéretét, emberfeletti hajrával lett olimpiai bajnok - Origo

Risztov nem tagadja, érez elégtételt azokkal szemben, akik nem bíztak benne és megvonták tőle a támogatást, de nem akar a múlttal foglalkozni. "Az vesse rám az első követ, aki ezt meg tudja csinálni. Lehet, hogy több szeretetet kapok, vagy több támadás ér majd most, hogy olimpiai bajnok lettem, de én Debrecenben élek, engem ott szeretni fognak. Az, hogy ki mit gondol, a legkevésbé sem érdekel."

A kis tömzsi lábaim vittek a végén - Risztov Éva utat is építene, ha megkérnék - Origo

Risztov Éva aranya eddig a legnagyobb élmény nekem az olimpián, a történet tetszik, ami benne, ami mögötte van. 

Már ahogy megnéztem, az különleges. Győrben volt dolgom és miután végeztem, kiültem kedvenc kávézóm teraszára, a mai bejegyzéshez akartam készülni, anyagot gyűjteni. Aztán látom az interneten, valaki kiírta, hogy Risztov Éva szép lassan aranyat nyer. Micsoda? Hogy?! De hát senki nem mondta ezt! Azt lehetett tudni, hogy úszik, de, hogy aranyért?! Gyorsan ugrás a híroldalakra, de akadozott a dolog, ide élő közvetítés kell! Az mtv online közvetítése megint nem úgy működött, ahogy kell. Nem volt más választás, mint az okostelefon, kitámasztottam magam elé, betoltam az alkalmazást (éljen a Wifi!), úgy néztem az utolsó 8-10 percet, először hang nélkül, de nem bírtam sokáig, kellett a kommentár. Hihetetlen volt az egész. Risztov Éva olimpiai bajnok, de hogyan! 

Sok szép pillanatot kaptunk eddig Londonból és nem csak az érmekre gondolok, úgy érzem, nincs okunk a panaszra. De Risztov Éva győzelme nekem különleges. Mert elfelejtették. A sportújságírók, a hivatalos és nem hivatalos esélylatolgatók, a megmondóemberek, kicsit a szurkolók is. Hát persze, hiszen ő már túl volt mindenen, jó néhány világversenyen úszott, olimpián is volt, de hát nem teljesítette be azt, ami benne rejlett. Vele most nem számolt senki. Mondhatjuk úgy is, hogy surranópályán úszott az aranyig.

A történet tetszik. Ami Risztov Évának dráma volt, küzdelem, lehetőség és most boldogság. Hogy volt bátorsága kiszállni 2005-ben, hogy önmagát megvédje. Aztán volt bátorsága újrakezdeni egy nem nagyon ismert sportágban. Aztán kijutott a Londonba. Ahol rajt-cél győzelmet úszott úgy, hogy ebben a sportágban ezt eddig gyakorlatilag lehetetlennek tartották. Az arany itt, most sok mindent jelenthet, azon túl, hogy egy emberfeletti küzdelem bizonyítéka. Elégtétel, az újrakezdés lehetősége, a küzdelem. Az "Ezüstlány"-ból bajnok lett, már nem beteljesületlen ígéret. 

Becsülöm azokat az embereket, akik fel tudnak állni a padlóról, akik képesek újraindulni. Nehéz dolog, mert minden ez ellen dolgozik, legfőképpen a többi ember. Hogy más területről is hozzak példát, ezért becsülöm azokat a szenvedélybetegeket, akik le tudták rakni azt, ami rabságban tartotta őket. Mert nehéz. Mert az egyik legerősebb törvény közöttünk: kutyából nem lesz szalonna. Az egyik legkegyetlenebb törvény, amivel megkeserítjük mások életét, vagy lehet, hogy épp a mi életünket nehezítik meg. Pedig lehet változni. Van második (harmadik, negyedik stb.) esély, ezt nekünk, keresztyéneknek főleg kell tudnunk, vallanunk, hisz egyáltalán, keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy éltünk mi is vele. Meg kellene adnunk hát, bárkinek. De nem tesszük, és így marad a másik ugyanaz az iszákos, ugyanaz a vesztes, ugyanaz a beteljesületlen ígéret. Megváltozni ellenszélben nehezebb.

Risztov Éva nem csak élt a második eséllyel, de meg is küzdött érte, fel is építette. Nem csak az ölébe hullt. Joggal lehet büszke. Persze neki sem ment egyedül, jelzésértékű, ahogy Debrecen városát kiemeli minden nyilatkozatában. Az ő felkészülését nem kísérte országos sajtófigyelem, nem voltak hatalmas bejelentések, nagyinterjúk, kampányok a médiában. "Csak" egy város állt mellé, és adott neki mindent, ami szükséges volt a harchoz, lehetőséget, eszközöket. Ott is voltak a versenyen Debrecenből többen a versenyen, igen, a polgármester is, jól tette, dícséretes, sőt, hogy kivitték a bajnok édesanyját, különösen szép gesztus. Egy kisebb közösség, amelyik számolt vele, ahova lehet tartozni, valóságos, megtapasztalható, nem csak arctalan massza. 

Jó eddig ez az olimpia. Joó Abigél küzdelme, sérülten szerzett helyezése, Gyurta Dániel hatalmas győzelme, Kozák Danuta magabiztossága, a magyar-izlandi kézimeccs és még sorolhatnánk sokáig...
De Risztov Éva aranya nekem valahogy súlyosabb. Köszönöm a példát, és a bizonyítékot. Hogy lehet élni a második eséllyel, hogy ki lehet lépni ördögi emberi körökből, hogy újra lehet hangolni valamit teljesen, élve azzal, amit kapunk, hozzátéve azt, amit tudunk, ami bennünk van, amiért megküzdünk, és a vége győzelem, tiszta és valós. Észrevettük, mennyire szép példázat mindez az evangéliumhoz?

Hozzászólások